A fáradtsággal, tompasággal, alvászavarral és fejfájással járó jetlag szinte mindig jelentkezik egy nagy időeltolódással járó utazás után. Az azonban egyáltalán nem mindegy, hogy ez az utazás milyen irányba történik: nyugatról keletre jellemzően sokkal erősebben üt be a jetlag, mint fordítva – írja a Telex.
A cirkadián ritmusunk a felelős
A magyarázat röviden annyi, hogy az emberi szervezet
könnyebben ugorja meg, ha a szokásosnál kicsit tovább kell fennmaradni, mint
azt, ha korábban kell lefeküdni.
Ez a hatás pedig azért erősebb kelet felé utazva, mert a cirkadián ritmusunk nem pontosan 24 órás, hanem annál valamivel hosszabb. A szervezetünk alapesetben napi szinten hozzáigazítja ezt a biológiai órát a külvilághoz, olyan tényezők alapján, mint például a világosság és a sötétség váltakozása. De mivel a belső ritmusunk eleve kicsit túlnyúlik a napon, abba az irányba valamivel rugalmasabb is, mint ha rövidíteni akarnánk rajta – azaz könnyebben megyünk át éjjeli bagolyba, mint reggeli pacsirtába.
A portál konkrét példával is magyarázza a jelenséget: egy Budapest–New York utazás mindennel együtt nagyjából tizenkét órát vesz igénybe. Mivel a célállomáson az időeltolódás miatt hat órával korábban van, hiába utazunk kétszer ennyit, megérkezéskor az órára nézve csak hat órával lesz később. Reggel tízórai indulás esetében például délután négy órára érkezünk meg. Mivel budapesti idő szerint ez már este tíz lenne, itthon lassan már mennénk is lefeküdni. Ehhez New Yorkban még kicsit korán lenne, de azt a néhány órát még viszonylag könnyű ráhúzni a napra. Visszafelé ugyanakkor tizenkét órányi utazás után tizennyolc órával fog többet mutatni a helyi óra. Azaz ha New Yorkból reggel tízkor elindulunk, Budapesten hajnali négykor fogunk leszállni. Ez viszont New York-i idő szerint még csak este tíz lenne, tehát épp akkor esünk bele a napkezdésbe, amikor már nagyon szeretnénk lefeküdni aludni.
