James Gallagher, a brit BBC Radio 4 Inside Health című műsorának házigazdája szkeptikus volt, amikor arra kérték, hogy vegyen részt egy kísérletben, és tesztelje, hogyan reagál a teste arra, ha egy 10 Celsius-fokos szobában kell tartózkodnia - írja a BBC Online. Gallagher saját bevallása szerint nem ijedt meg különösebben a feladattól, mivel a 10 fok enyhe időnek számít, és mint mondta, “ennél jóval hidegebbre lenne szükség ahhoz, hogy az megterhelő legyen a szervezet számára”. Tévedett.
"A 10 °C enyhének tűnik, de igazi fiziológiai kihívást jelent" - hívta fel a figyelmet rá Damian Bailey, a Dél-walesi Egyetem professzora, a kísérlet vezetője, hozzátéve, hogy hosszú távon – ha az embereknek fűtés híján 10 fokos lakásban vagy házban kellene élniük –, komoly egészségügyi következményekkel szembesülnének.
Laboratóriumi körülmények között fázni
Gallaghert a kísérlet idejére egy speciálisan kialakított, légmentesen záródó kamrában ültették le, ahol a kutatók nemcsak a hőmérsékletet, hanem a levegő pára- és oxigéntartalmát is szabályozni tudják. A férfit – aki a kísérlet idején rövid ujjú inget és rövidnadrágot viselt – számos műszerre és érzékelőre rákötötték: ezek a testhőmérsékletét, a szívritmusát és a vérnyomását monitorozták. Egy speciális készülékkel agyának véráramlását is követték, egy ultrahangos eszközzel pedig a nyaki verőereinek működését. Az előkészületek és az első mérések után a kamrában addig uralkodó 21 Celsius-fokos hőmérsékletet lassan elkezdték csökkenteni. A cél az volt, hogy a férfi testhőmérséklete normál tartományban maradjon: vagyis a kísérlet végéig 37 Celsius-fok körül alakuljon.
Mit tapasztalt?
“Eleinte nem voltam tudatában a testemben végbemenő változásoknak, de mire a szoba 18 fokosra hűlt, az első jeleket már észleltem: felállt a karomon a szőr és a korábbi izzadás is megszűnt” - idézte Gallaghert a BBC. “Mostani tudásunk szerint 18 °C körül van a fordulópont, ekkor a test azon kezd dolgozni, hogy tartani tudja a maghőmérsékletet” - magyarázta Bailey. Gallagher ezt követően arról számolt be, hogy ujjai elfehéredtek és kihűltek. A kezében futó erek elkezdtek összeszűkülni, hogy a vér nagyobb mennyiségben áramolhasson a létfontosságú szervekbe. 11,5 Celsius-foknál kezdett borzongani, ekkor érezte az izmai remegését: azon dolgoztak, hogy hőt termeljenek. Ahogy harminc perc elteltével elérték a célhőmérsékletet, a férfi “kényelmetlenül érezte magát”, de mint mondta, nem annyira, hogy azt feltételezze, ennek negatív élettani hatásai lehetnek. Pedig ahogy a műszerek is mutatták, voltak.
Amire kevesen gondolnak
Ilyen hőmérsékleten 20 százalékkal kevesebb vér – ezzel együtt kevesebb oxigén és glükóz – jut az agyba, ami hátrányosan befolyásolja a kognitív működést - mondta Bailey. A test maghőmérsékletének megtartása érdekében a szív intenzívebben pumpálja a vért, megemelkedik a pulzusszám és a vérnyomás is (Gallagher esetében előbbi 10-zel, utóbbi 10 Hgmm-rel), ez pedig hosszú távon növeli a stroke és a szívroham kialakulásának kockázatát. A vér besűrűsödik, növelve a potenciálisan életveszélyes érelzáródás esélyét. A kísérleti alany percenkénti légzésszáma a hideg kamrában 9-ről 12-re emelkedett, és átlagosan 2 fokkal csökkent bőrének hőmérséklete, különösen a kezein, a lábain és a fején.
Gallaghernek nincsenek keringési problémái, de az idős emberek, vagy a szívproblémákkal küzdők számára az ennyire alacsony környezeti hőmérséklet hosszú távon komoly egészségügyi kockázatot rejt - összegezte Damian Bailey. "A bizonyítékok alapján egyértelmű, hogy a hideg halálosabb lehet, mint a meleg, a hideg idővel összefüggésbe hozható halálesetek száma ugyanis magasabb, mint a hőguta okozta haláleseteké” - idézte a BBC Online a szakembert. Aki szerint ahhoz, hogy testünk egészségesen működhessen, legalább 18 fokosra kell felfűteni a szobát, amelyben huzamosabb ideig tartózkodunk. Ha ez nem lehetséges, az "olyan, mintha hegymászó expedícióra készülnénk" - tette hozzá.
Mi tehetünk, ha túl hideg a lakás?
A réteges és meleg öltözködés sokat javíthat hőérzetünkön. Ha hideg szobában ülünk, ügyeljünk rá, hogy mellkasunk és hasunk, valamint a derekunk védve legyen. A vastag zokni és a lábbeli (zárt papucs vagy cipő) ilyenkor létszükséglet. Ahogy az is, hogy bizonyos időközönként felálljunk, és átmozgassuk izmainkat, elgémberedett végtagjainkat. Ha tehetjük, iktassunk be egy-egy rövidebb sétát, igyunk elegendő folyadékot – kortyolgassunk meleg teát, vagy bármilyen egyéb meleg italt – és keressünk olyan hőforrást, ami mellett bizonyos időközönként felmelegedhetünk.
