„Úgy tűnik, Glenn jól érzi magát, amikor azt látja, hogy küzdök, szenvedek. Gyakran távolságtartó, sőt, egyenesen goromba velem. Amikor megpróbálom megbeszélni vele a dolgokat, azt mondja, azért vannak problémáink, mert túlságosan érzékeny vagyok. Aggódom, hogy ha elhagyom, akkor talán megváltozik, és a következő párja már a ’jó’ Glennt kapja meg, én pedig lemaradok róla. Glenn azonban, bárhogy is kérem, nem változik meg. Miért nem tudok véget vetni a kapcsolatnak?” – idézi a Psychology Today oldalán megjelent cikkében dr. Jeffrey Bernstein pszichológus a 35 éves Lisát, aki nem mellesleg a páciense.
Mint azt dr. Bernstein hangsúlyozza, gyakran előfordul, hogy jóval tovább maradunk benne a rossz, sőt, mérgező kapcsolatokban, mint ameddig igazán szeretnénk. A szakember szerint ez egy érzelmileg rendkívül kimerítő, lélekromboló helyzet. Írásában végigveszi, melyik az a három fő ok, amely miatt nem vagyunk képesek szakítani ilyenkor.
"Elvárás" a rossz bánásmód
Sokan azért nem tudnak kilépni egy rossz párkapcsolatból, mert nincsenek tisztában a saját értékeikkel. Úgy gondolják, nem méltóak a szeretetre , kedvességre, empátiára, és ezért azt érdemlik, hogy rosszul bánjanak velük. Ráadásul, mivel gyengének és bizonytalannak érzik magukat, túlbecsülik azokat a rövid időszakokat, amikor a partnerük némiképp jobban törődik velük.
Rossz, de legalább ismerős
Ugyancsak gyakori oka a maradásnak, hogy a mérgező kapcsolat egyfajta hamis biztonságérzetet ad, amely révén védve érezhetjük magunkat az ismeretlentől. Lehet, hogy súlyos problémáktól terhes a párunkkal való viszonyunk, és rengeteg fájdalmat kell elszenvednünk, de inkább a folyamatos harcot választjuk, mint a változással járó bizonytalanságot, félelmet.
Az egyedüllétnél bármi jobb
Vannak, akik azzal magyarázzák a szakítás folyamatos elodázását, hogy inkább benne maradnak egy diszfunkcionális kapcsolatban, mintsem egyedül legyenek. Számukra ugyanis elviselhetetlen az, hogy nincs mellettük valaki. Látják magukat, ahogy megérkeznek az üres lakásba, és nincs kire várniuk, ahogy egyedül mennek moziba, étterembe, vásárolni, és úgy érzik, az ilyen élet csakis szomorú és reménytelen lehet. Bármilyen rosszul is érzik magukat a párjuk mellett, azzal a gondolattal nyugtatják magukat: „legalább van valakim!”
Ne ostorozzuk magunkat
Cikke zárásaként dr. Bernstein kiemeli: ha olyan helyzetben vagyunk, amelyben rosszul bánnak velünk, és úgy tűnik, hogy nincs remény a változásra, ne ostorozzuk magunkat. Ahelyett, hogy azt ismételgetnénk, „ki kellene” lépnünk a kapcsolatból, koncentráljunk a távozás előnyeire. A „kellene” szó ugyanis fölösleges nyomást helyez ránk, és azt erősíti bennünk, hogy szégyellnünk kell magunkat, amiért nem vagyunk képesek szakítani .
A szakember szerint a következő előnyei lehetnek a rossz kapcsolatból való kilépésnek:
- Kevésbé leszünk depressziósak, és kevésbé fogunk szorongani.
- Megadjuk magunknak az esélyt, hogy olyasvalakivel találkozzunk, aki jól bánik velünk.
- Visszanyerhetjük az önbecsülésünket és a szabadságunkat.
