Lesben álló baktériumok, vírusok, gombák
Az intim női szerveket viszonylag könnyen elérhetik a legkülönbözőbb kórokozók, hiszen a férfi nemi szerveknél védtelenebbek, nyitottabbak.
A különböző gomba-, baktérium- és vírusfertőzések bármely életkorban előfordulhatnak, ha a szervezet természetes védelmi rendszere nem bizonyul elegendőnek, azaz a hüvely érzékeny mikrobiológiai egyensúlya bármely okból felborul. Sarjadzógombák, egy egysejtű parazita, a Trichomonas vaginalis, többféle anaerob hüvelyi és bélbaktérium (például streptococcusok, chlamydia ), valamint herpesz- és papillómavírusok egyaránt okozhatják a női szervezet leggyakoribb betegségét, a hüvelygyulladást (köztük igen gyakori a hüvelygomba okozta gyulladás).
A hüvelygyulladás legjellemzőbb tünete a hüvelyi váladék, "folyás" jellegének és mennyiségének megváltozása, amelyről a kórokozóra is lehet következtetni. Szakorvoshoz kell vele fordulni, aki nemcsak az adott kórokozó elleni célzott kezelésről és a gyulladás gyógyításáról, hanem a hüvelyflóra védelmi rendszerének visszaállításáról is gondoskodik. Gyakran a partner egyidejű kezelése is szükségessé válik, hiszen anélkül (például Trichomonas fertőzés esetén) fennáll az állandó visszafertőzés, a "pingpong-effektus" veszélye.
A külső nemi szervek és a hüvely irritációját, gyulladását, rendellenes hüvelyi folyást nemcsak kórokozók okozhatnak, hanem a rossz, elégtelen vagy éppen túlzásba vitt személyi intim higiéné is. Így például irritálók lehetnek bizonyos spermicid anyagokat tartalmazó óvszerek, pesszáriumok, a különböző síkosítók, tisztítószerek, öblítők, dezodorok , fürdőolajok, habok, de a rossz, nem szellőző fehérnemű és a feleslegesen gyakori hüvelyöblítés is.
Kismedencei gyulladások
Ha a kórokozók hatása nemcsak a hüvelyre, hanem a belsőbb nemi szervekre, a méhre, a petevezetékekre, petefészkekre is kiterjed, kismedencei gyulladás alakulhat ki. Leggyakrabban bakteriális fertőzés (például számos esetben Chlamydia-baktérium) okozza, amely többnyire közösülés során jut a női szervezetbe. A hüvelyi váladék felszaporodása mellett heves fájdalom, láz, hányinger, vérzési rendellenesség is kíséri, de nem egy esetben alig jár tünetekkel, akár észrevétlen is maradhat. A kismedencei gyulladást nem a közvetlen következmények teszik igazán súlyossá, hanem az, hogy szövődményeként előfordulhat gennyesedés, tályogképződés, hashártyagyulladás, a petevezetékek elzáródása, sőt meddőség is.
Szexuális úton terjedő betegségek
Az érzéki örömöknek olykor igen súlyos áruk van, különösen, ha valaki meggondolatlanul, megbízhatatlan partnerrel, védekezés nélkül él szexuális életet. Számos olyan fertőzés van ugyanis, amelynek kórokozói a nemi érintkezés során, a testnedvekkel, a vérrel, az ondóval, a nyálkahártya-váladékkal terjednek. A teljesség igény nélkül néhány ezek közül, hogy lássuk, milyen fontos a biztonságos szex. Évszázadok óta rettegett betegség volt, és - noha ma már gyógyítható, és jóval ritkábban is fordul elő - máig fennálló veszély a vérbaj, a szifilisz . Ismert fertőzés a gonorrea is.
Szexuális érintkezéssel, a hüvelyváladék vagy a sperma által többféle vírus is terjedhet, ilyen például a hepatitisz B és a C vírus. A humán papilloma- és a herpeszvírus, amelyeknek egyes fajtái méhnyakrákot okozhatnak, átadható úgy is, hogy a partner tünetmentes marad. Még 30 éve sincs, hogy ismerjük a sokmillió beteget érintő és egyre több áldozatot követelő AIDS betegséget, amelyet a HIV-vírus okoz, és amely elsősorban szintén szexuális érintkezéssel, testnedvekkel vihető át. A vírusokon kívül a fentebb, a hüvelygyulladás kapcsán említett kórokozók, gombák és egysejtűk is terjedhetnek szexuális úton.
