Míg korábban egy-egy időjárás-jelentés csak a tényleges hőmérséklettel foglalkozott, manapság már sokkal nagyobb hangsúly helyeződik arra, hogy egy adott hőmérsékletet miként érzékelünk, azaz miként alakul a hőérzetünk.
A kevesebb néha több
Nem olyan ördöngös dolog ez. Elég csak arra gondolni, hogy egy téli napon mondjuk -10 Celsius fokot mutat a hőmérő, az ember mégis akár egy pulóverben is képes kimenni a kinti ragyogó napfénybe, majd jóízűt harap a fagyos, de tiszta levegőből.
Ugyanakkor nem ritka az a helyzet sem, hogy bár csak alig -1-2 fokig süllyed le a hőmérő higanyszála, az ember egy szabadban töltött perc után képes átélni Robert Falcon Scott , a Déli-sark kutatója vagy Roald Amundsen , a sarkvidékek legeredményesebb felfedező utazójának minden kínját, ha odakint mondjuk fúj a szél.
Hazánk egészen szerencsés területen fekszik, igazán extrém időjárás nem jellemző a Kárpát-medencére. Amerikában viszont sokkal durvább időjárás is elképzelhető, ezért számolnak az úgynevezett "wind chill" hőmérsékleti tényezővel, amely az egyik legelterjedtebb hőérzeti mutató.
Ezt teszi a szél
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A jelenség hátterében az áll, hogy a bőrben keringő vér és az alatta lévő szöveteknek hála a test folyamatosan hőt sugároz, így a hideg levegővel érintkező határfelülete melegebb, mint a levegő hőmérséklete, ez a réteg pedig segít elszigetelni a testet a hidegtől . Az erős szél azonban ezt a réteget elfújja, így a hőérzet szeles -10 Celsius fok esetén megfelel a szélcsendes -20 Celsius fok érzetének.
A légmozgásban ugyanis a hideget sokkal erősebbnek érezzük, ráadásul minél erőteljesebben fúj, annál gyorsabb lesz a hőveszteség. Ha ereje eléri az óránkénti 40 kilométeres sebességet, akkor annyira megugrik a test hővesztesége, hogy már nem bírja a szervezet pótolni azt, így a hideg hőhatás sokkal erőteljesebb lesz a bőrre nézve.
Legjobban: