Szilvia, Éva és Katalin - mindhárman többgyermekes édesanyák. Közös bennük az is, hogy nem csak egy császármetszésen estek át. A tapasztalataik - szerencsére - nem rosszak. A heget pedig, amely annak a nyoma, hogy életet adtak fiaiknak, lányaiknak, egyikük sem próbálta eltüntetni.
"Büszke vagyok a császáros hegre"
A 40 éves Szilviának van két nagy fia, akik 11 és 9 évesek, valamint egy kicsi, aki nemrég töltötte be az első életévét. Az első császármetszés gyakorlatilag sürgősségi beavatkozás volt, azért döntöttek mellette, mert kockázatossá vált a hosszú vajúdás. Nem készült rá, fejben sem gondolta végig előre, pontosan mivel jár majd a műtét. A beavatkozást is traumaként élte meg, sokkolta, hogy felvágták a testét. "Annyira sok minden történt egyszerre, nem volt időm gondolkodni sem, ezért egyáltalán nem volt szempont, hogy a végén heg marad-e a hasamon" - mondja a fiatal anyuka.
A sebet emlékei szerint több rétegben varrták össze, később neki kellett fertőtleníteni, valamint kötést is kapott rá, ami rendszeres cserére szorult. Szilvia úgy emlékszik, gyorsan összeforrtak a sebszélek, 6 hét után már gyógyultnak nyilvánították. Voltak ugyan eleinte kiemelkedő, vízcseppszerű bogyócskák rajta, de ezek is szépen elmúltak. Pedig ő nem szerencsés típus, azt mondja, mindig minden sebe csúnyán gyógyul . A hasán húzódó körülbelül 8-10 centiméteres heggel mégsem elégedetlen.
"A másik két császárnál pontosan ugyanott vágtak, és érdekes módon, mintha egyre gyorsabban gyógyultak volna be a sebek. A harmadik lett a legszebb: a legvékonyabb és a legfinomabb." Egyedül azt furcsállja, hogy a vágás körül nagyjából 3 centiméteres sávban valahogy kicsit keményebb, és teljesen érzéketlen lett a bőre. Szilvia nem kezelte semmivel a visszamaradt heget, azt mondja, nem is tudta, hogy léteznek rá krémek, vagy egyéb halványító eljárások. Különben is alig látszik, csak egy kicsit maradt pirosas - teszi hozzá mosolyogva. A heghez való viszonyáról pedig csak annyit mondott, hogy "tulajdonképpen sosem zavart, inkább büszke vagyok rá, hiszen ez annak a nyoma, hogy édesanya lettem."
"A császáros hegnek helye van az életemben"
Bár Éva az első gyermekét császármetszéssel hozta világra 13 éve, a másodiknak egy évvel később természetes úton adott életet. Harmadik gyermeke születésekor viszont ismét a műtőbe tolták. A 37 éves nő most újra várandós, és már tudja, hogy programozott császármetszés vár rá. Az első beavatkozásnál az ő esetében is gyorsan pörögtek az események: hüvelyi szülésnek indult, de túl sok probléma merült fel. Éva azt mondja, nem bánja, hogy így történt, egyedül azt, hogy emiatt nem láthatta azonnal az újszülött babáját. Úgy emlékszik, szép volt a seb, körülbelül 15 centis lett a vágás, az orvosa pedig több rétegben varrta össze a bőrfelszínt. A gyógyulási folyamattal is elégedett volt: felszívódó varratokat használtak, 6 hét alatt szinte teljesen össze is forrtak a sebszélek. Addig arra kellett ügyelnie, hogy fertőtlenítse, tisztán tartsa, és bekötözze.
"A heg benne maradt a vágás síkjában, és bár először pirosabb volt, mint a környező bőr színe, később szépen elhalványodott." A második vágást és sebet Szilviához hasonlóan Éva is kisebbnek, szebbnek, gyorsabban regenerálódónak élte meg - bár fenntartja a lehetőséget, hogy inkább az befolyásolja pozitívan az emlékeit, hogy már tudta, mire számítson. Éva azt mondja, az első császár után még volt olyan kósza gondolata, hogy zavarja a heg, de inkább azért, mert fiatalabb volt, és hiúbb. "Ennél azért jobban zavart, hogy megnyúlt a hasam, és striák keletkeztek rajta, de még ez sem okozott olyan mértékű problémát, hogy bármit tegyek a megszüntetése érdekében" - mondja a három gyermekes fiatal nő. Azóta pedig már gyökeresen megváltozott a hozzáállása. "Teljesen normálisnak tartom, hogy ott van a császáros heg a hasamon, hiszen enélkül nem lehetnék édesanya, helye van a bőrömön, helye van az életemben."
"A császáros hegemet egyenesen szépnek látom"
Katalin két gyermeknek adott életet császármetszéssel. Az első 11 évvel ezelőtt történt, sürgősségi beavatkozás volt. A másodiknál, 3 évvel ezelőtt, már előre tudták, hogy más egészségügyi problémák miatt műtétre lesz szükség. A 42 éves anyukának nem volt ellenérzése a beavatkozással kapcsolatban, egyedül az hiányzott neki, hogy közvetlenül a szülés után rárakják a magzatmázas babát. De azt mondja, a sebgyógyulás , vagy az, hogy bármi maradványa lesz, sosem aggasztotta, mert olyan szépen varrták, hogy rendkívül gyorsan meggyógyult. Bár azt meséli, hogy első császár előtt jól megijesztették.
"Több kismama is azt jósolta, hogy ha császárral szülök, rettenetesen fogok szenvedni, igazi katasztrófa lesz, de nekem nagyon könnyen viselte a szervezetem. Olyanról is tudok, akinek begyulladt a seb , ezért tisztításra kellett járnia, nekem azonban szerencsére ilyen problémám sem volt." Azért más komplikáció történt: a második császármetszés közben megsérült a hólyagja. Azt mondja, a hegre szinte nem is figyelt, amíg a hólyagja rendbe nem jött. Arról ő sem tudott, hogy léteznek módszerek a heg halványítására, de még most sem vetne be ilyet. "Csak az zavar kicsit, hogy ha hozzáérek, vagy ha gyantáztatok, más az érzet a vágás környékén. De a heget magát, ami tulajdonképpen csak egy vékony, rózsaszínes vonal, egyenesen szépnek látom."
