Bár sok szülő szeretné azt hinni, hogy egy gyereket még nem érinthet testképzavar vagy a kinézethez kötődő önértékelési zavar, ez sajnos nincs így. Dr. Charlotte Ord pszichológus a The Guardian oldalán megjelent cikkében öt tipikus kérdéskört járt körbe, hogy felkészíthesse a szülőket a helyes válaszok adására.
„Anya, ma lekövéreztek a suliban”
Ha egy gyermeked azt meséli, hogy egy osztálytársa durva megjegyzést tett a testére, teljesen természetes, hogy szeretnéd megvigasztalni őt, illetve enyhíteni a szorongását egy kedvesebb mondattal. Például azt mondod neki, „Nem is vagy kövér, kicsim, te gyönyörű vagy!”. Az ilyen és ehhez hasonló, megnyugtatónak szánt hozzászólás azonban csak még jobban alááshatja a testképét, illetve az azzal kapcsolatos önbizalmát – véli a szakértő, aki három érvvel is alátámasztotta ezt az állítását.
- Egy ilyen reakció megerősíti azt az üzenetet, hogy a kövérség rossz, így fenntartja a stigmát. Az sugallja, hogy csak bizonyos testalkatok elfogadhatóak, és félelmet ébreszt az esetleges későbbi súlygyarapodással kapcsolatban.
- Ez a választ alapvetően a túlsúlyt kezeli problémaként, nem pedig a sértegetésre és a megbélyegzésre.
- A „nem kövér vagy, hanem szép” típusú megjegyzések továbbá azt üzenhetik a gyereknek, hogy nem lehet egyszerre teltebb testalkatú és vonzó küllemű is.
Ehelyett válaszolj inkább valami ilyesmit: „Ez nagyon bántón hangzik. Milyen érzést keltett ez benned?”. vagy „Szerinted ezt hogyan értették?”. Gyermeked érzelmi intelligenciáját, kritikai gondolkodását, önelfogadását és megküzdési készségeit pedig az alábbi gondolattal tudod a leginkább fejleszteni.
Az emberek néha csak azért mondanak bántó dolgokat, mert úgy küzdenek meg saját frusztrációikkal, vagy csak ismételgetik a saját testükről hallott káros mondatokat anélkül, hogy átgondolnák, mit is mondanak. Minden testalkalt elfogadható, és nem lesz csak attól jobb vagy rosszabb valaki, hogy vékonyabb, teltebb, magasabb vagy alacsonyabb másoknál. Az számít igazán, hogyan bánunk magunkkal és másokkal.”
„Apa, én jóképű/csinos vagyok?”
A külső jegyek – különösen akkor, ha megfelelnek a társadalmi szépségideáloknak – sajnos valóban befolyásolhatják, hogyan kommunikálnak a felnőttek és kortársaik a gyerekeddel. Kutatások szerint már a hároméves gyerekek is kialakíthatnak a környezetük hatására bizonyos előítéleteket, például a túlsúlyosokkal szemben.
Szülőként tehát az egyik feladatot az, hogy tompítsd gyermeked értékrendjében a külsőségek jelentőségét – ezt pedig úgy tudod megtenni, ha felerősíted a nem külsőségeken alapuló tulajdonságok értékét, valamit azt, hogy mire képes a teste a külalakján kívül. A fenti kérdésre a szakértő szerint remek válasz lehet például ez: „Kívül-belül gyönyörű vagy! De számomra az a legfontosabb, hogy mennyire kedves, figyelmes és kíváncsi vagy.”
„Megkaphatnám azt a kozmetikumot? Szükségem van rá!”
A gyerekeknek szánt smink-, bőrápolási és táplálékkiegészítő termékek ma már egy igen jövedelmező üzletnek számít. A vállalatok felismerték ugyanis, hogy azok, akik szégyent vagy elégedetlenséget éreznek a külsejükkel kapcsolatban, hajlamosabbak többet költeni szépségápolási termékekre– ezért nem is áll az ipar érdekében, hogy az önelfogadás felé tereljék a kamaszokat.
