A proktológia a sebészet egyik ága, amely a végbélt érintő megbetegedésekkel foglalkozik. Egy igen komplex orvosszakmáról van szó, amely elsődlegesen a sebészet alá tartozik ugyan, de részét képezi a bélrendszerrel foglalkozó gasztroenterológia, illetve bizonyos mértékig a bőrgyógyászat is. A betegek legnagyobb arányban aranyeres tünetekkel keresik fel a proktológust, és bár ezek a kellemetlen panaszok tabunak számítanak és kevesen mernek beszélni róla, valójában rengeteg embert érintenek: a lakosság csaknem háromnegyede szenved miattuk az élete során.
Habár az aranyér a legtöbb esetben nem jelent komoly veszélyt, sokszor pedig néhány napon belül maguktól is enyhülnek a tünetek, mégis fontos lenne, hogy felkeressünk vele egy szakembert is. A betegség egyik első jele, a véres széklet, illetve a vécéhasználat után, a toalettpapíron található vércsík ugyanis a vastag-, valamint a végbélrák egyik korai tünete is lehet. A proktológiai szűrővizsgálatokkal gyorsan és hatékonyan diagnosztizálhatóak a panaszok mögött húzódó betegségek. Sokan tartanak ezektől a vizsgálatoktól, holott apró kellemetlenségekkel járnak csupán, mégis kulcsfontosságúak lehetnek a komoly betegségek felismerésében. Mutatjuk, milyen típusai vannak a vizsgálatoknak.
Ujjal történő vizsgálat
A proktológiai szűrések egyik alapvető és fontos részét képezi az ujjal történő, azaz a rektális digitális vizsgálat. Ennek során az orvos a végbél alsó szakaszát tapintja ki, így megvizsgálhatja a szövetek feszességét, esetleges fájdalmasságát is. A beteg ilyenkor az oldalára kell, hogy feküdjön, lábait pedig fel kell húznia a hasához. A vizsgálathoz érzéstelenítő kenőcsöt is használ a proktólogus, ami tovább csökkenti a kellemetlenségeket.
Habár a rektális digitális vizsgálat egy fontos vizsgálati típus, amivel a szakember számos információt nyerhet a páciense egészségi állapotáról, nem minden betegség szűrhető ki ilyen módon. Nem alkalmas például az aranyér vizsgálatára, mivel az egy puha képlet, ennél fogva csak végbéltükrözéssel diagnosztizálható.
Rektoszkópia - végbéltükrözés
A másik leggyakoribb vizsgálati módszer az úgynevezett végbéltükrözés. Ez lényegében egy, a végbélbe bevezetett cső, amibe kívülről bevilágítva láthatóvá válik a végbél belső felülete. Ehhez kétféle eszközt használnak a szakemberek: van egy rövidebb, nagyjából ujjnyi hosszúságú típusa, amivel a végbél alsó szakaszát lehet vizsgálni, illetve egy hosszabb, 20-25 centiméteres eszköz, ami a végbél felsőbb, ujjal már nem elérhető szakaszának vizsgálatára szolgál. A végbéltükrözés során mintavételre (biopszia) és a polipok eltávolítására is van lehetőség. A polipok a vastagbél belső falán található kinövések, amelyek könnyen rosszindulatúvá válhatnak.
A vizsgálat apróbb kellemetlenséggel és feszítő érzéssel járhat, ha a cső szélesebb, mint amennyire a páciens az adott pillanatban el tudja lazítani a záróizmát. Hogyha azonban a vizsgált személy képes ellazulni, úgy a kényelmetlen érzés is sokkal enyhébb.
Anoszkópia
Ennek során egy rövidebb (nagyjából 10-12 centiméter hosszú), csőszerű műszert, az úgynevezett anoszkópot használja az orvos, hogy áttekinthesse a végbélnyílást és a végbél utolsó pár centiméteres szakaszát. Az eszközzel jól láthatók a végbélnyílás betegségei, elsősorban a belső aranyerek, a végbél berepedése, de a végbél utolsó szakaszának daganatai vagy nyálkahártyájának gyulladása is.
A vizsgálat általában nem fájdalmas. Ha azonban az anoszkópia gyulladt aranyér vagy végbélberepedés miatt történt, akkor a páciens kellemetlen, égő, szúró fájdalmat érezhet az eszköz bevezetése közben.
