Az alultápláltságnak két formája van. Primer formájánál a felvett táplálék és az abban lévő alapvető tápanyagok hiányáról van szó. A másodlagos formánál a beteg eleget eszik, a szervezet mégsem képes felvenni és beépíteni a tápanyagokat, amelyért valamilyen betegség vagy gyógyszer okolható.
Előfordulás
A fejlett országok népességének mintegy 3,5-5%-a túlságosan alacsony testtömegű. Ez a szám elég jelentős, és akkor is figyelmet kell neki szentelni, ha a túlsúlyosak számának növekedése ezekben az országokban egyelőre nagyobb problémát jelent. A kórosan alacsony súlyúak többsége valamely betegség vagy anyagcserezavar következtében vált ilyenné.
Okok
A soványság okainak két nagy csoportjából tehát az első, amikor a táplálékbevitel kevesebb a szükségesnél. Ez fakadhat egyszerűen abból, hogy nem megfelelő az étvágyunk.
Az étvágytalanság gyakran krónikus betegségeknek a terápiával (sugárterápia, gyógyszeres kezelés) összefüggő kísérőjelensége. Mérgezésekkel vagy táplálkozási zavarokkal (bulímia, anorexia) is társulhat. Étvágytalansághoz vezethetnek a fejen lévő gyulladások, sérülések is. Néha nagyon is egyértelmű az ok; hogy a szájüreg, fogak, állkapocs fájdalma miatt miért képtelen az ember eleget enni.
Természetesen az is előfordulhat, hogy tán még volna is étvágy, mégis le kell mondanunk egy vagy több étel fogyasztásáról, mondjuk operációt követően vagy fontos diétás étrend miatt, netán a gyomor-béltraktus betegségei nyomán.
Hiányos táplálkozás lehet az oka a soványságnak rákbetegeknél, terhesség idején vagy intenzíven sportoló egyéneknél, akik jóval több energiát igényelnek, mint amennyit az evéskor magukhoz vesznek. A böjt szintén nagyon lesoványíthatja az embert.
A soványság okainak másik nagy csoportjánál, jóllehet elegendő ételt-italt fogyasztunk, a szervezet nem tudja megfelelően feldolgozni, felvenni, és emiatt a benne lévő tápanyag veszendőbe megy. Ez ismét csak számos okra vezethető vissza. Ha elégtelen az emésztés a gyomorban, eltávolították a gyomor egy részét, nem megfelelő a bél tápanyagfelvétele, epevezeték elzáródás, Crohn-szindróma, HIV-fertőzés, örökletes enzimhiány - pl. laktóz-intolerancia - áll fönn, parazitafertőzés vagy különböző anyagcsere-betegségek, például pajzsmirigy-túltengés játszanak közre. A rák, annak sugárterápiája és a különböző gyógyszerek éppúgy okozhatják az elégtelen tápanyag-feldolgozást.
A szervezet normálisnál nagyobb fehérjevesztése következhet a saját fehérjék képződésének zavarából, májbetegségek, vérmérgezés, ételmérgezés, vesebetegségek meglétéből.
Természetes soványság
A soványaknak általában gyors az anyagcseréje, pontosabban az anyagcsere lebontó folyamatai zajlanak gyorsabban. Bizonyos mértékig ez alkati kérdés, elfogadható, és folyamatosan fennáll. Az illető nem eszik keveset, sőt inkább úgy érzi, hogy jó étvággyal fogyaszt mindent, mégsem hízik. Kórosan gyors lebontást okozhatnak ugyanakkor a részben már említett betegségek is, fertőzések, rosszindulatú daganatok, bizonyos gyógyszerek, pajzsmirigy- és mellékvese-rendellenességek, cukorbetegség. Ha valamilyen betegségre gyanakszunk, és időponthoz, időszakhoz köthető, hogy a testtömeg csökkenni kezdett, akkor ajánlatos felkeresni az orvost.
Nem ritka az időskori étvágycsökkenés és soványság, mindazonáltal ilyenkor nem önmagában az életkor, hanem az avval összefüggésben jelentkező, részben már említett okok játszanak közre. Jelentősége lehet továbbá a pszichés, szociális és anyagi problémáknak is. Az egészségben magas kort megért embernél a szervezet elfáradásának, a végelgyengülésnek is tipikus velejárója az étvágytalanság és a drasztikusan lecsökkenő folyadék- és tápanyagfelvétel.
Következmények
A kóros soványsággal a tápanyagfelvétel elégtelenségéből kifolyólag gyakran lép föl vitamin- és nyomelemhiány, felborulhat a folyadék- és ion-, ezen belül pedig főleg a káliumháztartás.
A tünetek rendszerint izomgyengeség, izomrángás, görcsök. A káliumhiány életveszélyes szívritmuszavart is okozhat.
Fokozott a fogékonyság különböző fertőzésekre. Az immunrendszer nehezebben látja el feladatát, lassabban gyógyulnak a sebek, sérülések.
A kissúlyú terheseknél nagy a veszélye a vetélésnek, a csecsemőhalálnak, újszülötteik kis súllyal jönnek világra.
Az alultáplált szervezetet általános vérszegénység, a nemi hormonok alacsony szintje, a nemi működés csökkenése, meddőség, csontritkulás fenyegeti, hogy csak néhány, ám riasztóan hangzó következményt említsünk.
Kezelés
A kezelés természetesen az okoktól függ. Betegség, táplálkozászavar nélkül a soványság rendszerint nem kóros mértékű.
A kóros alultápláltság kezelése megegyezik az anorexia nervosáéval, amely esetben az érintett pszichés támogatása, kezelése is fontos.
Célja, hogy fokozatosan visszaszoktassa a szervezetet a rendszeres, normális táplálkozásra. Szélsőséges esetben a túlságosan legyengült szervezetet mesterségesen, intravénásan táplálják. Ezt követően pedig lassan emelik a szájon át bevitt táplálék mennyiségét. A diéta összeállításánál figyelembe kell venni a különleges étrendet követelő betegségeket, állapotokat is.
Általános szabály, hogy a jól emészthető, könnyű ételek nyitják meg az utat a kalóriadúsabb, táplálóbbak számára. Ezért a diéta elején nem ajánlottak a hüvelyesek, a káposztafélék, gombák, a zsíros húsok és felvágottak, a vajas-zsíros, leveles tészták, a majonéz, a csökkentett zsír-, ám nagy fehérjetartalmú ételek, - amilyenek a sovány tejtermékek -, erősen szénsavas italok.
A bevitt energia növelésével párhuzamosan egyre fontosabb a kiegyensúlyozott testmozgás.
A normál súlyúak étrendjéhez képest hiányzó tízkilónként 20% többletkalóriát javasolnak, ami átlagosan napi 2500-3000 kalória bevitelét jelenti. A szénhidrátokban és zsírokban gazdag ételeket inkább kisebb adagokban, napi 6 étkezéssel adják.