Menstruációs rendellenességek
A havi vérzés bonyolult hormonális folyamat eredménye, így rendellenességei, a túl gyakori, túl bőséges, fájdalmas, vagy éppen rendszertelenül jelentkező gyenge, kimaradt vérzések valami más elváltozásra is utalhatnak, ezért feltétlenül meg kell beszélni ezeket a nőorvossal. A leggyakoribb panaszok közé a dizmenorrea és a PMS tartozik.
Az előbbinél a havi vérzést erős, görcsös fájdalom kíséri, amely olyan fokú is lehet, hogy egy-két napig munkaképtelenné teszi az ebben szenvedő nőket. Fő tünete a vérzés megindulása előtt néhány órával jelentkező erős, görcsös alhasi fájdalom, de emellett általános rossz közérzet, levertség, fáradtság, fejfájás, gyakori vizelési inger, hasmenés, hányinger és hányás is kísérheti. Ritkán ájulás is előfordul. Elsődleges dizmenorreáról beszélhetünk, ha nincs egyéb betegség a háttérben, és másodlagosról, ha valamilyen nőgyógyászati kór következtében alakul ki.
A havi vérzést megelőző testi-lelki tüneteket, kellemetlenségeket összefoglaló néven premenstruációs szindrómának nevezik. A PMS jellemző panaszai igen sokfélék, de talán leggyakrabban az emlőérzékenység, hányinger, ingerlékenység, szorongás fordul elő.
A termékenységgel kapcsolatos funkciózavarok
Több elváltozás, megbetegedés, állapot okozhatja, hogy késik a gyermekáldás, nem jön létre a fogamzás. A megtermékenyülésnek mechanikus akadályai is lehetnek, amikor valami (például korábbi gyulladás, fertőzés okozta hegesedés, összenövés) miatt beszűkült vagy teljesen elzáródott a petevezeték.
Okozhat terméketlenséget az endometriózis is: az az elváltozás, amikor a méhnyálkahártya szövetének darabkái a méhen kívülre jutva a hasüregben, illetve annak szervein, például a petevezetéken telepednek meg, és ott okoznak a havi ciklus hormonváltozásaira reagálva vérzést, görcsöket, gyulladásokat.
A meddőség hátterében állhat a méh veleszületett rendellenessége vagy daganatos elváltozása (jóindulatú mióma vagy rosszindulatú tumor) is. A petesejt termelődése is bonyolult, többlépcsős hormonális folyamat, amelynek minden szintjén előadódhat probléma, ami akadályozza az egészséges petesejt kifejlődését és megtermékenyülését. Ilyen például a férfihormon-túlműködéssel együtt járó policisztás ovárium szindróma (PCOS), amelynek jellegzetessége, hogy mellette nem következik be a tüszőrepedés, és a petefészkekben ciszták találhatók.
Daganatos betegségek
A női intim szervekben a nagyajkaktól a petefészkekig bármelyikben kialakulhat daganatos megbetegedés, jó és rosszindulatú egyaránt. Az emlőrák mellett a leggyakoribb a méhtestrák, amely a méh nyálkahártyáján alakul ki, leginkább 50-60 éves, menopauzán átesett nőknél. Legjellemzőbb tünete a rendellenes, túl bőséges, vagy a menopauza után újra jelentkező vérzés. A méhnyakrák a méh alsó hüvelybe nyúló részének daganatos megbetegedése. Az esetek többségében viszonylag fiataloknál, 35-55 évesen, nemileg aktív korban alakul ki, a legutóbbi kutatások szerint a hátterében a közösülés útján terjedő humán papillomavírus áll.
A petefészekrák kevésbé gyakori, viszont igen veszélyes betegség, annál is inkább, mert alig mutat előjeleket, tüneteket. A felsoroltaknál viszonylag ritkábban fordul elő a külső nemi szervek rákja, a vulvarák, amely tulajdonképpen a hüvelynyílás közelében kialakuló bőrrákfajta, és a hüvelyben kialakuló daganat is, amely viszont a méhnyakrákkal rokon. A női daganatos betegségek elleni védekezés kulcsa a rendszeres nőgyógyászati és szűrővizsgálat: akkor is tanácsos felkeresni legalább évente a nőgyógyászt, ha semmilyen panasz, tünet nem jelentkezik.
