A My menoplan oldalon számtalan módon igyekeznek segíteni és támogatni a menopauzában érintett nőket, így például személyes történeteiket is megoszthatják az online felületen.
Melissa, New Yersey
50 éves vagyok. Az utolsó menstruációm körülbelül két és fél évvel ezelőtt volt. Miután méheltávolításom volt, a menzeszem eltűnt... Igyekszem a lehető legjobban kezelni ezt, tudva, hogy nem tart örökké.
Amikor először kezdődtek nálam a menopauza tünetei, egy kicsit zavart lettem. Nem voltam 100 százalékig biztos abban, hogy menopauzám van, vagy inkább beteg vagyok. De nagyon gyorsan rájöttem, mi az igazság. Szorongtam. Alapból szeretem irányítani a dolgokat, és tudom, mikor kezdődnek és mikor érnek véget, de igazából most fogalmam sem volt, hogy ez meddig fog tartani. A menopauza első tünete, amelyet éreztem, az éjszakai izzadás volt. Az éjszaka közepén ébredtem, izzadságtól átitatva. Még akkor is, ha nagyon hűvös éjszaka volt, vagy ha a légkondicionáló be volt kapcsolva. Valójában azt hittem, hogy COVID-om van...
Amikor alvászavaraim lettek, mert az éjszakai izzadás miatt nem tudtam aludni, altatót kértem a háziorvosomtól, aki inkább valami természetesebbet javasolt, például melatonint. Szorongást és egy kis depressziót is tapasztaltam. Vannak napjaim, amikor a legkisebb dolog is kizökkent, ingerlékennyé vagy görcsössé válok. Rákerestem az interneten, és rájöttem: "Ó, ez is a menopauza része." A háziorvosom ezt bezzeg nem említette.
Shelley, Kalifornia
52 éves vagyok, van három gyerekem és egy férjem. Szeretek sütni, sétálni a tengerparton és meditálni.
A menopauzával kapcsolatos érzéseim összetettek. Nem sokat hallottam róla anyukámtól, ahogy ő sem az övétől, mert egyszerűen nem beszélgettek róla. Szóval egy kicsit ártatlanul sétáltam bele az egész folyamatba.
Amikor rájöttem, hogy ez be fog következni, először elég szomorú voltam, mert nagyon élveztem a babázást, a gyerekszüléseket. Már az a tudat is iszonyú szomorú volt, hogy ez már biztosan nem opció az életemben. És igen, úgy éreztem, mintha belépnék életem utolsó szakaszába. De ezek az érzések eltűntek, és mások léptek a helyükbe. Lesz időm arra, hogy más dolgokat csináljak, és egy nap majd nagymama lehessek.
A tüneteim nehezen körülírható tompasággal, bágyadtsággal, bizonytalanságérzéssel kezdődtek. A menstruációm
teljesen rendszertelen lett, ami nálam egyáltalán nem volt megszokott. Nagyon nagy
mennyiségű volt a vérzésem. Néha kimaradt, máskor két-három hétig
véreztem. És igen, ez volt a jel, hogy valami beindult. A görcsök is
jelentősebbek lettek. Nagyon érzelmes voltam abban az időszakban.
Próbáltam kitalálni, hogy mi történik velem, de még nem jöttem rá. Először úgy gondoltam, hogy rákos vagyok...
Aztán persze megértettem. Elkezdtem kicsit jobban figyelni az étrendemre, korlátoztam a cukor- és a koffeinbevitelt, rájöttem, hogy ezek olyan dolgok, amelyek súlyosbíthatják a tüneteimet. És tudod, meddig fog ez tartani? Tíz évet olvastam! Hihetetlen, hogy néhány nő egyáltalán nem érez semmit…
Darlene, Tennessee
Részmunkaidőben dolgozom egy internetes cégnél és teljes munkaidőben vállalkozóként. Veteményessel és ehető virágok termesztésével foglalkozom. Van egy férjem és két macskám. 53 éves vagyok.
37 éves korom körül kerültem perimenopauzába. Akkor történt nálam petevezeték-eltávolítás, mert a férjemmel úgy döntöttünk, hogy nem akarunk több gyereket. Az orvosom elfelejtette említeni, hogy ez lehet, hogy menopauzát okoz. Körülbelül két hónappal a műtét után elkezdtek hőhullámok jelentkezni, nagyon szörnyűek. Úgy éreztem, hogy spontán elégek egy széken ülve.
Anyám a negyvenes évei elején érkezett a menopauzába. Én most 53 vagyok, és 17 éve vagyok benne...Láttam anyám hőhullámait! Letépte a zoknit, kinyitotta az ablakot, bekapcsolt egy ventilátort, majd tizenöt perccel később visszavette a zokniját, és takaró alá bújt. Arra gondoltam, hogy íme egy őrült, idős hölgy. És együtt nevettünk. Aztán megtörtént velem is, és hirtelen úgy éreztem, most már nem olyan vicces.
Talán a második és harmadik év volt a legnehezebb, mert elkezdődtek az érzelmi problémák. Addig nem voltam igazán szeszélyes. De utána körülbelül tíznaponta volt egy sírórohamom, amit nem tudtam megmagyarázni. Nem voltam szomorú, de egész nap sírtam, és nem tudtam uralkodni magamon. Sírtam és nevettem egyszerre.
Majd jöttek a hőhullámok, az éjszakai izzadás, na meg a súlygyarapodás. Furcsa sóvárgásaim vannak ételek iránt, mint amikor terhes voltam.
Nagyon nagy csalódást okozott számomra, hogy soha senki nem beszélt velem erről. Pedig hasonló ez, mint a menstruáció, csak még mindig tabutéma. Nem beszélhetsz róla a férjednek sem, mert ő afféle áldozat ebben az egészben. Így fogalma sincs, min mész keresztül, mit érzel, és egyszerűen nem tud segíteni.