Természetes, hogy gyermeked utánozni szeretné példaképeit – beleértve téged is –, ezért hasznos lehet, ha elismered a termékek használata iránt tanúsított kíváncsiságát , például így: „Imádom, hogy ennyire kíváncsi vagy, és látom, hogy izgatottan várod, hogy kipróbálhass valami újat.” Ha viszont gyermeked még nem tinédzser, hanem fiatalabb életkorú, mindenképpen emlékeztesd őt arra, hogy egyes termékeket a felnőttek és idősebb gyermekek számára fejlesztettek ki. Kereshettek azonban közösen az ő korának megfelelő alternatívát is. Hangsúlyozd viszont, hogy ennek célja a szórakozás, az érzékszervi élmény, valamint a kreativitás kiélése, nem pedig a szépségideáloknak való megfelelés.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Nyereményjáték szabályzat 2025.11.
A bőrápolási termékekkel kapcsolatban azt is tanítsd meg gyermekednek, hogy akárcsak a fogmosás, a bőrápolás is az egészség megőrzéséről szól, nem pusztán a jobb megjelenésről. Az ő bőre még fiatal és érzékeny, így a túl sok termék használata még akár károkat is okozhat. Fontos tehát, hogy gyengéden bánjon a bőrével. Ezt szem előtt tartva viszont felajánlhatod, hogy segítesz neki kiválasztani a koruknak megfelelő arctisztítót, hidratáló krémet és fényvédőt.
„Muszáj fehérjeturmixot innom, hogy jó testem legyen?”
A média és a fitneszkultúra által ábrázolt karcsú, izmos, idealizált testalkat gyakran vonzóvá teszi a fiatal fiúk szemében a fehérjepótlást és az edzőtermi edzéseket. Fiad erősítés és a teste gondozása iránti érdeklődését nyugodtan ösztönözheted, ugyanakkor biztosítsd őt arról is, hogy a legtöbb ember táplálékkiegészítők nélkül is kielégítheti szervezete tápanyagszükségleteit.
Mivel a fiúk is küzdhetnek a testképzavarokkal, kulcsfontosságú, hogy azt is kihangsúlyozd: fiúk és férfiak mindenféle formával és méretben előfordulnak, és mindegyik rendben is van. A külső elvárások követése helyett sokkal fontosabb az önelfogadás és az öngondoskodás.
„Anya, ez az étel rosszat tesz nekem?”
Az ételről való beszélgetés szülőként egy nagyon jó eszköz arra, hogy támogasd gyermeked egészséges testképének kialakulását. Kezdd azzal, hogy elkerülöd, hogy kifejezettem jónak vagy rossznak minősítesz egyes ételeket, valamint állj ellen annak a késztetésnek is, hogy erősen korlátozd bizonyos termékek fogyasztását.
Amikor egy ételt démonizálnak vagy szigorúan korlátoznak, a gyerekek hajlamosabbak csak még jobban megkívánni azt, és így nagyobb valószínűséggel éreznek majd bűntudatot és szégyent, ha mégis esznek belőle. Észszerű mennyiségben valójában minden étel helyet kaphat az egészséges étrendben, és minél változatosabb ételeket kínálnak a gyerekeknek, annál valószínűbb, hogy jobban nem tudják majd ítélni, mire van valójában szüksége a testüknek” – részletezte a szakértő, kihangsúlyozva, hogy ezzel a tanáccsal nem azt akarja mondani, hogy szabad kezet kell adni a gyerekeknek, hogy mindig kizárólag azt egyék, amit akarnak.
A szakember végül Ellyn Satter dietetikus felelősség-megosztási modelljét is szóba hozta. Ennek lényege ugyanis az, hogy a szülő feladata eldönteni, hogy mikor, hol és milyen ételt kínál fel a gyermekének, biztosítva rendszeres, lehetőleg egészséges étkezéseket. Azt viszont már a gyerek feladata – és joga – eldönteni, hogy megeszi-e az egyes ételtípusokat, és hogy egyes élelmiszerekből mennyit szeretne fogyasztani.
Legjobban: