Az orvosi hipnózis

Szinte minden embert érdekel a hipnózis jelensége, elmélete, alkalmazásának lehetőségei, függetlenül attól, hogy elfogadja vagy elutasítja ennek létezését. Gyakoriak a szélsőséges állásfoglalások a hipnózissal kapcsolatban.

Van aki szemfényvesztésnek, kuruzslásnak tartja, és van aki feltétel nélkül elfogadja, mivel csodálatos, misztikus-mágikus jelenségnek gondolja.
A hipnózis szó eredete az ókori görög mitológiából érthető meg. Hüpnosz és Thanatosz ikertestvérek voltak, mindketten az alvilág urának, Hádésznek a kíséretéhez tartoztak. Hüpnosz álmot hozó mákgubót hordott a hajában, Thanatosz pedig kialudt fáklyát tartott a kezében. Egyikük az alvás, másikuk a halál jelképévé vált, és nevüket ma is őrzi a hipnózis ill. a tanatológia, a halállal foglalkozó tudományág.
Már az ókorban is végeztek hipnózissal gyógyítást, az azonban valószínűleg közelebb állt a mágiához és a valláshoz, mint a tudományhoz. Tudományos igényességgel azonban először Charcot, Braid, majd Freud foglalkozott a hipnózissal. Akkoriban elsősorban hisztériás kórképekben szenvedő pácienseket próbáltak hipnózisban gyógyítani. Ekkoriban a terápiás eljárás elsősorban a szuggessziók adásán alapult, melyek a hipnózist követően is éreztetik hatásukat. Freud híres személyiségmodelljét (mely a tudatos és tudattalan lelki folyamatok különválasztásán alapszik) a hipnoterápiákban szerzett tapasztalatai alapján alkotta meg. Később a hipnózistól elfordult, és a szabad asszociáció módszerét használva a pszichoanalízist, mint önálló pszichoterápiás módszert dolgozta ki.
Az orvosi hipnózis módszertana és elméleti háttere az utóbbi száz évben nagyarányú változáson ment keresztül. A korábbi direkt (vagy autoriter) hipnózisvezetést az indirekt (megengedő, passzív) technika váltotta fel. E változásnak köszönhetően a hipnózis szó helyett ma gyakran a módosult tudatállapot, vagy transz kifejezést használják, kifejezve ezzel azt, hogy az általuk leírt állapot élettani, természetes folyamat, melyet átélünk mindennapjainkban is, pl. amikor a villamoson utazva "elbambulunk" és egy megállóval később szállunk le. Ez idő alatt szinte megfeledkezünk arról, hogy hol is vagyunk, és mennyi idő telik el. Vagy amikor otthon a kényelmes fotelben ábrándozunk, és a képzeletünk messzire repít, átélve a fantázia képeit, érzéseit. Ez a módosult tudatállapot az, amit a gyógyításban leghatékonyabban lehet felhasználni. Magától értetődő, hogy vannak mélyebb transzállapotok is, pl. amikor izommerevség vagy érzéstelenség áll fenn (fogászatban alkalmazható), ezekben végzett pszichoterápiás beavatkozások azonban kevésbé hatékonyak. (Természetesen ezen állapotok alapját is élettanilag magyarázható jelenségek adják.) A hipnózis önmagában nem gyógyít, csupán a módosult tudatállapotban végzett pszichoterápia tekinthető terápiás eljárásnak. Viszont a hipnózis nagymértékben növeli a pszichoterápiás beavatkozások hatékonyságát azáltal, hogy bizonyos lelki tényezőket, gátakat, ellenállásokat könnyebb leküzdeni ebben a módosult tudatállapotban. Ebből ered számtalan előítélet és félreértés.
Ezek tisztázására következik az orvosi hipnózis néhány alaptétele.
  • Például, hogy hipnózisban az ember csak olyat mond, vagy tesz, amit egyébként, éber állapotban is szeretne elmondani vagy megtenni, de valamely lelki mechanizmus akadályozza ebben (pl. felejtés, elfojtás, stb).
  • Senki sem hipnotizálható akarat ellenére. A módosult tudatállapot létrejöttéhez elengedhetetlen a páciens aktív közreműködése.
  • Minden ember képes transzba kerülni, bár vannak egyéni különbségek. Ez mérhető az úgynevezett hipnábilitási skálákkal. Ennek azonban nagy jelentősége nincs a hipnoterápiákban. Tehát első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy mindenki hipnotizálható.
Mely esetekben ajánlható a hipnoterápia? Ezt a kérdést könnyebb onnan megközelíteni, hogy mely esetekben nem ajánlott. Nem ajánlott zavart, illetve úgynevezett pszichotikus állapotban, valamint az ezt megelőző állapotokban, amikor a normál pszichés funkciók (pl. koncentráció, asszociációk) oly mértékben sérültek, hogy a hipnózis nem kivitelezhető, vagy növeli az állapot rosszabbodásának esélyét. Nem ajánlott agyi károsodás, és igen alacsony intelligencia esetén sem. Legelterjedtebben pszichoszomatikus kórképekben, szorongásos zavarokban, krízishelyzetben, a hagyományosan neurotikusnak nevezett betegségekben, és reaktív depressziókban használják.
Összefoglalva, ahogyan azt fentebb leírtuk, a hipnózis önmagában nem önálló terápiás módszer, hanem hipnózisban végzett pszichoterápia az, ami az esetek többségében hatékonyabb, mint éber állapotban végezve. Maga a pszichoterápiás módszer éppúgy lehet magatartásterápia, analízis, vagy egyéb pszichoterápiás technika, az alapprobléma természetétől függően.

Értékelje a cikket!

További cikkek
Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+19, +24 °C
Minimum:
+6, +11 °C

Hazánkban szombaton délelőtt az ország nagy részén gyengén felhős lesz az ég, a Dunántúlon helyenként tartósan megmarad az éjszaka képződött köd és alacsonyszintű rétegfelhőzet.

Egészséget befolyásoló hatások:
gyenge

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag