Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a vakbélre, mint a mandulára vagy a bölcsességfogra: jó hogy van, de minek? A tudósok azonban egy ideje máshogy gondolnak erre a szervre, mert – mint magyarázzák – több fajban is megtalálható, ez pedig nem lehet véletlen – írja az IFL Science.
Vakbél nélkül nagyobb a kockázat
Megfigyelték, hogy azoknál a betegeknél, akiknek eltávolították a vakbelét, megnő a fertőző hasmenés kockázata, vagy nagyobb valószínűséggel jelentkeznek súlyos tünetek. Bár ez az összefüggés nem új keletű, az okokat még nem tisztázták. A francia Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatóintézet kutatócsoportja ezért legközelebbi rokonainkhoz, a főemlősökhöz fordult, akiket szintén gyakran érint a fertőző hasmenés.
A kutatók a franciaországi Romagne-ban található állatkertben 1251 főemlős adatait vizsgálták meg. A vizsgált majmok 45 különböző fajhoz tartoznak, amelyek közül 13-nak – köztük a csimpánzoknak, a gyűrűsfarkú makiknak és a nyugati gorilláknak – van vakbelük, míg 32-nek – mint a mandrilláknak, az arany oroszlántamarinoknak és a közönséges gyapjasmajmoknak – nincs. A csapat 1998 és 2018 között gyűjtött adatokat ezeknél az állatoknál a hasmenéses megbetegedések gyakoriságáról és súlyosságáról. A 20 éves időszak alatt közel 3000 hasmenéses esetet jegyeztek fel, és ezek 13 százaléka minősült súlyosnak. Bár az egyedek mintegy felénél legalább egyszer előfordult hasmenés ez idő alatt, világossá vált, hogy azoknál a majmoknál, amelyeknek van vakbelük, ezek a betegségek ritkábban fordulnak elő és kevésbé súlyosak.
Ha az eredményeket azzal a megfigyeléssel vetik össze, hogy a vakbél nélküli emberek hajlamosabbak a hasmenéses betegségekre, akkor úgy tűnik: a csökevénynek tartott szerv sokkal hasznosabb szerepet játszik, mint azt sokan gondolták. Különösen figyelemreméltó, hogy ez a védőhatás a korai életszakaszban tűnik a legerősebbnek. Mégpedig azért, mert az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a hasmenés évente több mint 500 000 öt év alatti gyermek halálát okozza, és ezzel a második vezető halálozási ok ebben a korcsoportban. Az esetek többségét baktériumok, vírusok vagy paraziták – például E. coli vagy rotavírus – okozta fertőzések idézik elő, és gyakran szennyezett élelmiszerrel vagy vízzel terjed.