Érdekes interjút közölt a Pénzcentrum portál Banyár József közgazdásszal, a Magyar Közgazdasági Társaság tagjával a jelenlegi nyugdíjrendszer kihívásairól.
Mint az köztudott: Magyarországon és a fejlett világban demográfiai válság van: kevés gyerek születik, a népesség fogy, ami fenyegeti a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát és a gazdasági teljesítőképességet.
Ma ott tartunk, hogy a gyerekvállalás inkább költséges „hobbinak” számít, mint befektetésnek: a szülő rengeteget áldoz, de nincs közvetlen megtérülés, hiszen sok nagykorút is sokáig támogatnak a szülők – nem fordul meg a folyamat.
Bár a nyugdíjrendszer a közösségi elvre épül, nem veszi figyelembe azt, hogy ki mennyi gyereket nevelt fel. A gyerekvállalásnak érzelmi döntésnek kellene lennie, sokan azonban anyagi okból nem mernek belevágni a családalapításba. A nyugdíjrendszer ugyan a gyermekszám függvénye (hiszen a felosztó-kiróvó elv szerint az aktuálisan aktívak „tartják el” a passzív csoportokat, mégsem ösztönöz gyermekvállalásra.
„Így a mai rendszer egyszerre igényli, hogy sok gyerek szülessen, és közben anyagilag arra ösztönöz, hogy minél kevesebben vállaljanak. Ez a belső ellentmondás hosszú távon fenntarthatatlan, szétfeszíti a rendszert” – magyarázza a szakértő, aki szerint a gyermektelenek gazdasági szempontból adott esetben jobban járhatnak, hiszen nem esnek ki a munkából, több járulékot fizetnek és akár magasabb nyugdíjat kapnak.
Banyár József javaslata értelmében a nyugdíj mértéke attól függhetne, ki mennyit fektetett a következő generáció felnevelésébe. E téren mérőszám lehetne gyerekek száma és az elért képzettségük. Vagyis a „nyugdíjjárulék” valójában „törlesztés” lenne a felnevelési költségekre. Aki pedig nem nevel gyereket, megpróbálhatna félretenni hosszú távra: „A megoldás az lenne, ha a nyugdíj mértékének megállapításakor figyelembe vennénk, ki mennyivel járult hozzá a következő generáció felneveléséhez. Ha a felnevelt gyerekek száma és a gyereknevelésbe fektetett erőforrás (amit a gyermek képzettségével, iskolai végzettségével lehetne mérni) arányában kapnánk nyugdíjat, a gyerekvállalás a mai körülmények között is újra befektetésnek számítana – nem csak érzelmi, hanem gazdasági értelemben is.”
Banyár József szerint a nyugdíjrendszer átalakításával lehetne méltányosan elszámolni: mindenki fizesse vissza a saját felnevelésének költségét – közvetlenül (gyerekneveléssel) vagy közvetve (megtakarítással). Vagyis a szakértő úgy véli, a megoldás a nyugdíjrendszer és az adórendszer átfogó reformja lenne, amely újra befektetéssé teszi a gyerekvállalást.
