Jelenleg a következőképpen fest a rákot okozó mikrobák palettája. Hét onkogén vírust tartanak nyilvá n: humán papillomavírus (HPV), Epstein-Barr vírus (EBV), hepatitis B és C vírus (HBV és HCV), humán T-sejtes limfóma vírus (HTLV-1), Merkel sejtes poliomavírus (MCPyV) és Kaposi szarkómavírus (KSVH vagy HHV8)], emellett három onkogén parazitát (Schistosoma haematobium, Opithorchis viverrini és Clonorchis sinensis) valamint egy onkogén baktériumot (Helicobacter pylori) azonosítottak. Egy valószínűségi listán ott van még a Salmonella Typhi, a Streptococcus bovis, a Chlamydia pneumoniae és a Mycoplasma is. A HBV, a HCV, a HPV és a H. pylori az összes rákos eset - köztük a hepatocelluláris karcinóma (HCC, vagy közönségesen májrák), méhnyakrák és gyomorrák - körülbelül 5 százalékával hozható kapcsolatba.
A szóban forgó kórokozókat közvetlen és közvetett rákkeltőkre lehet osztani - írja az Immunopedia portál. A közvetlen rákkeltők - HPV, a HTLV-1, az EBV, az MCPyV és a KSVH - számos hasonlóságot mutatnak. Az egyes rákos sejtekben általában a vírus örökítőanyagának azt a részét találhatjuk meg, amelynek hatására olyan gének lépnek működésbe (onkogének), amelyek arra serkentik a sejtet, hogy tumorsejtté váljon, s ezzel esetleg rákot okozzon. Ezek az onkogének tönkreteszik a sejtciklus ellenőrzését, gátolják a programozott sejthalált és hozzájárulnak a sejt halhatatlanná tételéhez.
Ezzel szemben a közvetett karcinogén kórokozók (HBV, HCV, H. pylori, S. haematobium, O. viverrini és C. sinensis) nem váltják ki onkogének expresszióját, hanem tartós fertőzésük krónikus gyulladásos állapothoz vagy az immunrendszer elnyomásához vezet, és korlátozza a tumorellenes immunválaszt. Mivel a tartós fertőzés a rákkeltő kórokozók jellemzője, ez lehetőséget kínál a rák megelőzésére azzal, hogy a kórokozót a rosszindulatú daganat kialakulása előtt kiiktatják.
Vírusos rákkeltő mechanizmusok
A vírusos rákkeltő mechanizmusok általában a következőket foglalják magukban: a genom (a teljes örökítő információ) instabilitása, magas sejtszaporodás, a programozott sejthalállal (az apoptózissal ) szembeni rezisztencia, rendellenes DNS-javító mechanizmusok, a sejtpolaritás (a sejtek közötti alakban, struktúrában, funkcióban mutatkozó különbség) megváltozása és a sejthalált időzítő telomer-lerövidülés elkerülése, amelyek gyakran társulnak a vírusellenes immunválasz elmaradásával.
A vírusok úgy tudnak tartósan életben maradni a gazdaszervezetben, ha a vírusgenom integrálódik a sejtgenomba (beépíti saját örökítőkódját a sejtébe), vagy olyan vírusfehérjék termelődnek , amelyek a sejtosztódás során a vírusgenomot az utódsejtekbe juttatják. Az összes vírussal összefüggő daganat különböző események (köztük a tartós fertőzés és a vírusörökítési folyamatok) együttes eredménye. A daganatképződés veszélyét gyakran igen nehéz kimutatni, de egy új fefedezés éppen ebben hozhat nagy változást.
A Kelet-Angliai Egyetem kutatói a Genome Biology folyóiratban ismertetett kutatásuk során rájöttek, hogy a tumorokból kinyert genetikai adatok alapján hogyan lehet a nyomára bukkanni a rákkeltő baktériumoknak és vírusoknak. Arra számítanak, hogy a felfedezésük segíthet a rákot okozó mikrobák felismerésében, és egy nap több olyan rák elleni vakcina áll majd a rendelkezésünkre, min a HPV oltás. Dan Brewer, az egyetem norwich-i orvostudományi karának kutatója, a tanulmány vezető szerzője a MedicalXpressnek elmondta: "ismerünk már néhány erős összefüggést a fertőzések és a rák között. A Helicobacter pylori jelenléte például az emésztőrendszerben gyomorfekélyhez vezethet, ami pedig gyomorrákot okozhat. A HPV vírus bizonyos típusai pedig méhnyakrákot váltanak ki. "
Számítógépes szimulációk és a valóság
Abraham Gihawi, az egyetem kutatója elmondta, hogy már rengeteg tudományos eszköz létezik az organizmusok osztályozására a genomszekvencia-adatok alapján. A kutatócsoport számítógépes szimulációkat készített többféle kórokozóvadász formula tesztelésére, mielőtt valós rák-szekvencia-adatokkal végzett volna elemzéseket, és egy sor figyelemreméltó patogént sikerült kiszűrniük. Ez azt jelenti hétköznap nyelven, hogy az egészséges és fertőzött szövetek teljes örökítőanyagát feltárták ( szekvenálták ) és számítógépes elemzéssel megnézték, hogy mi a különbség közöttük. Amit találtak, az nyilvánvalóan csak a kórokozótól származhatott. Mivel pontosan tudták, hogy az egyes szimulált genomokban milyen kórokozók vannak és mennyi van belőlük, ezért azt is ellenőrizni lehetett, hogy az egyes számítási modellek mennyire teljesítettek jól.
Ezután kipróbálták a módszerüket valós rákos szekvencia-adatokon, ahol már tudták, hogy mit várhatnak. Egyrészt olyan kórokozókat találtak, amelyekről ismert, hogy a rákkal kapcsolatosak, de még sokkal többet is felfedeztek. "Csak most kezdjük megkarcolni annak az ismeretanyagnak a felületét, amely arról szól, hogy a többi kórokozó milyen szerepet játszhat a rák kialakulásában" - mondta Gihawi. Brewer hozzátette, hogy már létezik egy HPV oltás , amely valószínűleg megakadályozza a méhnyakrákos esetek mintegy 70 százalékát. Azt reméli, hogy a többi rákkal összefüggő baktérium és vírus azonosításával a jövőben új oltásokat lehet kidolgozni.
