A mentális betegek gondozásában nagyon fontos szerep jut a családtagoknak. Hozzáállásuk, elkötelezettségük befolyásolja a gyógyulás és a társadalmi reintegráció folyamatát, ugyanakkor gyakran ők maguk is lelki problémákkal küzdhetnek. A közel 1000 megkérdezett mindegyike szkizofréniával, bipoláris betegséggel vagy szkizoaffektív zavarral kezelt betegekkel él együtt. A felmérésből kiderült, a családok számára az a legfontosabb, hogy hozzátartozójuk a megfelelő kezelésnek köszönhetően lehetőleg elkerülje az úgynevezett relapszust, vagyis a visszaesést az akut epizódokba, és ezáltal teljes életet élhessen.
Az elmúlt években lehetőség nyílt arra, hogy a pszichiátriai betegek egyre kevesebb időt töltsenek kórházi kezeléssel, így többet lehetnek családjuk körében. Az Ipsos Kutató Intézet munkatársai Ausztráliában, Kanadában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és az USA-ban arra kérték a hozzátartozókat, számoljanak be tapasztalataikról, reményeikről és problémáikról. Mindezek mellett a hozzátartozók anyagi és lelki állapotára, a kezelés fontosságáról alkotott véleményére, valamint a betegek társadalmi reintegrációját segítő életmód programok értékelésére voltak kíváncsiak.
A vizsgált családokban 49 százalékban diagnosztizáltak szkizofréniát, 45 százalékban bipoláris megbetegedést, és 6 százalékban szkizoaffektív zavart. A megkérdezettek közül 31% szülőként, 24% gyermekként, 17% házastársként és 16% testvérként gondoskodik érintett hozzátartozójáról. A megkérdezettek 48 százalékának családtagjánál már több mint 10 éve diagnosztizálták a megbetegedést, és 73 százalékuk állítja, hogy a megfelelő kezelés mellett a családi támogatás volt az egyik legfontosabb tényező szeretteik állapotának javulásában.
Preston J. Garrison, a Nemzetközi Mentálhigiéne Szövetség vezetője szerint a mentális betegségek megfelelő kezelése a világszerte megközelítőleg 50 millió betegen kívül több mint 100 millió családtag, hozzátartozó számára is különösen lényeges.
A felmérésből kiderült, hogy a családtagok számára a beteg visszaesésének és a terápia abbahagyásának elkerülése, a leginkább hatékony terápia minél gyorsabb megtalálása és a társadalmi megbélyegzés leküzdése a legfontosabbak.
A terápia abbahagyása vagy a terápiaváltás miatti relapszusok katasztrofális hatással lehetnek a betegre és környezetére egyaránt. A vizsgált esetek 91 százalékában történt relapszus a terápia megszüntetésekor. A visszaesés hatására a betegek 69 százaléka újbóli kórházi kezelésre szorult, 22 százaléka próbált meg öngyilkosságot megkísérelni, és 20 százalékuk pedig börtönbe került!
További problémát jelent, hogy a betegek jelentős része csak későn kapja meg a számára leginkább megfelelő terápiát, vagy túl sokszor változtatnak gyógyszerezésén. Terápiás kezelés váltásakor 56 százalékban számoltak be drasztikus visszaesésről a hozzátartozók. A betegek több mint felénél két évbe telt a hatékony és helyes kezelés megtalálása, 85 százalékuk pedig több mint kétféle gyógyszert próbált ki, mire rátalált a megfelelőre. Sőt, a családtagok 36 százaléka arról számolt be, hogy több mint 5 fajta gyógyszer után sikerült csak megtalálni a leginkább hatékonyt.
Ám a hatékony kezelés és a család odafigyelése sem lehet eléggé eredményes, ha a gyógyuló betegnek szembe kell néznie a társadalom megvetésével, stigmatizációjával. A megkérdezettek 84 százaléka szerint a betegség általi megbélyegzés nehezebbé tette hozzátartozójuk gyógyulását, 63 százalékban pedig kimutatható volt, hogy a diszkrimináció nagy hatással volt a páciensek gyógyszeres kezelésének önkényes megszüntetésére.
A kutatás eredményeiből kiderült, hogy a megfelelő gyógyszer meglelése után a betegek képesek teljes életet élni. A kezelések mellett a felmérésben résztvevők megemlítették a pszichoterápiák, a fizikai gyakorlatok, a felelősségtudat és az állandó időbeosztás jelentőségét, amelyek segítenek szeretteiknek a gyógyulásban.
A hatékony kezelés, valamint a megfelelő kiegészítő terápiák alkalmazása a családtagok helyzetét és a beteg társadalmi beilleszkedését is jelentősen megkönnyíti. A jól megválasztott terápiát követően a betegek 81 százalékának javultak a családi és baráti kapcsolatai, 79 százaléka nagyobb önállóságra képes, 48 százaléka végzett el valamilyen iskolát és 42 százaléknak van állandó munkája.
Szó esett a különböző életmódprogramok hatékonyságáról is. A megkérdezettek 84 százaléka hiszi, hogy az "életmód" programok sokat segítenek a család beteg tagjainak a tünetek kezelésében, a pszichiátriai betegeket az átlagpolulációnál háromszor nagyobb mértékben sújtó elhízás, valamint szív- és érrendszeri megbetegedések, cukorbetegség leküzdésében.
A kutatás végeredményeképpen a hozzátartozók kijelentették, hogy az újabb és hatásosabb gyógyszerek hatására az elmúlt 10 évben az otthoni ápolás jelentősége magasan megugrott, és szinte minden megkérdezett határozottan kijelentette, hogy a megfelelő gyógyszeres kezelés szükséges az érintettek állapotának fenntartására.
