A tiktokos influenszerek között akadnak, akik a köldökükbe öntik a ricinusolajat, mások törölközőt ásztatnak bele, hogy aztán azt tekerjék a hasuk köré. Bárhogy is, állításuk szerint ez segít megszabadulni a felszaporodott hasi zsírtól, egyben a puffadásos panaszokra is gyógyírként szolgál. De mi lehet igaz mindebből? A kérdésnek Veronique Seidel, a skóciai Strathclyde Egyetem farmakognóziára szakosodott kutatója járt utána a The Conversation oldalán megjelent cikkében.
Mi az a ricinusolaj?
A ricinus növény mérgező magjából hidegen sajtolt olajat évezredek óta használja az emberiség gyógyászati célokra. Már az ősi egyiptomi orvosi szövegekben, az időszámításunk előtt 1550-ből származó Ebers-papiruszban is akadnak rá utalások. Hashajtó hatása mellett különféle bőrpanaszokra is alkalmazták. A híres egyiptomi királynő, Kleopátra is esküdött rá, hogy a ricinusolaj segít megőrizni haja szépségét és szemfehérje makulátlan tisztaságát.
A szagtalan olaj gazdag ricinolsavban, amely az emésztőrendszerbe kerülve erőteljes mozgásra készteti a beleket. Emiatt napjainkban is számos országban kapható vény nélkül székrekedés elleni szerként, továbbá orvosi vizsgálatok előtt is alkalmazzák béltisztításra. Ezzel együtt nincs meggyőző tudományos bizonyíték arra, hogy bármivel is erősebb lenne a hashajtó hatása például az ugyancsak széles körben használt szennáénál.
Hagyományosan a ricinusolajat szemfájdalom és -viszketés, ízületi és menstruációs fájdalmak enyhítésére használják, valamint a szülés beindítására a terhesség végén. Seidel hangsúlyozza azonban, hogy a tudományos bizonyítékok e téren is meglehetőségen hiányosak. Hozzáteszi, az olajat nem csupán szájon át lehet alkalmazni: számos bőrkrém, hajkondicionáló és egyéb kozmetikai termék összetevője, még rúzsokban is megtalálható. Az irritált bőr hidratálására, nyugtatására és a ráncok megjelenésének csökkentésére szolgál. Hidratáló tulajdonságait a ricinolsavnak tulajdonítják. A hajápolási termékek esetében pedig hajhullás és korpásodás ellen lehet bevetni.
Kockázatok és mellékhatások
„A ricinusolaj önálló alkalmazása azonban nem kockázatmentes” – figyelmeztet a szakember. Mint írja, belsőleg alkalmazva hasi görcsöket, hányást, puffadást és szédülést idézhet elő. Idősek, kisgyermekek, várandós és szoptató nők, valamint máj- vagy vesebetegek számára nem javasolt a ricinusolaj fogyasztása. Ugyancsak óvakodni kell tőle gyulladásos bélbetegség (Crohn-betegség vagy fekélyes vastagbélgyulladás), vakbélgyulladás, gyomor-bélrendszeri elzáródás vagy perforáció esetén. A mellékhatások különösen súlyossá válhatnak étkezési zavarokkal élő embereknél, akik fogyókúrás célból használnak ricinusolajat, felgyorsítandó az elfogyasztott ételek útját az emésztőrendszerben.
Akkor sem árt az elővigyázatosság, ha az olajat a bőrünkre kennénk. Egyes esetekben ez akár allergiás reakciót is provokálhat. Éppen ezért először csak egy apró ponton próbáljuk ki a ricinusolajat vagy az azt összetevőként tartalmazó kozmetikai terméket. Ha 24 órában belül sem jelentkezik allergiás reakcióra utaló bőrtünet, akkor biztonsággal alkalmazhatjuk nagyobb felületen is. „Végső soron azonban akadnak általában véve biztonságosabb és jobb gyógymódok. Arról nem beszélve, hogy attól, hogy bedörzsölöd ricinusolajjal a hasad, – sajnos – még nem fog eltűnni róla a zsír” – summáz Seidel.
