Minden ember átél jobb és rosszabb időszakokat az életében, így aztán hangulatunk sem állandó. Teljesen természetes, hogy néha feldobottabbak, boldogabbak vagyunk, máskor pedig lehangoltabbak, szomorúbbak az átlagosnál. A bipoláris zavar, korábbi nevén mániás depresszió viszont jelentősen különbözik ettől. Ezt a hangulatzavart szélsőséges érzelmek jellemzik: az érintettek hol eufórikus állapotban vannak, hol mélyen maguk alatt. Előbbit mániás, utóbbi depresszív epizódnak nevezzük, és egy-egy epizód órákig, de akár hónapokig is elhúzódhat. Az extrém érzelmi állapot a betegek gondolkodását és viselkedését is nagyban meghatározza, összességében negatívan befolyásolva életminőségüket. Lehetnek olyan időszakaik, amikor normális a hangulatuk, ezt nevezzük eutímiának. Ugyanakkor mániás és depresszív epizódjaik alatt teljesen kifordulhatnak önmagukból.
A mániás epizód tünetei
Mint az a Clevelandi Klinika leírásából kiderült, a mánia legfontosabb jellemzője a kórosan emelkedett vagy akár ingerléken hangulat. A betegek ilyenkor hihetetlenül energikusnak érzik magukat, és szinte képesek lennének kifordítani a világot a négy sarkából – miközben realitásérzékük nagyban sérül. Éppen ezért nem ritka, hogy a mániás személy olyan tevékenységekbe vág bele, amelyek jelentős fizikai, szociális vagy pénzügyi kockázatokat hordoznak magukban. Esetenként előfordul, hogy pszichotikus tünetek is kialakulnak, így tévképzetek és hallucinációk, amelyek megnehezíthetik a bipoláris zavar megkülönböztetését más olyan pszichiátriai betegségektől, mint például a skizofrénia.
Érdemes szót ejteni az úgynevezett hipomániás epizódokról is. Ezek kevésbé szélsőségesek, mint a valódi mániás epizódok, illetve jellemzően nem is tartanak olyan sokáig, egyben nem szükségszerűen gátolják a mindennapi normális életvitelt.
A depresszív epizód tünetei
A spektrum ellenkező végén a depresszió helyezkedik el, amely lényegében a mánia szöges ellentéte. A betegek ebben az állapotban nagyon lehangoltak, fáradékonyak, és semmi sem tudja igazán felkelteni az érdeklődésüket. Elveszthetik az étvágyukat is, továbbá gyakran számolnak be arról, hogy értéktelennek, reményvesztettnek érzik magukat.
A bipoláris zavar típusai
A bipoláris zavar nem mindenkinél jelentkezik ugyanúgy. Összesen négy nagyobb diagnosztikai típust különböztet meg a szakirodalom.
- Az 1-es típusú bipoláris zavar vezető tünete a mánia. A legtöbb érintett mániás és depresszív epizódokat is átél, de utóbbi nem szükségszerű kritérium a diagnózishoz. A depresszív tünetek ezzel együtt általában legalább két hétig tartanak. A legfontosabb azonban, hogy a mániás epizódok legalább egy héten keresztül fennállnak, vagy olyan súlyosak, hogy kórházi kezelést tesznek szükségessé. Emellett előfordulhatnak vegyes epizódok, amikor a betegeknél mániás és depresszív tünetek egyaránt jelentkeznek.
- A 2-es típusú bipoláris zavar jellemzője, hogy a betegek depresszív epizódok mellett csupán hipomániás epizódokon mennek keresztül, ténylegesen mániás epizódok nem mutatkoznak náluk. Noha a hipománia enyhébb, mint a mánia, a 2-es típus sokszor jobban megviseli az érintetteket, mint az 1-es típus, mivel a krónikus depresszió sokkal gyakoribb ebben a csoportban.
- Ciklotímiás zavar esetén a hangulat krónikusan instabil. Hipomániás és enyhe depresszív epizódok váltogathatják egymást, és bár eutímiás időszakok is előfordulhatnak, azok általában nem tartanak nyolc hétnél tovább.
- A felsoroltakon túl egy karakterisztikájú hangulati zavarok is megfigyelhetők egyes betegeknél. Ilyenkor egyéb vagy nem meghatározott bipoláris zavart diagnosztizálnak a szakemberek.
Kiket érint a bipoláris zavar?
Kortól és nemtől függetlenül bárkinél kialakulhat kóros hangulatingadozás. Ezzel együtt a bipoláris zavar legtöbbször fiatal felnőttkorban jelentkezik, de ritkábban akár kisgyerekeknél, illetve a 40-es, 50-es életévek alatt is felléphetnek az első tünetek. Nőket és férfiakat nagyjából azonos arányban érint a probléma, de némiképp más-más módon. A nőkre jellemző, hogy gyorsabban változik a hangulatuk, így adott időszak alatt több epizódot is élnek át. Emellett a női betegek általában több depresszív epizódról számolnak be, mint a férfiak.
