Gyerekeik sejtjei az anyák agyában élnek tovább

A fizikai kapcsolatot az anya és a magzat között a méhlepény látja el. Mind az anya, mind a magzat sejtjei beépülnek ebbe a szervbe, amely gondoskodik a tápanyagok, a gázokat és hulladékok cseréjéről. A placentán keresztül a sejtek is vándorolni tudnak, s fellelhetők számos szervben, beleértve a tüdőt, a pajzsmirigyet, az izmokat, a májat, a szívet, a vesét és a bőrt. Ezek széles hatást gyakorolhatnak szövetek helyreállításában, a rák megelőzésében és az immunrendellenességek kivédésében.

Az emberek magukra úgy gondolnak, mint teljesen elkülönült önálló lényekre, pedig gyakori, hogy más személyek sejtjei beilleszkednek a szöveteikbe, maradványokat hordoznak másokból. Új vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy ezek az „idegen” sejtek az agyban is megtalálhatók. Például férfi sejteket találtak nők agyában, amelyek egyes esetekben már több évtizede ott éltek. A seattle-i Fred Hutchinson Rákkutató Központ tanulmánya a hatásokat vizsgálva kimutatta, hogy ezek a sejtek kevésbé gyakoriak az Alzheimer-kórral küzdő nők agyában, ami arra utal, hogy e sejtek jelenléte és az agy egészsége között összefüggés lehet.

Hihetetlenül hangzik, de egy nő testében akár évtizedekig is eléldegélhet a meg nem született magzat, amelyből gének vándorolhatnak nemcsak az anyába, hanem a később megszületendő testvérbe is. Hogy történhet mindez és milyen hatása lehet az anya szervezetére? Kattintson! A különböző élőlények sejtjeit hordozó „kimérák” nem csak a legendákban élnek (a görög mitológia tűzokádó Chimerája egy olyan lény, amely részben kígyó, részben oroszlán és részben kecske), hanem a való világban is találkozhatunk velük, például az iszappenészek és a korallok között.

A mikrokimérizmus néhány genetikailag eltérő sejt tartós jelenléte egy szervezetben. Ezt már sok évvel ezelőtt felfedezték az emberben is, amikor olyan sejteket találtak a nők vérében terhességük után, amelyek férfi Y kromoszómákat hordoztak. Mivel ezek a sejtek genetikailag hímneműek, nyilvánvalóan nem lehettek a nők saját sejtjei, s a legnagyobb valószínűséggel a magzatból vándoroltak el a terhesség alatt.

A tudósok megfigyelték, hogy mikrokiméra sejtek nem csak a vérben keringenek, hanem be vannak ágyazva az agyban. Elhunyt nőket vizsgálva azt találták, hogy az Y kromoszómát tartalmazó sejtek több mint a 60 százalékuk agyában és különböző agyi régiókban fellelhető volt. Mivel ismert volt, hogy a több terhességen is áteső nők között gyakoribb az Alzheimer-kór , az orvosok arra gyanakodtak, hogy a magzati sejtek száma nagyobb lehet a betegséggel diagnosztizált nők agyában. Az eredmény azonban pontosan az ellenkezője lett, kevesebb magzati eredetű sejtet találtak az Alzheimer-kóros nőknél. Az okok egyelőre nem világosak.

A magzati sejtek ténykedése az anya testében nem tisztázott, bár van néhány érdekes lehetőség. Például e sejtek - hasonlóan az őssejtekhez - képesek különféle szövetekké válni, és segíthetnek a szövet helyreállításában. Patkányokon végzett kutatások bizonyították, hogy az anyák szíve kevésbé volt sérülékeny, s az anyai szívbe vándorolt sejtek átalakultak szívsejtekké, segítve kijavítani a szöveti károkat. Állatkísérletekben mikrokimérasejteket találtak az anyai agyban is, ahol idegsejtekké váltak, ami arra utal, hogy esetleg funkcionálisan integrálódtak az agyba. Ugyanez igaz lehet a magzati sejtekkel az emberi agyban is.

A mikrokimérizmusnak az immunrendszerhez is van köze. Sokkal több mikrokimérasejt találhatók az egészséges nők vérében, mint azokéban, akiknél mellrákot diagnosztizáltak, ami arra utal, hogy e sejtek valahogy megakadályozzák a tumor kialakulását. A mikrokimérizmus azonban gyakoribb a sclerosis multiplexben szenvedőnél a saját egészséges testvérükhöz képest, így lehet, hogy a sejtek káros szerepet játszanak e betegség kialakulásában, talán egy autoimmun támadás elindításában.

Forrás: Scientific American