Allergia kapcsán egyfajta túlérzékenységről beszélünk, amikor az immunrendszer egyébként ártalmatlan anyagokat azonosít veszélyes behatolóként. A kellemetlen fizikai tüneteket az ennek nyomán fellépő - és valójában felesleges - ellenválasz eredményeként tapasztaljuk. Ilyesfajta tévedés jelentkezhet például egyes élelmiszer-összetevők vagy rovarcsípések miatt is, de igen gyakran bizonyos növények virágpora, azaz pollenje áll a nemkívánatos reakció háttérben.
Mind közül a parlagfű pollenjére érzékenyek a legtöbben itthon, olyannyira, hogy a lakosság mintegy 20 százaléka érintett, ami az összes hazai pollenallergiás négyötödének felel meg. A helyzet ráadásul nem csupán nem javul, de évről évre romlik. Ennek oka részben, hogy az allergia bármely életkorban kialakulhat, valamint fokozza a problémát, hogy az invazív gyomnövény is egyre inkább elterjed az ország területén.
Robusztus pollenszórás
Az ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) nem őshonos a kontinensen. Szállítóhajók közvetítésével Észak-Amerikából került át Európába, Magyarországon pedig körülbelül egy évszázaddal ezelőtt jelent meg. A második világháború után, a hatvanas-hetvenes évektől kezdve minden megyében elszaporodott, és terjedése mind a mai napig komoly problémát jelent mind mezőgazdasági, mind egészségügyi szempontból. Egyebek mellett a klímaváltozás, a téli fagyok hiánya is segíti a melegigényes növény elszaporodását.
Virágzása július közepétől akár október közepéig is kitarthat, a pollenszórás csúcsidőszaka pedig augusztus-szeptemberre tehető. Az allergiás tünetek megjelenéséhez akár 30 pollen is elegendő egyetlen köbméter levegőben, ezzel szemben még alacsony pollenkoncentráció mellett is köbméterenként 300-400 pollenről kell beszélnünk Magyarországon, sőt, a legszennyezettebb helyeken akár az ezres értéket is meghaladhatja ez a mutató. Olyan töménységben érintkezünk tehát nyár végén, ősz elején ezzel az allergénnel, hogy akiben egy kis hajlam is van rá, előbb-utóbb szinte biztosan allergiássá válik a parlagfűre. Amennyiben semmi sem gátolja a fejlődését, egyetlen növény akár 8 milliárd pollent is kibocsáthat a levegőbe, a szél pedig több száz kilométerre elviheti ezeket az apró virágporszemcséket.
Miről ismerhető fel a parlagfű-allergia?
A szezonalitás jó támpontot nyújthat a probléma beazonosításához. Parlagfű-allergiára utalhat, amennyiben a növény virágzási időszakában (körülbelül tehát júliustól októberig) tartósan jelentkezik tüsszögés, vizes orrfolyás, orrviszketés, orrdugulás, garatviszketés, fülviszketés, szemviszketés, könnyezés, kötőhártya-gyulladás, szemfáradékonyság, valamint a szokásosnál magasabb alvásigény és fáradtságérzés. Fontos továbbá, hogy a felsorolt panaszok erőssége a pollenkoncentráció emelkedésével fokozódik. A parlagfűre érzékenyek körében keresztallergiás reakcióként szénanáthás szimptómákat okozhat a görög- vagy sárgadinnye, paradicsom, uborka, cukkini, banán, gyömbér, fahéj, illetve gesztenye fogyasztása egyaránt. Érdemes megemlíteni, hogy tüskés alakjából adódóan a pollen nagy mennyiségű szerves és szervetlen szennyeződést képes összegyűjteni felületén a levegőből, ami tovább súlyosbíthatja az allergiás tüneteket.
Habár a parlagfű-allergia nem gyógyítható, megfelelő kezeléssel ugyanakkor enyhíthetőek az érintettek panaszai. Az első lépés persze minden esetben a helyes diagnózis felállítása, amihez allergológus szakorvos közreműködésére van szükség. Pollenszezonban nem lehet bőrpróbát, úgynevezett Prick-tesztet végezni, ehelyett laboratóriumi vizsgálattal deríthető ki, hogy vajon tényleg allergiás reakció áll-e a háttérben. Ehhez vérmintából mutatják ki egy fehérje, az immunglobulin E (IgE) mennyiségét. E specifikus fehérje feladata, hogy antitestként lehetővé tegye egy adott allergén felismerését a szervezetben. Minden allergénnek más az antigénje, azaz külön-külön vizsgálható több száz allergén, így például a tojás egyes összetevői, bizonyos méhfajták csípése, valamint akár az ürömlevelű parlagfű által kiváltott immunválasz is. Az emelkedett allergénspecifikus-IgE-szint általában allergiát jelez, a diagnózist ugyanakkor csakis a klinikai tünetekkel összhangban lehet meghozni.
Amennyiben beigazolódik, hogy a parlagfű pollenjére adott immunválasz felelős a problémáért, úgy szakorvos által javasolt antihisztaminos gyógykészítményekkel rendszerint hatékonyan enyhíthetők a panaszok. A pollenekkel való érintkezést valamelyest csökkentheti, ha a szellőztetést a kora reggeli vagy a késő esti órákra időzítjük, mosott ruháinkat nem szárítjuk szabadtéren, valamint naponta mosunk hajat és gyakrabban cserélünk ágyneműt. Emellett hosszú távon hatékony megoldást jelenthet az allergénnek kis adagokban való beadása (deszenzibiláció terápia).
