tematikus hónap a HáziPatikán
letünkben számos terület van, amiről
nem, vagy nehezen beszélünk – különösen érzékenyek lehetnek egyes egészségügyi
témák, legyen szó akár fizikális, akár lelki kihívásokról.
Hiszünk benne azonban, hogy a megoldások a nyíltsággal kezdődnek: szembe kell
néznünk a gondjainkkal, körülményekkel, tényekkel, ahhoz, hogy változtatni
tudjunk rajtuk. És bizony az sem árt, ha ehhez megkapjuk a szűkebb és tágabb
környezetünk támogatását is, már csak ezért sem szabad hallgatni.
A HáziPatika elkötelezett amellett, hogy merjünk beszélni akár kellemetlen,
intim dolgokról is, hiszen az életünk részei. Áprilisban ezért egy egész
hónapot szentelünk „rázós” témáknak bízva abban, hogy egyre kevésbé lesznek
azok, a róluk való ízléses, de szókimondó beszéd pedig természetessé válik.
Magyarországon az elmúlt évtizedek során jelentősen csökkent a terhességmegszakítások száma. Ezzel együtt a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint még a 2020-as évek elején is évente több mint húszezer ilyen beavatkozás történt itthon, ami jól mutatja, milyen sokakat érintő kérdésről van szó. Noha a statisztika egy kalap alá veszi, érdemes különbséget tenni a művi abortuszok között annak alapján, hogy milyen okból hajtják végre. E tekintetben ugyanis két nagyobb kategóriát lehet elkülöníteni. Vannak beavatkozások, amelyek orvosi indikáció alapján történnek, így azért, mert a várandósság súlyosan veszélyezteti a terhes nő egészségét, vagy azért, mert a magzat súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved. „A leggyakoribb eset ugyanakkor az anyai válsághelyzet, amikor valaki nem szeretné megtartani a gyermekét” – mondta lapunknak dr. Nyirády Tamás szülész-nőgyógyász
adjunktus.
Az anyai válsághelyzet kifejezés a terhességmegszakítást szabályozó törvényből származik, amely azonban nem rendel igazán körülhatárolt definíciót mellé: „Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz” – olvasható a jogszabályban. A megfogalmazás tág értelmezést tesz lehetővé, így a gyakorlatban arról van szó, hogy a várandós nők testük feletti önrendelkezési joguknál fogva maguk dönthetnek arról, megtartják-e a megfogant embriót – legalábbis a terhesség 12. hetéig. A törvény ugyanis arról is rendelkezik, hogy a terhességmegszakítás, néhány kivételt képező körülménytől eltekintve, legfeljebb a 12. hétig végezhető el.
A terhesség a 18. hétig is megszakítható, ha a várandós korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvésképtelen, azaz jellemzően akkor, ha nem múlt még el 18 éves. Szintén a 18. hét a határvonal olyan esetekben, ha az érintett nő terhességét neki fel nem róható egészségi ok vagy orvosi tévedés miatt nem ismerték fel időben, vagy ha hatósági mulasztás miatt lépte túl a határidőt. Amennyiben a magzat genetikai vagy környezeti okokból orvos által igazoltan károsodott, úgy az abortusz a terhesség 20. – a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén a 24. – hetéig is megszakítható. Végezetül bármikor meg lehet szakítani a terhességet, ha az az állapotos nő egészségét veszélyezteti, vagy ha a magzat valamilyen súlyos rendellenesség következtében biztosan nem maradna életben a születést követően.
Kötelező a tanácsadáson való részvétel
Amennyiben felmerül a fogantatás lehetősége, érdemes először nőgyógyászhoz fordulni. A szakember ugyanis meg tudja állapítani, hogy fennáll-e olyan helyzet, amely miatt esetleg a terhességmegszakítás nem lehetséges vagy szükségtelen, illetve akár más kezelési eljárást igényel a páciens. Ilyen körülmény lehet például a méhen kívüli terhesség, ha az embrió elhalt, vagy ha a várandósság már meghaladta az abortusz elvégzésére törvényben meghatározott időablakot.
