Nobel-díjasok: neki köszönhetjük az EKG-t

Az elektrokardiográfnak hosszú évtizedek óta kitüntetett helye van a legfontosabb diagnosztikai műszerek között, hiszen mérési eredményei a szív működéséről gyorsan és pontosan tájékoztatnak. Az EKG eljárást egy olyan embernek köszönhetjük, aki nem csak azt látta át, hogy miért fontos a szív elektromos jeleit érzékelni és rögzíteni, de meg is tudta alkotni az eszközt, amellyel ez lehetővé vált.

Willem Einthoven 1860. május 21-én született a Jáva szigetén lévő Semarangban, ami az akkori Holland Kelet-Indiához tartozott, ma pedig Indonéziához. Az apja katonaorvos, később gyülekezeti orvos volt, akit nagyon korán, 6 éves korában elveszített. Négy évig éltek még a gyarmaton, végül megözvegyült anyja úgy döntött, hogy hat gyermekével hazatér Hollandiába: 1878-ban Utrechtben telepedtek le.

ős EKG
Einthoven első EKG-i ugyan pontosak volt, de még idő kellett az orvosi használathoz. Fotó: Wikimedia Commons

Einthoven kiváló diák volt, és lelkes sportoló. Apja példáját követve a gyógyítás felé fordult, beiratkozott az utrechti egyetem orvosi fakultására. Elsősorban a fiziológia érdekelte, doktori fokozatát is ezen a területen szerezte meg 1885-ben. Disszertációját "Sztereoszkópia színvariációs eszközökkel" címmel írta.

A leideni profeszor

Nagyszerű képességeivel gyorsan kitűnt. Már azelőtt, hogy diplomáját kézhez kapta volna, a Leideni Egyetem fiziológia professzori állást ajánlott neki. Ehhez persze előbb meg kellett szereznie az általános orvosi képesítést, ami 1886-ban meg is történt. Amikor mindössze 26 évesen a megbízást elfogadta, még nem sejthette, hogy élete hátralévő részében nem fogja elhagyni ezt a posztot.

Einhoven, WillemWillem Einthoven (1860-1927) Fotó: Getty Images

Az is igaz, hogy a katedra tökéletesen megfelelt számára, mert professzorként kijelölhette a kutatási területét, így a legtöbb energiát azokra a kérdésekre fordíthatta, amelyek igazán érdekelték.

Első fontos leideni kutatását 1892-ben tették közzé "Új módszer alkalmazása a bronchiális izmok és az asthma nervosum hatásának tanulmányozására" címmel. Optikai kutatásokba is belefogott, több publikációja is megjelent ezen a területen. W. A. Jolly-val 1908-ban közösen írt tanulmánya "A szem különböző intenzitású fénnyel való ingerlésére adott elektromos válasz formája és nagysága" pedig azt bizonyítja, hogy általában mennyire foglalkoztatták a fiziológia elektromos jelenségei.

Bár régóta ismert volt, hogy a dobogó szív elektromos áramot produkál, a XIX. század végén a műszerek nem igazán voltak képesek ezt pontosan megmérni és rögzíteni. Az orvoslásban az elektromosság területe akkoriban alapvetően feltáratlan volt. Az első elektrokardiogramot egy brit fiziológus, Augustus D. Waller rögzítette 1887-ben egy kapilláris elektrométer nevű eszközzel. Einthoven felfigyelt Waller munkájára, és maga is detektálni kezdte a szív jeleit, de gyorsan rájött, hogy sokkal jobb műszerre van szükség.

Ekkor bukkant rá a húros galvanométerre, egy olyan eszközre, amelyet korábban például a tenger alatti kommunikációs kábelek elektromos jeleinek felerősítésére használtak. Az elvet megtartotta, de saját elképzeléseinek megfelelő modellt alakított ki. Az 1901-ben elkészült prototípus egy hajszálvékony, ezüsttel bevont kvarc húrt használt. Minden áram, amely áthaladt a kvarcszálon, elektródokon keresztül a páciens testéből származott. A húr a mágneses mező hatására meghajlott, amikor egy kis elektromos töltés keletkezett a szívizomban. A megvilágított húr által vetett árnyékot 600-szorosára felnagyították és fényérzékeny lemezre rögzítették, amelyen végül egy görbe rajzolódott ki a húr mozgásának megfelelően.

