Könnyebben diagnosztizálható a diszlexia

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) munkatársai kapcsolatot találtak az agyban a nyelvet leképező régió nagysága, és az óvódás korú gyermekek olvasás előtti szegényes készségei között. A oldalain megjelent tanulmány új lehetőségeknek nyithat utat, melynek segítségével a mágneses rezonancia képalkotó (MRI) a diszlexia korábbi diagnózisát teheti lehetővé, így segítve, hogy minél hamarabb megkezdődhessen az érintett gyermekekkel való speciális foglalkozás.

A munkacsoport 2011-es megállapításai szerint a diszlexiában (szegényes olvasási készség) szenvedőknél az egyik agyi köteg (fasciculus arcuatus) fejletlenebb - ez a képlet biztosítja a beszédközpont (Boca-terület) és a nyelvi értés központja (Wernicke-terület) közötti kapcsolatot. Eddig kétséges volt, hogy vajon a kisebb köteg oka, vagy eredménye a diszlexiának.

Most Elizabeth Norton és munkatársai 1000 diszlexiára utalhatnak.

Megállapították, hogy a rendellenességekkel egyértelműen kapcsolatban áll a fasciculus arcuatus fejletlensége.

A diszlexia nagyon sokarcú és rendkívül eltérő formákban megjelenő elváltozás. Ha nagyon általánosan akarunk fogalmazni, akkor a diszlexia bizonyos információfeldolgozási sajátosságok miatt az olvasással, illetve a szimbólumok kezelésével és az írással összefüggő problémák nagy csoportja. Úgy is mondhatnánk: ha nem kellene írni, olvasni, számolni, ha nem lenne írásbeliség, nem ismernénk a diszlexia fogalmát. A diszlexia nincs közvetlen kapcsolatban az illető gondolkodási kapacitásával, "okosságával", intelligenciájával. A kezeletlen diszlexia miatt gyengén tanuló gyerek később azonba lemaradhat kortársaitól. A diszlexiának létezik egészen enyhe, közepes, illetve súlyos formája. Egyénenként különböző erősségekkel és gyengeségekkel rendelkeznek a diszlexiások is, vagyis nincs két egyforma ember ebből a szempontból.