A tremor, vagyis a remegés valamely testrészünk (vagy testrészeink) akaratlan, ritmikus mozgása, mely érintheti a fejet, a karokat , a hangot, a lábakat, illetve leggyakrabban a kezeken vehető észre. A tremort általában az agy bizonyos, az izmok kontrollálásáért felelős területeinek problémája okozza, ezek közé a kiváltó okok közé tartozik a Parkinson-kór, a szklerózis multiplex, vagy a stroke, illetve a trauma által kiváltott agysérülés.
A fej remegése tulajdonképpen a nyak izmainak akaratlan mozgásán alapul, és bólogatásra, fejingatásra emlékeztet. Bizonyos esetekben a remegés erős érzelmek, idegesség, stressz hatására jelenik meg vagy fokozódik, de romolhat a beteg állapota erős kimerültség idején is.
A mozgás jellegétől és körülményeitől függően különböző típusú tremorokat különböztetünk meg, a remegés csoportosítható például az alapján, hogy az izom relaxált állapotában jelenik-e meg vagy éppen mozgatásnál, nagyobb erőkifejtésnél, esetleg akkor, amikor az érintett egy összetettebb feladatot szeretne megcsinálni (például írni). A fiziológiás tremor tulajdonképpen egy normál reakció, mely mindenkinél megjelenhet, de általában olyan enyhe mértékű, hogy szabad szemmel nem is látható. Bármely izmot érintheti, így a fej mozgatásáért felelőseket is. Általában erős érzelmi hatás , félelem, idegesség, stressz, kimerültség következményeként jelenik meg, de kiválhatja koffein vagy láz is.
Az esszenciális tremor a leggyakoribb a remegések közül, mely nem mindig köthető betegséghez, és gyakran örökletes, és egy családban több tagot is érinthet. Bármilyen életkorban megjelenhet, de az idősebb korosztálynál a leggyakoribb. A remegés sokszor enyhe, bólogatásra vagy nem-intésre emlékeztet, és nem változik, máskor azonban fokozatosan romolhat a beteg állapota, és előfordulhat az is, hogy az idő előrehaladtával egyre súlyosabb lesz a fejremegés, ami a mindennapi feladatok elvégzését is befolyásolhatja. A felfokozott érzelmi állapot, a stressz , a lázas állapot, az alacsony vércukorszint egyaránt kiválthatja a remegést. Katharine Hepburn Oscar-díjas amerikai színésznőnél igen jellegzetes volt a fej remegése, mely genetikai alapú volt.
A fejtremor leggyakrabban az idősebbeknél jelenik meg
A disztóniás tremor jellegzetessége, hogy a disztóniára, vagyis az izmok akaratlan összehúzódására vezethető vissza. A disztónia sokszor fájdalmas, abnormális helyzetbe "csavarja" az izmokat, és ehhez kapcsolódik a remegés. A test bármely izmát érintheti a disztóniás tremor, így azokat is, melyek a fej mozgatásáért felelősek. A remegés gyakran akkor jelentkezik, ha az érintett egy bizonyos pozícióba helyezkedik vagy egy bizonyos módon próbál végrehajtani egy mozdulatot. A remegés mintázata is különbözik az esszenciális tremorétól , például nem ritmikus, hanem szabálytalan, és pihenésre, az adott izmok ellazítására vagy az érintett testrész megérintésére elmúlhat, illetve csökkenhet.
A funkcionális vagy pszichogenikus tremor is érintheti a fejet, és nagyon változatos formában jelentkezhet, például mozgásra vagy nyugalmi helyzetben, és a remegés ritmusa is sokféle lehet, sőt ez akár folyamatosan változhat is (mint ahogy például a remegés amplitúdója is, illetve az, hogy milyen irányú a remegés). A remegés gyakran nagyon hirtelen kezdődik, a megjelenesénél nagy szerepe van a stressznek. A tremor nagy mértékben csökkenhet vagy akár teljesen el is múlhat, ha az érintett figyelmét elterelik. A pszichogenikus tremor hátterében gyakran valamilyen pszichiátriai betegség húzódik meg.
A legtöbb esetben a tremor önmagában nem gyógyítható, de amennyiben ismerik a mögötte meghúzódó okot, azt kezelve a remegés is jelentős mértékben csökkenhet vagy akár teljesen el is múlhat. A tremor kezelésére alkalmazhatnak gyógyszereket, az izmokra irányuló terápiát, mely javítja a koordinációt, de időnként műtétre is szükség lehet, különösen akkor, ha a tremor súlyos, nagyon zavaró, és a beteg nem reagál jól a gyógyszeres kezelésre.
