A kezdetben csak légzőszervi megbetegedésnek hitt koronavírus-fertőzésről hamar kiderült, hogy még a tüdőgyulladásnál is nagyobb károkat képes okozni a szervezetben. Több létfontosságú szervet és szervrendszert is megtámadhat a fertőzés, köztük az agyat és az idegrendszert is, ahova a kutatások szerint a szaglóhártya idegsejtjein keresztül képes beférkőzni. Ezért is számít különlegesnek a COVID-19 egyik vezető tünete, az íz- és szaglásérzékelés elvesztése, illetve zavara, mert az az egyéb vírusfertőzésekkel ellentétben nem az orrdugulás, hanem az idegrendszeri érintettség miatt jelentkezik - és maradhat fenn hosszú hetekig, akár hónapokig is, miközben az egykori fertőzött már gyógyultnak minősíthető. Pontosan ezt és a SARS-CoV-2 vírus okozta egyéb, hosszú távon is fennálló idegrendszeri panaszokat vizsgálta egy friss kutatás, melyről a News Medical portál számolt be.
A jelenleg független szakértői felülvizsgálatra váró tanulmány az úgynevezett hosszú-COVID-hoz társuló neuropszichiátriai problémákat vizsgálta, amelyekről a leggyakrabban számolnak be az érintettek. Ezek közül az első helyen az alvászavarok állnak - minden negyedik fertőzött számolt be különféle alvászavarokról és az ezekhez társuló fáradtságról, minden ötödik panaszkodott agyködre és szorongásra, további 15 százaléknál pedig poszttraumás stressz szindróma (PTSD) alakult ki.
A nemzetközi kutatócsoport a témában korábban készült 51 tanulmány metaanalízisét végezte el, így összesen 18917 olyan igazolt koronavírus -fertőzöttől származó adatokat vetettek össze, akiknél a megfertőződést követő 77 napon túl is kimutathatók voltak a kór okozta neurológiai szövődmények. Az alanyok nagy része Kínából, Olaszországból, az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból származott, az átlagéletkoruk 50,9 év volt és 33,2 százalék volt köztük a férfiak aránya.
Szagvesztéstől az alvászavarokig
A hosszú-COVID -ban szenvedő betegek között a leggyakoribb neuropszichiátriai tünet az alvásprobléma volt (27,4 százalék), ezt követte a fáradtság (24,4 százalék), a kognitív zavarok (20,2 százalék), a szorongás (19,1 százalék) és a poszttraumás stressz (15,7 százalék). A szűkebb értelemben vett neurológiai panaszok tekintetében a szaglás- és ízérzékelés zavara mellett a páciensek elsősorban fejfájásról és szédülésről számoltak be. Érdekesség, hogy a tünetek attól függetlenül jelentkeztek a fertőzötteknél, hogy milyen súlyosságú volt náluk a COVID-19, illetve szükségük volt-e kórházi kezelésre a felépüléshez. (Az egyetlen kivétel ez alól a szorongás volt, amely gyakrabban jelentkezett azoknál a betegeknél, akik intenzív terápiás ellátásban részesültek a fertőzés miatt.)
"A vizsgált tünetek előfordulása stabilnak mondható a gyógyulás utáni első hat hónapban, a minták között nem találtunk különbséget e tekintetben a súlyos és kevésbé súlyos állapotban lévő betegek között" - összegezték a szakértők, akik azt is hozzátették, a jövőben kontrollált kísérletekre is szükség lehet ahhoz, hogy pontosan elkülönítsék a koronavírus okozta COVID-19, valamint az egyéb vírusfertőzések nyomán jelentkező neuropszichiátriai tüneteket. Továbbá a megfelelő rehabilitáció érdekében azt is szükséges feltárni, hogy a hosszú COVID okozta szorongás és PTSD kezelésére alkalmasak-e a hagyományos pszichológiai terápiák.
Egy amerikai felmérés szerint az emberek nyolc százaléka nem veszi fel a második oltást, miután az elsőt megkapta. Miért nem szerencsés ez a gyakorlat, milyen veszélyei lehetnek? Ide kattintva elolvashatja a témáról írt cikkünket.
