„A zenének valóban gyógyító ereje van! Ezt nem csak én tapasztaltam meg a sokévnyi tanítás során, hanem objektív tesztekkel is alátámasztották. Aki már teljesen feladta az életet, rajta is segít a zenetanulás, képes örülni neki és várja”
– osztotta meg velünk Seres Antal, aki heti rendszerességgel tanítja gitározni a daganatos gyermekeket a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikáján és a Heim Pál Gyermekkórház onkológiai osztályán.
"Meg kell érezniük a hangszer erejét"
Antal eleinte olyan gyerekekkel foglalkozott, akik mentális állapotuk miatt szorultak segítségre. 25 évnyi tanítói pályafutása alatt – mint mondja – többször is érezte, hogy a zene mennyire sokat számít:
az egyik tanítványomnak például megismerkedésünk előtt volt egy öngyilkossági kísérlete az iskola vécéjében. Valaki felvetette neki, hogy kezdjen el zenélni, így nálam kötött ki. Azóta sikerült is teljesen visszailleszkednie a társadalomba.
Aztán gondolt egyet, és kipróbálta, milyen lenne ugyanezt a pozitív, gyógyító erőt átültetni daganatos betegek gyógyításába. Eleinte magánemberként járt be a szegedi klinika kis betegeihez, zenélt nekik, megmutatta, kezükbe adta a gitárt és elkezdte tanítani is őket:
valahogy tudtam, hogy meg kell érezniük a hangszer erejét.
Fél évvel később, 2011-ben Antal létrehozta a Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítványt, azóta pedig már önkéntesekkel kibővülve, budapesti gyermekklinikák onkológiai osztályain segít a rákos gyerekeken.
Már a legelejétől óriási sikerünk volt, mindenki látta, hogy a zene valóban gyógyít. Még a haldokló gyerekeken is segít. Hiszen – bár az életet közülük már sokan feladták – a zenetanulás az egyetlen, ami mindegyigyüket érdekelte, ezt pedig még a rájuk kötött gépek is kimutatták. Olyan gyerekeket is veszítettünk már el, akikkel fél-egy éven át foglalkoztunk. Ilyenkor továbblendít minket, hogy sokan vannak még, akiknek örömöt ad, ha heti egyetlen napra is, de zeneiskolát varázsolhatunk az onkológiai osztályból.
"Alap, hogy mi nem sajnáljuk a gyerekeket"
A gyerekek már hatéves kortól elkezdhetik az alapokat, majd kedvenc dalaik megtanulása sikerélményt ad nekik, ami a gyógyulást is segíti. Évről évre több gyereket keresnek fel, így 14 év alatt számtalan kis betegen tudtak már segíteni.
Vannak, akiknek annak idején mi segítettünk a felépülésben, most pedig önkéntesként járnak vissza, és valódi zászlóvivői a zene gyógyító erejének.
Persze önkéntesnek sem való bárki: „igyekszünk felkészíteni őket, de erre lehetetlen teljesen felkészülni, hiszen minden gyerek, minden történet más és más. Fontos viszont, hogy aki segíteni megy be az onkológiai osztályra, az ne omoljon össze.” Együttműködnek a Kórházsuli Alapítvány önkénteseivel is, akiknek kifejezetten daganatos gyerekek képzésében van tapasztalatuk.
Alap, hogy mi nem sajnáljuk a gyerekeket, mert az nekik nem jó. És persze az is fontos, hogy legyünk velük teljesen őszinték, már ami a zenét illeti. Felmérjük, hogy milyen a hallásuk, ritmusérzékük, és a képességeik alapján megbeszéljük, mit lehet ebből kihozni.
A legtöbben a nulláról, velük kezdik a zenét, de sokan kikerülve a kórházból egy zeneiskolában folytatják tovább. Antalnak van olyan – egykori beteg – tanítványa is, akiből profi énekes vált, és már több lemeze is kapható.
"A pályázaton elnyert támogatást arra szeretnénk fordítani, hogy minél több, onkológiai kezelésen részt vevő gyereknek adhassunk gitárt a kezébe, amit akár meg is tarthatnak a gyógyulást követően" – avat be az elnyert pénz tervezett sorsába Szarka Edit. Az alapítvány elnöke hozzáteszi, hogy tervezik még további önkéntesek toborzását, illetve szeretnének kiadni egy saját készítésű munkafüzetet is, amiből a kis diákok meg tudják tanulni az akkordokat. A zene gyógyító erejét továbbra is hirdetik, és annyi gyermeknek igyekeznek ezzel segíteni, amennyinek csak lehet.
