Nyilván a legtöbbször viccekben kerül szóba a székelés mint beszédtéma, ezzel együtt az úgynevezett parkoprézisen semmi okunk sincs nevetni – írja az IFLScience. Így nevezik azt a pszichogén állapotot, amely megnehezíti vagy teljesen el is lehetetleníti az érintettek számára, hogy nyilvános mosdókban végezzék el a nagydolgukat. Egyfajta szorongásról van szó, amelynek érintettjei legfeljebb otthon tudnak vécézni, sőt, ritkán még ott sem. Egy 2011-ben publikált brazil esetriport főszereplője például olyannyira nem tudta magát elengedni társaságban, hogy amikor reggelente szerette volna használni a mellékhelyiséget, a családjának ki kellett mennie a házból. Ennél persze gyakoribb probléma, hogy a szállodai szobák mellékhelyiségének megosztása okoz gondot, vagy az, hogy valaki a munkahelyén, az irodában végezze el a dolgát, amikor hívja a természet.
Az egészséget is veszélyezteti
A parkoprézis a vécéfóbiák körébe tartozik, akárcsak a hasonló jellegű, csak éppen a székelés helyett a vizeletürítésre kiterjedő parurézis. Sőt, ezek akár obszesszív-kompulzív zavarral (OCD) is keveredhetnek, amikor a mosdóhasználat iránti félelem középpontjában a nyilvános mellékhelyiségek kifogásolható tisztasága áll. A probléma elterjedése nem ismert kellően, főként azért, mert a szorongásos zavarok és fóbiák érintettjei gyakran félnek a társadalmi megbélyegzéstől, ezért nem is beszélnek nyíltan nehézségeikről. Mindehhez ráadásul hozzájön az is, hogy sok kultúrában illetlenség a vécézési szokásokról beszélni, ami összességében nyilvánvalóvá teszi, miért nem kapnak rengetegen megfelelő segítséget és támogatást gondjaik leküzdéséhez.
Maga a parkoprézis abból a szorongásból ered, hogy mások esetleg meghallják a vécéből jövő hangokat, vagy elítélik az érintettet az utána hátramaradó szagok miatt, esetleg szóvá teszik, hogy miért töltött olyan sok időt a mosdóban. Vannak, akiknél a fóbia gyermekkori rossz élményekhez, vagy valamilyen emésztőrendszeri betegség diagnózisához kötődik. Hasonlóan, mint más szorongásos zavarok esetében, a parkoprézis is komoly társas és érzelmi nehézségeket idézhet elő, valamint egészségügyi kockázatokat is hordoz magában. A széklet gyakori visszatartása ugyanis olyan problémák melegágya lehet, mint a krónikus székrekedés, az aranyérbetegség vagy a székletinkontinencia.
Persze vannak helyzetek, amikor nem lehet visszatartani a sürgető ingert, mint például irritábilis bél szindróma (IBS) vagy gyulladásos bélbetegségek (IBD) fennállása esetén. Ha ezekhez társul parkoprézis, abból könnyen előállhat az a helyzet, hogy az érintett személy alig-alig mer kimozdulni otthonról, ami nyilvánvalóan komoly akadályt gördít a megfelelő társasági élet és a mindennapi munkavégzés elé egyaránt.
Van segítség
A téma kapcsán egy dolgot érdemes leszögezni: minden ember szokott székelni. Celebek, uralkodóházak tagjai, még az űrhajósok is küldetés közben. Bármennyire is természetes testi folyamat azonban ez, mégis hajlamosak megfeledkezni a globális jellegéről. A közelmúltban Ausztráliában a queenslandi egészségügyi hivatal egy figyelemfelhívó kampányt is indított mementóként, amelynek szlogenje: rendben van, ha a munkahelyeden kakilsz. A kampány egyszersmind a legfőbb félelmek legküzdéséhez praktikus tippekkel is szolgál. Segíthet például a nyugodt vécéhasználatban, ha van kéznél légfrissítő spray, amelyet használhatunk, miután végeztünk. Sokaknak pedig a légzésgyakorlatok segítenek kizárni a külvilágot, amíg saját dolgukra kell koncentrálniuk. Végezetül érdemes megemlíteni, hogy ha a parkoprézis már a mindennapi életvitelre is kihatással van, akkor nem szabad ódzkodni attól, hogy szakembert keressünk fel a problémával.
