A hormonok rendkívül fontos szerepet töltenek be a szervezet működésében, hiszen egyfajta kémiai hírvivőként szolgálnak. Szinte minden testi folyamatot befolyásolnak, beleértve az anyagcserét, valamint az éhség- és teltségérzetet. Mivel az étvágyat is befolyásolják, így egyes hormonok jelentős szerepet játszanak a testsúly szabályozásában.
„Való igaz, a cukros, zsíros ételek és a túl nagy mennyiségek bevitele egyaránt hozzájárul a súlygyarapodáshoz, csakúgy, mint a fizikai aktivitás hiánya. Ráadásul a genetika és bizonyos gyógyszerek is szerepet játszhatnak benne. Van azonban egy másik, gyakran figyelmen kívül hagyott oka a túlsúlynak vagy a fogyás nehézségeinek – ez pedig a hormonzavar, az endokrin rendszerben lévő egyensúlyhiány. Éppen ezért, ha valaki képtelen lefogyni, fontolja meg, hogy orvosi, dietetikusi segítséget kér, mivel könnyen lehet (és egyre gyakoribb), hogy ilyen probléma áll a pluszkilók mögött” – hívta fel a figyelmet Dr. Mutnéfalvy Zoltán, a Budai Endokrinközpont obezitológiával is foglalkozó endokrinológusa.
Mely hormonok befolyásolják a fogyást?
Számos hormon befolyásolhatja az anyagcserét, ami végső soron hatást gyakorol a hízási és fogyási képességre. Az inzulin például hozzájárul a glükóz (vércukor) sejtekbe kerüléséhez üzemanyag vagy zsírtárolás céljából. Az alulműködő pajzsmirigy szintén befolyásolja az anyagcserét, csakúgy, mint a túl sok kortizol, amely növelheti az étvágyat és a hasi zsír felhalmozódását okozhatja.
További hormonok, amelyek befolyásolják a testsúlyt:
- ösztrogén
- tesztoszteron
- DHEA
- GH
- ghrelin (éhséghormon)
- kolecisztokinin
Mit lehet tenni probléma esetén?
Amennyiben valakinél kiderül, hogy hormonzavar áll a túlsúlya hátterében, akkor az leggyakrabban gyógyszeresen kezelhető, az alapbetegségtől függően. Ezek a gyógyszerek vagy fokozzák, vagy csökkentik az adott hormonok szintjét. Azonban a legtöbb esetben ez nem elég – életmódváltásra is szükség van, hiszen megfelelő diéta és rendszeres mozgás nélkül a gyógyszeres terápia nem vezet gyors és tartós eredményre.
Nagyon gyakori például manapság az inzulinrezisztencia (IR), amelynek során cukorbeteg-diétát kell tartania a betegnek, vagyis oda kell figyelnie a gyors és lassú felszívódású szénhidrátok megfelelő arányára, azok napszaki elosztására, illetve bizonyos ételek, italok kerülésére is. Mindezeken kívül a megfelelő stresszkezelés is elengedhetetlen a tartós súlycsökkenéshez, aminek több oka is van. Egyrészt a stressz gyakran stresszevéshez vezet, ami plusz kalóriák bevitelét vonja maga után, másrészt a tartós stressz hatására megnő a kortizolszint, ami testsúlynövekedést okozhat.
Fogyást elősegítő hormonok: leptin és adiponektin
Kutatók felfedezték, hogy két hormon is segíthet a fogyásban: a leptin és az adiponektin. Az adiponektin egy zsírszövetben található hormon, és súlycsökkenést okozhat az anyagcsere fokozásával anélkül, hogy befolyásolná az étvágyat. A kutatók azt mondják, hogy a felfedezés egyes kóros állapotok – például az elhízás és a cukorbetegség – terápiájához is hozzájárulhat.
A leptin pedig a zsírsejtek által termelt hormon, és széles körben tanulmányozták az elmúlt években. Kimutatták, hogy csökkenti az étvágyat és fokozza az anyagcserét. Egy olyan hormonról van szó valójában, amelyet a zsírsejtek termelnek attól függő mennyiségben, hogy mennyire vannak feltöltve – vagyis, ha telítettek a sejtek, akkor sok a leptin, és ilyenkor aktiválódnak a zsírbontó enzimek is.
A baj azonban az, hogy a túlsúlyos embereknél kialakulhat úgynevezett leptinrezisztencia, amely miatt nem működik úgy a folyamat, mint kellene: a zsírbontás nem indul meg, ráadásul az illető akkor is éhes, amikor már van elég energia és tápanyag a szervezetében. A rengeteg finomított, feldolgozott étel növeli a zsírsejtek és a leptin mennyiségét, ám egy idő után a szervezet ellenállóvá válik az leptinnel szemben (akárcsak inzulinrezisztencia esetén az inzulinnal szemben). Mivel az agy a leptinszint révén értesül a test zsírraktárainak állapotáról, a leptinrezisztencia következtében úgy érzékeli, hogy a szervezet éhezik, pedig valójában már túltelítettek a zsírsejtek. A leptinrezisztenciát a finomított ételek kerülésével és az alacsony felszívódású szénhidrátok előnyben részesítésével küzdhetjük le. Fontos továbbá, hogy minimum 5 óra elteljen két étkezés között, soha ne feküdjünk le tele gyomorral és mozogjunk rendszeresen.