Ha nem merül fel abortuszt kizáró ok, a hivatalos folyamat első lépése, hogy fel kell keresni a családvédelmi szolgálatot (CSVSZ), jelezve a terhességmegszakítás iránti szándékot. A szolgálat munkatársa ezután kötelező tanácsadást tart, részletesen bemutatva azokat a lehetőségeket, amelyek a terhesség megtartása mellett szólnak. A tanácsadás végén kiállít egy igazolást, és csak annak birtokában lehet részt venni a második tanácsadáson, amelynek témája már a terhességmegszakítás jogi és orvosi háttere. Ekkor kell megerősíteni az első tanácsadás előtt jelzett kérelmet az abortusz iránt, amelyet aztán a CSVSZ ellenjegyez, egyszersmind a választott egészségügyi szolgálatót is ezen az alkalmon kell megnevezni. Fontos, hogy a két tanácsadási alkalom között legalább három nap várakozási időnek el kell telnie, illetve a második alkalomra az érintett nőnek vagy párnak magával kell vinnie egy szakorvos által kiállított, a terhesség megállapítását alátámasztó igazolást. Értelemszerűen tehát a második tanácsadást orvosi vizsgálatnak is meg kell előznie.
A beavatkozás elvégzésére a második tanácsadást követő nyolc napon belül van lehetőség. A választott egészségügyi szolgáltatónál jelentkezve újabb orvosi vizsgálat következik, ezt követően lehet időpontot egyeztetni a terhességmegszakításra. Abortuszt csak szülész-nőgyógyász szakorvos végezhet, kizárólag olyan egészségügyi intézményben, amely megfelel a jogszabályban előírt feltételeknek. Ugyanakkor általánosságban elmondható, hogy a szülészeti-nőgyógyászati osztályt működtető közfinanszírozott kórházak kötelesek biztosítani ezt az ellátást. Ezenkívül fontos, hogy az anyai válsághelyzetre hivatkozva elvégzett beavatkozást a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) nem finanszírozza, így az önköltséges alapon történik, amelynek összege 2024-ben 45.312 forint. Ehhez a csekket szintén a CSVSZ adja át a kérelmezőnek a második tanácsadás végén.
Az egyedüli hazai módszer: a műtét
Itthon kizárólag műtéti úton engedélyezett a terhességmegszakítás. Attól függően, hogy az érintett nő korábban szült-e hüvelyi úton, kétféleképpen történhet a beavatkozás. Amennyiben nem szült még, vagy szült, de császármetszéssel, úgy először szükség van a méhszáj kitágítására. Ez egy, a méhszájba felvezetett pálca, úgynevezett Laminária vagy Dilapan rudacska segítségével történik, amely néhány óra alatt fejti ki hatását. Maga a művelet a páciens szemszögéből nem sokban különbözik például a méhen belüli fogamzásgátló eszközök orvosi felhelyezésétől, de maga a tágulás fájdalmas lehet.
Azoknál, akik korábban már szültek hüvelyi úton, nincs szükség ilyesmire előzetesen. Ezekben az esetekben hajlított fémpálcák segítségével, úgynevezett Hegar-sorozat keretein belül tágítja ki az orvos a méhszájat a műtéthez. A folyamat csupán néhány percet vesz igénybe, és már az altatást követően, a terhességmegszakítás következő lépésével együtt történik. A méhszájtágítás után következik a terhességi szövetek eltávolítása a méh üregéből. Ehhez napjainkban vákuumos aspirációt alkalmaznak, azaz lényegében egy erős szívóeszközzel szívják ki a terhességi szöveteket.
