A Lausanne-i Műszaki Egyetem (EPFL) a Behavioral Neuroscience szaklapban közzétett kísérletei megerősítik azt a feltételezést, mely szerint a fény befolyásolja az álmosság szubjektív érzését. A kutatók Mirjam Münch vezetésével azt is kimutatták, hogy a fény hatása kora estéig tart, továbbá a fény intenzitása hatást gyakorol a kognitív működésre.
A fény szinkronizálja a biológiai óránkat . A fényt a szemünkben lévő fényreceptorok gyűjtik össze, amelyek a fényérzékeny pigmentet, a melanopszint használják. Ezek a mindössze tíz évvel ezelőtt felfedezett sejtek alkotják a retinában található fényreceptorok harmadik osztályát. Nem a képalkotás a céljuk, hanem az, hogy beszívják a fotonokat a látható fénytartományban.
Münch és munkatársai azt vizsgálták, hogyan befolyásolhatja a napi biológiai ritmusunkat a fényérzékelés napközben. Élethű irodai megvilágítást hoztak létre, és 29 fiatal résztvevőt kértek fel a kísérlethez. Belső biológiai órájuk szinkronizálása érdekében az alanyoknak a kísérlet előtti héten rendszeres alvási mintát kellett követniük. Fényérzékelővel és akcelerométerrel felszerelt karperecet viseltek, hogy a kutatók ellenőrizhessék mozgásukat.
Maga a kísérlet két nyolcórás szakaszban zajlott először jó megvilágított (1000-2000 lux, egy szoba természetes megvilágításának felel meg), majd körülbelül 170 lux fényintenzitású szobában. Az alanyok 30 percenként beszámoltak arról, milyen ébernek vagy álmosnak érzik magukat. A két kísérleti szakasz végén kétórás memóriatesztet végeztek egy elsötétített szobában, ahol 6 luxnál alacsonyabb volt a fényintenzitás. Nyálmintát is vettek, melyben a kortizol és a melatonin hormonok szintjét vizsgálták, melyeket a szervezet termel 24 órás ciklusban.
Az eredmények azt mutatták, hogy a délután folyamán nagyobb fényintenzitásnak kitett alanyok egészen kora estig éberebbek voltak. Amikor azonban tízszer alacsonyabb fényintenzitás érte őket, az álmosság jeleit mutatták, és rosszabb eredményeket értek el a memóriateszteken. Ezek az eredmények a kortizol és a melatonin nyálszintjének változása nélkül is megfigyelhetők voltak.
