Az emberi agy veleszületett képessége, hogy "rombolási folyamatot" indít be, amikor leáll a szív. Ez az oka annak, hogy sok olyan ember, aki kórházon kívül lesz rosszul, és akinek leáll a szíve, hiába kap időben kezelést és hiába indítják újra a szívüket, napokkal, hetekkel később veszti életét.
Minden évben mintegy 3500 dán szíve áll le - a kórházakon kívül. Mindössze egy tizedük él egy hónap múlva - ezt a drasztikus statisztikát a Science Nordic idézi . Most azonban dán kutatók - úgy tűnik - segíteni tudnak ezen a súlyos problémán.
"Egy egészen új kezelést fejlesztettünk ki, és fantasztikus eredményeket értünk el velük patkánykísérletekben" - mondta kutatásaikról Lars Edvinsson, Glostrup Kórház kutatórészlegének professzora. Edvinsson reméli, hogy immár embereken is elkezdhetik alkalmazni az új módszert. A professzor az egyik társszerzője annak a tanulmánynak, amelyet a tudományos szakfolyóiratban jelentettek a kutatók.
A szívleállás miatt kezelt betegek többsége annak ellenére veszti életét, hogy a legmodernebb ellátást kapja, mielőtt a kórházba érnek vele. Tehát még azoknál is magas a halálozási arány, akik időben kapnak elsősegélyt, és túlélik az utat a kórházba. Náluk a halál oka az, hogy az agy maradandóan károsodik a szívleállás miatt. Pontosabban a szív nem pumpál több vért az agyba, így a vér nem visz friss oxigént, ami az agy számára létfontosságú. Ezért az agy károsodása néhány perccel később megkezdődik - az oxigénhiány miatt. (A Science Nordic szerint élet és halál kérdése ilyenkor akár tíz percen is múlhat.)
A probléma az, hogy ha újraindítják a szívet, akkor is folytatódik az agyban az önkárosító folyamat. Az agyban ugyanis ilyenkor a véredények összeszűkülnek. Lars Edvinsson most azzal kísérletezik, hogy egy új gyógyszerrel lelassítja az agykárosodás folyamatát, és így növeli a túlélés esélyét. Drámai javulást értek el az új szerrel - tette hozzá a professzor. A kezelés lényege ugyanis a véredények összeszűkülésének megakadályozása.
Amikor a patkányok szíve leállt, Edvinssonék újraélesztették az állatokat, és amikor már újra dobogott a szívük, beadták nekik a szert, amely az agy leépülési folyamatait akadályozta. A kísérlet során hat újraélesztett patkány kapott a szerből, 11 pedig nem. Egy héttel a szívleállás után a nem kezelt állatok fele már nem volt életben, míg a szert megkapó patkányok mind éltek. A kezelt állatok jobb teljesítményt nyújtottak általában is, mint a kezeletlenek.
A szóban forgó kutatásban részt nem vevő tudós, a Koppenhágai Egyetem docense, Anders Hay-Schmidt szerint nem sok lehetőség volt eddig a szívleállás kezelésére. A feladat ugyanis magától értetődő: amilyen gyorsan csak lehet, újra kell indítani a szívet. A Glostrup Kórház kísérletei most új utat nyitnak a kezelésben. Ugyanakkor figyelmeztetett Hay-Schmidt arra is, hogy a patkánykísérletek még távol vannak attól, hogy embereken lehessen alkalmazni az új módszert.