„Maga a műtét nem bonyolult, de több hibát is el lehet közben követni” – mutatott rá a szakorvos, hangsúlyozva, hogy a műtéti komplikációk, szövődmények nagyon ritkának számítanak abortusz során. Az egyik lehetséges kockázat, hogy az aspirációval nem sikerül teljesen kiszívni a terhességi szöveteket, a hátramaradó úgynevezett reziduum pedig előidézhet vérzést, fertőzést. A másik véglet pedig - azaz ha túl drasztikusan zajlik a beavatkozás - még súlyosabb következményekkel járhat. „Előfordulhat, hogy annyira megkaparják a méhnyálkahártyát, hogy bizonyos mértékben még az alapját is lekaparják. A méh üregét egy virtuális résként kell elképzelni, amelynek van egy elülső és egy hátsó fala, és ezek ilyenkor szinte teljesen össze tudnak tapadni – úgynevezett Asherman-szindróma alakul ki. Ez azt jelenti, hogy a méhnyálkahártya nem tud felépülni, ami a későbbiekben ellehetetleníti a normál női ciklust és a teherbeesést” – magyarázza Nyirády doktor.
A szakember kitért rá, hogy a műtét során sérülések is keletkezhetnek. Így például megeshet, hogy az orvos véletlenül átlyukasztja a méhfalat, ami hasüregi vérzéshez vezethet, valamint jelentős fertőzéskockázatot hordoz magában. De szintén veszélyes fertőzések forrása lehet, ha a hasüregbe bevezetett eszköz megsérti a beleket, ahonnan kórokozók kerülhetnek a méhüregbe, ahogy a hüvely felől is feljuthatnak mikroorganizmusok a beavatkozás nyomán. Mindez akár hashártyagyulladást, szélsőséges esetben halált is okozhat. „Extrém ritka szövődményekről beszélünk, de azt gondolom, hogy aki hosszú évtizedeket dolgozik végig egy nagy forgalmú osztályon, előbb-utóbb minden bizonnyal találkozik hasonló esettel. A legnagyobb probléma pedig nem is feltétlenül az, ha műtét közben perforációt okoz az orvos, hanem az, ha esetleg nem veszi észre.”
A szakember kifejtette, a műtét nem tart sokáig, és ha nincs semmilyen szövődmény, a páciens az altatásból felébredve, rövid megfigyelés után haza is mehet. A terhességmegszakítást követően néhány napig enyhe vérzés jelentkezhet, illetve az első héten még javasolt kerülni az ülőfürdőt és a szexuális érintkezést. Emellett dr. Nyirády Tamás kiemelte, hogy nagyon fontos tájékozódni a fogamzásgátlás lehetőségeiről, hogy a jövőben elkerülhető legyen egy esetleges újabb nemkívánatos terhesség.
Abortusztabletta csak külföldön érhető el
A műtéti eljárás mellett létezik gyógyszeres abortusz is, amely számos országban bevett gyakorlatnak számít. Magyarországon azonban nem engedélyezett az alkalmazása. Annak ellenére, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint egy kevés szövődménykockázattal járó, nagy hatékonyságú, mechanizmusában a természetes vetélést követő módszerről beszélhetünk. Két tablettát kell bevennie a páciensnek 48 óra különbséggel. Az első gátolja a terhesség fenntartásáért felelős progeszteron hormon működését, a második pedig erős összehúzódásra készteti a méhet. A gyógyszeres beavatkozás elsősorban korai terhességek megszakítására, a 8. hétig kínál megoldást. Mellékhatásként erős, görcsös fájdalmat, émelygést, valamint a menstruációs vérzésnél valamelyest erősebb vérzést okoz. A terhesség megszűnését ultrahangvizsgálattal kell igazolni, és ha szükséges, meg kell ismételni a kezelést.
Bár a gyógyszeres út egyszerűbbnek tűnhet, Nyirády doktor elmondta, születtek olyan megfigyelések, amelyek szerint a nők egy része megtorpan a gyógyszer bevétele előtt, ha ezt a módszert választotta. Ennek főként lelki okai vannak, ugyanis az altatásban végzett műtétben az érintettek elsősorban passzív résztvevők. Ezzel szemben a tablettát saját maguknak kell bevenniük, így nagyobb felelősség is nehezedik a vállukra, amikor meg kell tenniük a végső lépést.
