A járvány miatti bezártság és mozgáshiány sokunk testsúlyán is nyomot hagyott. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, a Debreceni Egyetem, illetve a TÉT Platform szakembereinek közös kutatása szerint a magyar lakosság átlagosan egy kilót hízott a járvány hónapjai alatt. Ez főleg annak tudatában rossz hír, hogy már a pandémia előtt is a felnőtt lakosságon belül a magyaroknál volt a legnagyobb az elhízott emberek aránya egész Európában. Az egyik legegyszerűbb módja, hogy felmérjük, problémás-e a testsúlyunk, az úgynevezett BMI-index meghatározása, ez az érték azonban sok esetben félrevezető eredményt adhat.
Mit mutat meg a BMI?
A BMI az angol "Body Mass Index" kifejezés rövidítése, magyarul testtömegindexnek hívjuk. Egy olyan mérőszámot takar, amellyel a magasságunk és a súlyunk arányát tudjuk kifejezni. Kiszámításához a kilogrammban megadott testtömeget kell elosztani a méterben számolt testmagasság négyzetével. Ha az érték túl alacsony, akkor alultápláltságról, hogyha pedig túl magas, úgy túlsúlyról vagy elhízásról beszélhetünk. Ez utóbbi kettő nem ugyanazt jelenti: a túlsúlyos kategóriába azok az emberek esnek, akiknek a normálishoz képest 20 százalékkal nagyobb a testsúly és testmagasság aránya, vagyis BMI-értékük 25 és 29,9 kg/m2 közötti. Harminc, vagy azt meghaladó BMI-érték esetén elhízott, negyven felett pedig súlyosan elhízott a vizsgált személy.
Bár könnyű kiszámítani, a BMI-értékre inkább egyfajta iránymutatásként érdemes tekinteni, sok esetben ugyanis nem ad kellően pontos értéket az elhízás mértékéről. Előfordulhat például, hogy egy egészségesebb testzsírszázalékkal rendelkező, masszív izomzatú férfi BMI-je rosszabb értéket mutat egy elhízott társánál. A testtömegindex ugyanis nem vesz számításba néhány, az egészségünk számára fontos tényezőt.
Elhízás alatt a testzsír túlzott mértékű lerakódását értjük. Nemcsak a szemmel is jól látható területeken (például a hason, fenéken, combokon) telepedhet meg, de a szervek körül is kialakulhat. Számos egészségi kockázatot hordoz magában, mint a 2-es típusú diabétesz, a magas vérnyomás és bizonyos daganatos betegségek kialakulásának a veszélye is magasabb a túlsúllyal küzdő embereknél. A BMI nagy hátránya ugyanakkor az, hogy általánosan számol a testsúllyal és nem veszi figyelembe a testzsír mértékét. Holott az összsúlyunk nemcsak a lerakódott zsírból, de a csontokból, az izomzatból, a szervekből és folyadékokból adódik össze. Egyeseknek pedig pusztán azért magas a BMI-értékük, mert sokkal izmosabbak az átlagnál.
Miért fontos a testzsírszázalék mérése?
Az egészségi állapotunkról sokkal árulkodóbb lehet a testzsírszázalék mérése, amelyet - ahogy a neve is mutatja - százalékos arányban határoznak meg. Persze ez a százalék sem érheti el a nullát, hiszen a szervezetnek szüksége van zsírra az egészséges működéshez. A cél az, hogy ennek arányát is egy egészséges szinten belül tarthassuk. Hogy ez pontosan mennyi, azt befolyásolja az életkor és a nem is.
Nők
- 20-39 éves korig az ideális érték: 21-32 százalék
- 40-59 éves korig az ideális érték: 23-33 százalék
- 60-79 éves korig az ideális érték: 24-35 százalék
Férfiak
- 20-39 éves korig az ideális érték: 8-19 százalék
- 40-59 éves korig az ideális érték: 11-21 százalék
- 60-79 éves korig az ideális érték: 13-24 százalék
Hogyan mérhető a testzsírszázalék?
A testzsírszázalékunkat ma már több módon is mérhetjük. Az egyik ilyen az úgynevezett csípéses módszer, amely egy kaliper nevű eszközzel, de egy egyszerű tolómérővel is elvégezhető. Ezzel a test bizonyos pontjain kell megmérni a bőrredők vastagságát, majd a kapott értékeket egy képletbe beillesztve megbecsülhetjük a test zsírhányadát. Bár ez a legegyszerűbb és legkevésbé eszközigényes mérési mód, a kapott eredményt befolyásolja, hogy pontosan hol mérjük a bőrredők vastagságát.
Ennél pontosabb mérést biztosít az úgynevezett bioelektromos ellenállás mérésén alapuló testösszetétel-vizsgálat (röviden BIA). Ezt egy olyan speciális mérleggel lehet elvégezni, amely nagyon enyhe elektromos áramot bocsát a testbe, a műszer pedig a test elektromos ellenállása alapján kiszámítja a felhalmozódott zsírszövetek mennyiségét. Az eszközzel a test víz- és ásványianyag-tartalma is felmérhető.
Hasonló módon működik az úgynevezett Dexa vizsgálat is, amelyet leggyakrabban a csontsűrűség mérésére, illetve bizonyos betegségek kivizsgálására (például Crohn-betegség) használják, de a testben lévő zsír- és a lágyszövetek is vizsgálhatóak vele. Itt elektromos áram helyett röntgensugarak segítségével vizsgálják a pácienseket.
Az elhízásért nem csupán az életmódunk okolható, sok betegség is kiválthatja azt. A sikertelennek tűnő fogyókúra esetén ezért mindenképpen javasolt egy alapos orvosi kivizsgálás, melynek során a szakemberek a lehetséges egészségi problémákat is kiszűrhetik, illetve tanácsokat adhatnak a megfelelő diéta és mozgásforma kiválasztásához.
