Ha a fenyegetés mindennapossá válik, a félelmünk csökken. Egyesek számára pedig a jelentéktelenségtől való irtózás rosszabb, mint a halálfélelem. A félelem mindazonáltal erősíti a koncentrációt és a figyelmet - így foglalható össze a német Focus magazin online kiadása szerint mindaz, amit a félelemmel való bánásmódhoz tudnunk kell.
Ami a részleteket illeti, a német internetes újság felhívja a figyelmet arra, hogy aki foglalkozásszerűen aggasztó helyzeteknek teszi ki magát, nem feltétlenül félelem nélküli ember. Éppen ellenkezőleg: aki egy bombát hatástalanít vagy szupergyors autókat vezet, és közben aggódik az életéért, az különösen körültekintően jár el. A félelem ugyanis kiélesíti az érzékszerveinket. És ez biztosítja az emberiség számára a túlélést. (A túléléshez máskor is a félelem járulhat hozzá, ilyen például a gyávák esete, mint arra korábbi cikkünkben felhívtuk a figyelmet.)
Az állandósult veszélyhelyzetben adaptációs mechanizmusokkal élünk - magyarázta a Focusnak Borwin Bandelow, a Göttingeni Egyetem pszichiátere. Az ember hozzászokik a helyzethez. Bagdadban például az emberek mély aggodalomban élnek, mégis intézik a napi ügyeiket. Ott sincs több szorongási probléma, mint máshol. Ennek oka furcsának is tekinthető: pszichikailag könnyebb elviselni a konkrét fenyegetést, mint az ismeretlen, meghatározhatatlan, nehezen megfogható kockázatokat. Az atomszerencsétlenségtől, az ózonlyuktól vagy a ráktól való félelem belesodorhat valakit az önsajnáltatásba. Innen aztán sokkal nehezebb kisegíteni valakit, mint egy konkrét fenyegetés elhárítását megoldani.
Az állandósult aggodalom , alaphangulattá válhat, ilyenkor az átfogó életérzésünkről van szó. Ilyenkor beszélnek a pszichológusok generalizált félelemről. Akit tényleg megfertőzött a félelem, mindenütt veszélyt sejt. Az ilyen emberek nem értik, hogy valaki hogyan képes önként - sőt szórakozásból - valamiféle félelemnek kitenni magát. Nyilvánvalóan nem értik, hogy ez "beindítja" a másik embert.
A félelem érzése jó hatással is lehet tetteinkre
Egyfajta ösztönzés ez is!
Borwin Bandelow az úgynevezett hullámvasút-elvről beszélt. Azt magyarázta a pszichológus, hogy a félelem egyfajta ösztönzést ad. "A hullámvasúton minden fordulónál úgy tűnik, hogy kicsúszhatunk a pályájáról. Jóllehet tudjuk, hogy nem fogunk lezuhanni, a félelem tünetei megjelennek. Ilyenkor a testünk a stresszhormonok mellett endorfinokat is kibocsát, amelyek valóban súlyos esetben a fájdalmaktól védenek. Amint a veszélyes kanyarból kijövünk, a félelmi stressz alábbhagy, viszont az endorfinok még hatnak. A túlélt félelem ezért nagy örömérzéssel párosul" - magyarázta a német szakértő.
Aki persze gyors sípályákon sebesebben száguld lefelé, mint mások az autópályán, az nyilván nem gyáva nyúlnak született, sokkal merészebb az átlagembereknél. A félelmet azonban azok is ismerik a pszichiáter szerint, akik látszólag mentesek ettől az érzéstől.
Az extrém sportokat űzők például attól félnek, hogy nem ők lesznek a legjobbak, és nem veszik észre, nem ismerik el őket - ez a szociális félelem erősebb náluk, mint a saját életükért való félelem. A gyorsasági síelők, az extrém helyeken sziklára mászók, a versenyautókat vezető pilóták ritkán hazardőrök. A félelmet ezek az emberek kihasználják. A sporthoz hasznosítják ezt az érzést, és ily módon koncentrációjukat, figyelmüket erősítik.
Hogy valaki félős-e vagy inkább vakmerő, azt az agyunk határozza meg - ezt kutatják a tudósok jelenleg. Aki látszólag "félelem nélkül tud élni", arra is van tehát tudományos magyarázat.
Akik ugyanis jól tudják szabályozni a félelmüket, azoknál magas az úgynevezett ventrális prefrontális kéreg aktivitása (a vonatkozó agyterületekről magyarul is olvasható egy doktori disszertáció . Ez a nagyagykéreg részét képező régió felelős a félelmekért és aggodalmakért. Itt értékeljük ezeket, illetve próbálunk megbirkózni velük.
Az amigdala magasabb aktivitása viszont az erős félelmi reakciókról tehet. A mandulamagnak is nevezett amigdala felelős a harci és menekülési reflexekért ugyanis. (Általában véve az amigdalát az érzelmi reakciókkal szokták összefüggésbe hozni.)
Forrás: Focus
