40 felett így változik a menstruáció – Mutatjuk, mikor kell nőgyógyászhoz fordulni

40 felett sem érdemes minden ciklusváltozást automatikusan a változókornak tulajdonítani – figyelmeztet lapunkhoz eljuttatott közleményében dr. Józan Gyöngyi, a Nőgyógyászati Központ – Prima Medica nőgyógyásza, sebész. Hozzáteszi, különösen indokolt a nőgyógyászati kivizsgálás, ha a vérzés szokatlanul erőssé vagy elhúzódóvá válik, két menstruáció között jelentkezik, együttlét után vérzés lép fel, vagy a korábbi szabályos ciklus hirtelen megváltozik. Ezenkívül, ha 40-45 éves kor között jelentkeznek ezek a változások, azért is nagyon fontos az orvosi értékelés, mert ebben az életkorban a korai menopauza lehetőségét is mérlegelni kell.

A cikluszavar lehetséges okai 40 felett

• Perimenopauza: a ciklus rövidebbé vagy hosszabbá válhat, kimaradhat egy-egy menstruáció, illetve a vérzés lehet erősebb vagy gyengébb a korábbinál.
• A pajzsmirigy működési zavara: a szerv alul- vagy túlműködése is felboríthatja a ciklust. 
• Testsúlyváltozás, fokozott stressz vagy túlzott fizikai terhelés: ezek szintén befolyásolhatják a hormonális működést és a menstruáció rendszerességét.
• PCOS: különösen akkor merülhet fel, ha a rendszertelen menstruációhoz például fokozott szőrnövekedés, testsúlyváltozás vagy bőrtünetek is társulnak.
• Terhesség: még a perimenopauza idején is lehetséges, ezért kimaradó menstruációnál ezt is számításba kell venni.
• Nőgyógyászati eltérések: például mióma, polip vagy a méhnyálkahártya egyéb elváltozásai erősebb, elhúzódó vagy szabálytalan vérzést okozhatnak.
• Egyes gyógyszerek szintén megváltoztathatják a vérzés jellegét, akárcsak a hormonális fogamzásgátlás.

Szervi problémák is okozhatnak vérzészavart

40 év felett a vérzészavar hátterében a perimenopauza mellett szervi, vagyis anatómiai eltérések is állhatnak. Ezek közül több viszonylag gyakori, ezért a megváltozott menstruációt nem érdemes automatikusan a változókornak tulajdonítani. A többi között az alábbi szervi okok jöhetnek szóba a szakember szerint.

• Mióma: a méh izomfalából kiinduló jóindulatú elváltozás. Különösen a méh üregéhez közel elhelyezkedő mióma okozhat erősebb, hosszabb vagy gyakoribb menstruációt, illetve közti vérzést.
• Méhnyálkahártya-polip: a méh belső felszínén kialakuló jóindulatú kinövés. Gyakran okoz pecsételő vagy menstruációk közötti vérzést, de erősebb menstruációval is járhat.
• Adenomiózis: ilyenkor a méhnyálkahártyához hasonló szövet a méh izomfalában helyezkedik el. Jellemző lehet a bővebb, fájdalmas menstruáció, illetve a kismedencei fájdalom.
• A méhnyálkahártya megvastagodása (endometrium-hiperplázia): hormonális egyensúlyzavar következtében alakulhat ki, és szabálytalan vagy erős vérzést okozhat. Egyes formái kezelés nélkül növelhetik a méhtestrák kockázatát.
• A méhnyálkahártya rosszindulatú elváltozása: ritkább ok, de a rendellenes vérzés egyik fontos kizárandó oka. 40 év felett, különösen szokatlan vagy tartós vérzészavar esetén ezért ennek lehetőségét is mérlegelni kell.
• Méhnyaki elváltozások: például polip vagy más méhnyaki eltérés is okozhat vérzést, különösen két menstruáció között vagy szexuális együttlét után.

Ezek a legfontosabb vizsgálatok cikluszavar esetén

„Ha egy 40 feletti nő ilyen tünettel érkezik, elsősorban azt próbáljuk eldönteni, hogy a perimenopauza természetes hormonális változásáról van-e szó, vagy más ok áll a háttérben. A kivizsgálás ezért nem feltétlenül jelent mindenkinél laboratóriumi hormonvizsgálatot” – mondja Józan doktornő. „Első lépésként rákérdezünk a ciklus korábbi és jelenlegi jellegére, a vérzés mennyiségére és időtartamára, kimaradásokra, közti vérzésre, fájdalomra, valamint egyéb menopauzás tünetekre. A klasszikus nőgyógyászati vizsgálattal a méh és a méhnyak eltérései is ellenőrizhetők. Ezenkívül szinte minden esetben szükség van hüvelyi ultrahangvizsgálatra, amely segíthet például a mióma, polip, adenomiózis, petefészek-elváltozás, illetve a méhnyálkahártya eltéréseinek felismerésében. Nem magát a perimenopauzát diagnosztizáljuk ezzel, hanem azokat az egyéb okokat keressük, amelyek hasonló vérzészavart okozhatnak.”

A szakember hozzáteszi, szükség esetén szóba jöhetnek egyéb laboratóriumi vizsgálatok, például teljes vérkép, különösen erős vagy elhúzódó vérzés esetén, a vérszegénység ellenőrzése céljából. A TSH-szint kimutatása is fontos lehet, mert a pajzsmirigy működési zavara is okozhat cikluszavart, valamint bizonyos esetekben prolaktin- vagy egyéb hormonvizsgálatok. 45 év felett, tipikus tünetek és ciklusváltozás esetén általában nincs szükség FSH- vagy más hormonszint mérésére, mert a hormonértékek a perimenopauza során jelentősen ingadoznak. 40-45 éves korban azonban az FSH-vizsgálat már szóba jöhet, ha a menstruáció megváltozása mellett menopauzára utaló tünetek is jelentkeznek, különösen a korai menopauza lehetőségének tisztázására.

Ha a vérzés szokatlanul erős, elhúzódó, visszatérő vagy szabálytalan, az orvos méhnyálkahártya-biopsziát is javasolhat. Ennek célja például a méhnyálkahártya-túltengés vagy ritkábban rosszindulatú elváltozás kizárása. 45 év feletti rendellenes méhvérzésnél ez különösen fontos vizsgálat lehet. Végezetül, ha az ultrahang vagy a vérzés jellege indokolja, hiszteroszkópia, szonohiszterográfia vagy célzott mintavétel is szükségessé válhat, például polip vagy a méh üregének egyéb eltérése esetén.