Az ezzel küszködő gyerekeknek nehezükre esik egy általuk olvasott szövegre vonatkozó kérdésekre válaszolni - viszont ha felolvassák nekik a szöveget, lehet, hogy azonnal meg fogják érteni. Lehet - és ez itt a kulcsszó. A diszlexia mindenkinél kicsit más formában lép fel, így a tünetek egyénenként változnak - írja az index.hu.
A diszlexia pontos kiváltó okát a tudomány máig sem tudta meghatározni, de tudjuk, hogy neurobiológiai és genetikai eredetű rendellenesség. Agyi képalkotó berendezésekkel kimutatható, hogy az olvasásért felelős agyterületen különbség van diszlexiások és nem diszlexiások agya között. Ez az agyterület felel azért a készségért, hogy a leírt hangokat szavakká kapcsolja össze, majd felismerjük ezeket a szavakat.
A diszlexia egy életen át elkíséri az embert, de a megfelelő módszerekkel és tanulási segédlettel együtt lehet élni vele. Szerencse, mert ez az egyik leggyakoribb részképességzavar. A népesség 5-10 százalékát érintheti, de egyes szakértők szerint az emberek 17 százaléka küzd olvasási nehézségekkel. Ez alsó hangon is fél-egymilliárd embert jelent. Az érintettek száma attól is függ, ki hogyan definiálja a diszlexiát.
A diagnosztizált diszlexiás esetek száma világszerte nő, de erről valószínűleg nem az esetszám növekedése tehet, inkább a diagnózisok válnak egyre pontosabbá. Pedig a diszlexiát nem könnyű felismerni , mivel tünetei más mentális vagy fejlődési rendellenességekre is utalhatnak, és ezek egészen enyhe formában is felléphetnek. Árulkodó jel lehet, ha a gyerek kerüli az olvasást; sem magában, sem hangosan nem hajlandó rá, de ha megpróbálja, frusztrálttá, idegessé válik.
Viszont lehet, hogy még ekkor is nehezen derül fény a rendellenességre, mert a diszlexiások semmivel sem butábbak az átlagnál. Olvasási nehézségeik ellenére komoly tehetséget mutathatnak a művészetekben, drámában, zenében, sportban, műszaki tárgyakban, az üzleti életben, értékesítésben, formatervezésben, építészetben vagy mérnöki tudományokban. Csak megfelelő oktatásra van szükségük; az már logopédus feladata, hogy pontosan felmérje a részképességzavar természetét, és megfelelő terápiás és tanulási módszereket javasoljon. A pontos diagnózis és a megfelelő terápiás módszer kiválasztása tehát nem a szülő, hanem a szakember feladata.
