A változókor (más néven klimax) a női lét természetes velejárója, a termékenység lezárulását övező időszak, amit igen összetett fizikai és lelki tünetegyüttes kísér. A menopauza kifejezést legtöbbször a változókor szinonimájaként használjuk, ám valójában a menstruáció végét jelöli. A klimax folyamatát három különböző szakasz jellemzi.
A perimenopauza idején veszik kezdetüket a szervezetben a hormonális változások: a petefészek hormontermelése fokozatosan csökken, emiatt az évekig megbízható gépezetként működő havi ciklus ritmusa felborul, vérzészavarok, akár vérzéskimaradás is jelentkezhet. A menopauza az utolsó menstruáció időpontját jelöli, az ez után következő időszakot már posztmenopauzaként emlegetjük - ekkorra a petefészekhormonok termelése teljesen megszűnik, a felbolydult hormonháztartás lecsillapodik, és a természetes úton való megtermékenyülés már nem lehetséges.
Mikor kezdődik?
Az, hogy ki mikor lép rá a változókor felé vezető útra, egyénenként eltérő lehet, és elsősorban a genetika határozza meg. A változókori hormonális átalakulás jellemzően a negyvenes éveink közepén kezdődik, és az ötvenes éveink végére megy végbe. A magyar nők közel felénél 49,6 éves korban köszönt be a klimax. Érdemes kifaggatni az édesanyánkat, idősebb nővérünket, nagymamánkat, hogy a családban ki mikor lépett a változókorba, mert ez jó eséllyel előrevetíti, hogy nálunk mikorra várható a hormonális átrendeződés. A genetikai örökség mellett azonban van még néhány tényező, ami befolyásolhatja a klimax várható időpontját: ilyen lehet például az első menstruációnk időpontja, a szüléseink száma vagy akár az is, hogy milyen éghajlatú országba születtünk.
Egyes krónikus betegségek (mint az epilepszia, autoimmun betegségek, pajzsmirigy-működési zavarok vagy kromoszóma rendellenességek), valamint méh-, illetve petefészek-eltávolító műtét miatt az átlagosnál hamarabb is bekövetkezhet a menopauza. A klimax jellemző tünetei pedig az ösztrogénszint-csökkentő gyógyszerek szedése (például endometriózis kezelése esetén), valamint a kemoterápia és a sugárkezelés mellékhatásaként is megjelenhetnek. A dohányosoknál ugyancsak megfigyelték, hogy akár évekkel korábban kezdhetnek klimaxolni, míg a túlsúllyal küzdők jellemzően "nyernek" pár év pluszt, mert a zsírszövetben termelődő, illetve raktározott ösztrogén hormon jelenléte elnyújthatja a folyamatot.
Meddig tart?
Akárcsak a változókor kezdetének ideje, úgy a hormonális változásokhoz társuló tünetek összetétele és intenzitása is egyénenként eltérő. A szerencsésebbek néhány év alatt, viszonylag enyhe tünetek kíséretében túlesnek rajta, de az sem ritka, hogy egyes nőknél akár bő egy évtizedig is elhúzódik a menopauza időszaka, és közepes vagy akár súlyos tünetekkel kell megküzdeniük. Átlagosan azonban 5-7 évvel érdemes számolnia a hölgyeknek. Ötvenéves kor alatt 24, ötven felett pedig 12 menstruáció nélkül eltelt hónap után mondható ki, hogy bekövetkezett a menopauza.
A klimaxot kísérő fizikai panaszok ugyancsak változatosak lehetnek: a jól ismert hőhullámok, alvászavarok, éjszakai izzadás, fejfájás és hajhullás mellett a csökkenő libidó, a hüvelyszárazság , a gyakori vizelési inger és a különféle izom- és ízületi fájdalmak keseríthetik meg a mindennapokat. Emellett nem szabad megfeledkezni a lelki kihívásokról sem, hiszen a változókorral járó ingerlékenység, hangulatingadozás, a koncentrációs zavarok és memóriagondok, valamint a depressziós tünetek felerősödése tovább ronthat a helyzeten.
Ráadásul a változókorú nőknél egyes betegségek - például a csontritkulás, valamint a szív- és érrendszeri problémák - kockázata is fokozódik, ezért különösen fontos, hogy ebben az életkorban rendszeresen járjunk el az ajánlott szűrővizsgálatokra.
Vegyük kézbe az irányítást!
Bár a genetikai örökségünkre nincs ráhatásunk, és a már beindult hormonális változásokat sem tudjuk megállítani vagy visszafordítani, fontos kiemelni, hogy a klimax időszakát nem kell kötelező kínszenvedésként megélnünk. Tekinthetünk az átalakulásra úgy is, mint egyfajta megújulásra való lehetőségre, amikor már nem a karrierépítés vagy a gyereknevelés áll a figyelmünk fókuszában, hanem az önmegvalósítás. Minél tudatosabban készülünk a változókorra, annál jobb esélyünk van arra, hogy a tüneteket átvészelve a lehető leghamarabb átessünk rajta.
Sosem késő átalakítani az életmódunkat: ha eddig nem tettük, sportoljunk rendszeresen és fordítsunk nagyobb figyelmet az egészséges étkezésre is. Ezzel a változókori súlygyarapodást is megelőzhetjük, miközben hosszú távon is teszünk az egészségünkért. Érdeklődjünk a háziorvosunknál, nőgyógyászunknál a lehetséges terápiás módokról, tünetenyhítő készítményekről - a hormonpótlás mellett ma már számos gyógynövényes étrend-kiegészítő és gyógyszer közül választhatunk, a saját tüneteinkhez mérten. Ha a lelki gondok hatalmasodnának el rajtunk, ne féljünk segítséget kérni egy pszichológustól vagy mentálhigiénés szakembertől!
Az élvezetes intim együttlétekről sem kell lemondanunk, a különféle síkosító gélek és zselék segítenek megelőzni a mindkét fél számára fájdalmas aktust, míg a hüvelyszárazság kezelésére szolgáló patikai készítmények hosszú távon is segítik a hüvely szöveteinek hidratálását, amivel növelhetjük a mindennapi komfortérzetünket is, valamint a hüvely természetes védekezőképességét.
