A nőgyógyászati vizsgálat során alapvetően a méh, a méhnyak és a petefészek betegségei szűrhetők. Ilyenkor fény derülhet az ezeket érintő fejlődési rendellenességekre, gyulladásokra, fertőzésekre, valamint a nemi betegségekre, daganatmegelőző állapotokra, illetve a daganatokra is. Amennyiben rendszeresen járunk ellenőrzésre, a betegségek időben diagnosztizálhatók és kezelhetőek.
Tünetek, amelyek bajt jelezhetnek
Az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Szövetségének (ACOG) ajánlása szerint a lányoknak vagy 13-15 éves korukban kell először felkeresniük egy nőgyógyászt, vagy akkor, amikor szexuálisan aktívvá válnak - attól függően, hogy melyik következik be előbb. 21 éves kortól már évente javasolt teljes körű nőgyógyászati vizsgálaton részt venni, háromévente pedig méhnyakrákszűrést is végeztetni kell. A szakember felkeresése ugyanakkor nemcsak az említett szűrővizsgálatok alkalmával indokolt, hanem akkor is, ha valamilyen rendellenességet tapasztalunk. Figyelmeztető jel lehet például
- a túlságosan fájdalmas menstruáció, amely akár endometriózisra (amikor a méh nyálkahártyasejtjei a méh üregén kívül is megjelennek) vagy miómára (a méhizom jóindulatú daganatos megbetegedése) is utalhat;
- a két ciklus közötti vérzés, amely mögött állhat egyebek közt a stressz, méhszájseb vagy legrosszabb esetben daganat (pl. méhtestrák) is;
- a hüvelyváladék szagának, állagának megváltozása, amelyet leggyakrabban gombás vagy bakteriális hüvelyfertőzés, más néven bakteriális vaginózis okoz (előbbinél sűrű, túrós állagú, sárga vagy fehér színű, szagtalan, míg utóbbinál híg, bőséges, fehér színű, halra emlékeztető szagú folyás jelentkezik);
- a fájdalmas közösülés, amelyet előidézhet akár a hüvely nem megfelelő síkossága (ez menopauza idején vagy a szülés után, illetve a szoptatás alatt is jellemző a csökkent ösztrogénszint miatt), veleszületett rendellenesség, különféle hüvelyfertőzések, bőrbetegségek (pl. a nemi szerveken jelentkező ekcéma);
- a vizeletinkontinencia (vizelettartási nehézség), amely az 50-es és 60-as életévekben, tehát a menopauza után a leggyakoribb, de szülés után is előfordulhat.
Így készüljünk fel
Mint minden más szűrővizsgálat esetében, úgy a nőgyógyászati vizsgálatra is érdemes felkészülten érkezni. Szedjük össze a szükséges leleteket, és gondoljunk át minden olyan információt, amely az egészségi állapotunkkal (menstruációt érintő tudnivalók, műtétek, rendszeresen szedett gyógyszerek, családban előforduló betegségek stb.), a szexuális szokásainkkal, az aktuálisan alkalmazott fogamzásgátlási módszereinkkel, illetve az esetleges panaszainkkal kapcsolatos. Mivel a vérzés megzavarhatja egyes vizsgálatok eredményét, célszerű akkor felkeresnünk a nőgyógyászunkat, amikor nem menstruálunk. A minél pontosabb eredmény érdekében a vizsgálatot megelőző két napban a szex, a tamponhasználat, a hüvelyi síkosítók használata és a hüvelyöblítés is kerülendő. A tévhitekkel ellentétben arra viszont nincs szükség, hogy a vizsgálat előtt szőrtelenítsük az intim tájékot. A vizsgálatra üres húgyhólyaggal kell menni, az pontosabbá, kevésbé fájdalmassá teszi a beavatkozást.
Fontos, hogy olyan nőgyógyászt válaszunk, akiben maximálisan megbízunk. Így ugyanis könnyebben megnyílunk a szakember előtt, és azokról a témákról is őszintén tudunk beszélni, amiket esetleg kínosnak érzünk. Sőt, az orvosunkkal való jó kapcsolat segíthet, hogy oldódjon az a feszültség, idegesség, amit sok nő érez a nőgyógyászati vizsgálat előtt.
A vizsgálat menete
A nőgyógyászati vizsgálat jellemzően a kórelőzmény felvételével, illetve - ha vannak - a panaszaink megbeszélésével kezdődik. Ezt a fizikális vizsgálat követi. A szakember először megtekinti a külső nemi szerveket és a végbélnyílást, majd egy speciális eszköz, az úgynevezett kacsa segítségével feltárja a hüvelyt és a méhszájat. Általában ilyenkor történik meg a citológiai mintavétel is, amely során kenetet vesznek a méhnyak nyálkahártyájáról. Mint arra a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) rámutatott a tájékoztatójában, az eljárás nemcsak a daganatsejtek kimutatására, hanem más betegségek - gyulladás vagy fertőzés - észlelésére is alkalmas.
Ezután jön a bimanuális (két kézzel végzett) vizsgálat, amelynek lényege, hogy a nőgyógyász kesztyűs kezének egy vagy két ujját a hüvelybe vezeti, a másik kezével pedig enyhe nyomást gyakorol az alhasra. Így két irányból is meg tudja vizsgálni a méhet, és áttapinthatja annak környezetét is. Általában sor kerül még hüvelyi ultrahangvizsgálatra, amely lehetővé teszi a kismedencei szervek egyszerű, gyors és részletgazdag vizsgálatát. A nőgyógyász az ultrahangfejre steril óvszert húz, alá és fölé pedig zselét tesz. Ezt követően felvezeti az ultrahangfejet a hüvelybe, és monitor segítségével ellenőrzi a látott képet.
Kiegészítésképpen az orvos mellvizsgálatot is végezhet (ilyenkor megtapintja az emlőket és a hónalj területét), illetve ellenőrizheti, nincs-e nemi betegségünk (ennek kiderítésére a kismedencei vizsgálat során szövetmintát vesz és/vagy vérvizsgálatot végez).
A vizsgálat után a nőgyógyász leletet állít ki az ellenőrzés során tapasztaltakról, vagy, ha fény derült valamilyen, kezelést igénylő problémára, akkor az ezzel kapcsolatos további teendőkről. Nem árt tudni, hogy a citológiai vizsgálat vagy az STD-szűrés (STD: szexuális úton terjedő betegségek ) eredményét általában csak napokkal/hetekkel később kapjuk meg.