Ma is megfelelően pontos lenne

Einthoven olyan elképesztő technikai tökéletességet ért el, hogy sok modern elektrokardiográf sem képes ugyanolyan megbízható és torzítás nélküli felvételekre. Habár a technikai elképzelés briliáns volt, az eredeti eszközt igen nehézkes volt használni. A nagy teljesítményű elektromágneseknek vízhűtésre volt szükségük, és öt ember kellett a működtetéshez, mert a berendezés körülbelül 270 kg-ot nyomott. A vizsgált személy végtagjait pedig sóoldatba kellett meríteni. De a lényeg mégiscsak az volt, hogy működött. A készülék túlszárnyalta a hagyományos galvanométer érzékenységét, így a hús és a csontok alkotta szigetelőréteg ellenére is mérhető volt vele a szív elektromos aktivitása. A szerkezet méretét később sikerült csökkenteni, így hamarosan a betegek ágya mellett is használhatták az EKG-t. Ebben Sir Thomas Lewis brit kardiológus szerzett nagy érdemeket, amiről a Nobel-díj átvételekor tartott beszédében Einthoven is megemlékezett.

Ha az orvos a szív működéséről szeretne pontos képet kapni, akkor elektrokardiográfos (röviden EKG) vizsgálatot végez. A szív összehúzódása elektromos inger hatására jön létre. Ez az inger a szinusz csomóból indul el, majd a szív ingerületvezető rostjain keresztül a szívizomsejtekhez jut. Az EKG diagnosztikai rendszere ezt az elektromos jelenséget, elektromos aktivitást vizsgálja négy végtagi és 6 mellkasi elektróda segítségével. Részletek!

Szakmai körökben hatalmas visszhangja volt a holland tudós rendkívül ötletes és érzékeny műszerének. Miután 1902-ben publikálta az első elektrokardiogram-mérésekkel kapcsolatos eredményeit, a kereskedelmi érdeklődésnek köszönhetően a húr galvanométert gyorsan gyártani is kezdték. Einthoven 1906-ban bemutatta a húr galvanométerrel rögzített normál és rendellenes elektrokardiogramokat. De ahhoz, hogy szabványt hozzon létre az eredmények pontos értelmezéséhez, még éveken át tanulmányozta a normális szívműködés jeleit. Kutatásait e területen élete végéig nem adta fel.

Az orvosi Nobel-díjat végül 1924-ben kapta meg az elektromos szívtulajdonságok és az elektrokardiográf területén végzett munkájáért. Az orvostudomány egyik legnagyobb hatású újítója 1927. szeptember 29-én hunyt el Leidenben, 67 évesen.

)
Könnyedén az allergia tüneteivel szemben (X)

Frontérzékeny? Vírus stresszes?

Gyors segítség a szakértőtől!
Személyre szóló, gyógyszer nélküli gyógymódok az Európai Unió és a Magyar Állam támogatásával!
Headache illustration
Fronthatás: Nincs front
Maximum: +34, +39 °C
Minimum: +17, +25 °C

A napsütés mellett gomolyfelhők is megjelennek, ezekből egy-egy helyi zivatar is kialakulhat. Estétől a Dunántúlon nő meg a zivatarhajlam. Megélénkülő délies szél mellett 34, 39 fokos maximumhőmérsékleteket mérhetünk. Pénteken front nem érkezik. A nagy melegben az álmatlanság, a tompaság hátráltathatja mindennapi tevékenységében, egyre gyakoribb és egyre erősebb lehet a fejfájás és a migrén is. Főleg a szívbetegek és a vérnyomás-panaszokkal élőket viseli meg folyamatos meleg, amennyiben ebbe a csoportba tartozik, akkor egész nap kerülje a megterhelő tevékenységeket! A növekvő fülledtség hatására légzési nehézségek is jelentkezhetnek, a zivatarok területén pedig romolhat az asztmások állapota. A légszennyezettség közepes, kissé növekszik. A légnyomás gyengén emelkedik.

Egészséget befolyásoló hatások:

Megterhelő hőség (Napi középhőmérséklet 25 fok felett várható)