Tabujellege miatt nem lehet pontosan meghatározni, mennyire gyakoriak a vizelettartási problémák, sokan ugyanis igyekeznek eltitkolni, ameddig csak lehet. Ennek ellenére az szinte biztos, hogy az inkontinencia egy népbetegség. Egyesek szerint annyira gyakori, mint például a szénanátha.
Nem csak az időseket érinti
A vizeletcsepegés, vizeletszivárgás megjelenését jellemzően a változókorú lévő nőkhöz kötik – talán pont emiatt próbálja eltitkolni az, akinél már fiatalabb korában is felüti a fejét a probléma. A valóságban azonban szinte bármelyik korosztályt érintheti az inkontinencia – bár tény, hogy az idősebbek körében már a 33 százalékot is elérheti, vagy akár meg is haladhatja az előfordulási arány, míg a teljes lakosságban ez „csak” 6-7 százalék.
A vizeletszivárgás a gátizomzat és a hólyag gyengeségének számlájára írható. Ez sokaknál tényleg a menopauzához köthető hormonális változások miatt alakul ki, de egyéb rizikófaktorok miatt már sokkal előbb, akár a 20-as, 30-as éveinkben is szembesülhetünk ezzel.
Ezek a leggyakoribb rizikófaktorok
A változókor mellett az alábbi tényezők fennállása, teljesülése emelheti meg jelentősen az inkontinencia kialakulásának kockázatát:
- túlsúly – jelentősen megterhelheti a gátizomzatot;
- gyermekáldás – leginkább elhúzódó vagy gyenge fájásokkal járó szülés esetén;
- nőgyógyászati beavatkozás során vétett hiba – az ilyen okból kialakuló vizeletszivárgást rejtett inkontinenciának nevezzük;
- idegrendszeri károsodás;
- húgyúti fertőzés;
- hasűri térfoglaló daganatos megbetegedés;
- neurózis;
- szorongás;
- krónikus stressz;
- bizonyos gyógyszerek szedése.
Az inkontinencia típusai
Ahhoz, hogy még jobban megértsük, valójában mennyire gyakori probléma lehet az inkontinencia, érdemes vetni egy pillantást a típusaira.
- Stresszinkontinencia: Ebben az esetben általában a hasűri nyomás növekedésekor távozik egy kis mennyiségű vizelet. Ez azt jelenti, hogy tüsszentés, köhögés, nevetés, erőlködés vagy sportolás közben csepeg el akaratlanul a vizelet. A fiatal és középkorú nők körében ez a típus fordul elő a leggyakrabban. A leginkább a húgyúti záróizom meggyengülése, a húgycső vagy a húgyvezetékek rendellenes elhelyezkedése, ösztrogénhiány vagy egyéb hormonális elváltozás áll a hátterében.
- Sürgősségi vagy késztetéses inkontinencia: Hirtelen jelentkező, nagyon intenzív vizelési inger jellemzi. Ebben az esetben az inger észlelését követően csak nagyon kevés időnk marad, hogy eljussunk mellékhelyiségig, mert szinte megállíthatatlan a vizelet távozása. Ez időskorban a leggyakoribb. A pontos okára sokszor nem is derül fény, de többnyire a húgyhólyag izmainak fokozott működésére, a záróizmok összehúzódásának romlására, vagy a vizeletürítést irányító központi idegrendszeri terület működésének megváltozására fogható.
- Túlfolyásos inkontinencia: Jellegzetessége a szinte folyamatos vizeletszivárgás. Sokszor elzáródás vagy a húgyhólyag izom-összehúzódásának gyengesége áll a háttérben, amely miatt nem képes teljesen kiürülni húgyhólyag. Az emiatt a hólyagfalra nehezedő nyomás – érthető módon – előbb-utóbb a vizelet kicsordulásához vezet. Fejlődési rendellenesség, prosztata-megnagyobbodás, vesekő, székrekedés, a központi idegrendszere ható gyógyszer, a húgyhólyagra is kiható idegsérülés, de akár cukorbetegség is lehet a magyarázata a kialakulásának.
- Reflexinkontinencia: Ennél a típusnál nem kontrollálható akaratlagosan a vizeletürítés, az érintett ugyanis nem is érzi a vizelési ingert. Központi idegrendszeri tumorhoz vagy vaszkuláris folyamathoz köthető a kialakulása.
- Kevert inkontinencia: Erről akkor beszélünk, ha a fent ismertetett típusok közül több is jelen van egyszerre.
