A betegségről Adam Zeman professzor, a University of Exeter egy kutatója publikált nemrégiben egy új kutatást a Cortex szaklapban. Tanulmányában kitér arra, hogy az aphantasiát már az 1880-as években észlelték, de csak ritkán említették meg, és akkor is csak nagyobb agyi sérülések tüneteként. Ez lehet a magyarázat arra, hogy miért kapott az aphantasia eddig olyan kevés figyelmet.
A probléma azonban nagyon is valós, hiszen a publikált cikkének hatására 21 aphantasiás páciens kereste fel Zemant. A professzor új tanulmányában ettől a 21 pácienstől begyűjtött információkat és tapasztalatokat foglalja össze.
Vannak olyan páciensek is, akik csak huszas éveik elején döbbentek rá arra, milyen betegségben szenvednek. Egy kanadai betegnek például minden érzékszervét érinti az aphantasia, emiatt nem tud visszaidézni hangokat, textúrákat, de még szagokat sem. Mindettől kifejezetten rosszul érzi magát, mivel kimarad az “emberi életélmény” egyik alapvető mozzanatából, a visszaemlékezésből , hiszen emlékekre, a virágok illatára vagy barátai hangjára sem tud visszaemlékezni.
Zeman szerint a vizualizációért az agy több régiója együttesen felelős – ezek összedolgozva az emlékekből gyártanak képeket. Az aphantasiás betegeknél nem működik az agy területeinek összehangolt működése, amely egyben meg is magyarázza azt, hogy miért fordul ez elő gyakrabban agykárosodást szenvedett betegeknél.
Az azonban érthetetlen, mondja a professzor, hogy ezen páciensek miért tudnak álmodni , ha önnön akaratukból nem tudnak képeket elképzelni. Emiatt is kardoskodik amellett, hogy az aphantasia egy állapot, és nem betegség. A professzor a témában további kutatásokat folytat.
Forrás: www.bbc.com
