Más állapot: a szervezet minden szervrendszere "jelzi" a nőnek az új élet megjelenését, fejlődését. Furcsa, de ismert tény, hogy egyes nők már szinte a fogamzás pillanatától kezdve "érzik" , hogy teherbe estek, hamarabb, mint azt bármilyen vizsgálati módszerrel igazolni tudnánk. Leggyakrabban azonban a megtermékenyített petesejtből fejlődő ébrény-kezdemény beágyazódását követően jelennek meg azok a tünetek, szervi eltérések, melyek észlelése esetén a várandósság diagnózisát felállíthatjuk.
Ha a gyanú beigazolódik
A tüneteket csoportosíthatjuk specifikusságuk alapján, és ily módon megkülönböztetünk terhességi gyanút, valószínűségi és biztos jeleket. A gyanújelek az egész szervezetet érintő úgynevezett vegetatív tüneteket jelentik: ilyen például a hányinger, a reggeli rosszullétek megjelenése, az aluszékonyság, a rossz közérzet, az érzelmi labilitás. Ezek kevéssé specifikusak a másállapotot illetően, a szervezet egyéb kórállapotaiban is előfordulhatnak. Közelebb jutunk a diagnózishoz a valószínűségi jelek megjelenésével.
Ezek közül a legfontosabb talán a menstruáció elmaradása. Ennek jósló értéke különösen az egyébként rendszeresen menstruáló nők esetén kiemelkedő. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, miszerint egyes esetekben több-kevesebb menstruációszerű vérzés még megfogant terhesség alatt is jelentkezhet, akár több cikluson keresztül is. Ez az "álmenstruáció" azonban többnyire a szokottnál kevesebb, rövidebb ideig tart, jellege tehát alapvetően eltér a megszokottól.
Valószínűségi jelek közé soroljuk még a nemi szerveket illető változásokat is, mint például a méh megnagyobbodását, a mell feszességét, érzékenységét, a szeméremtest nyálkahártyája színének sötétebbé, vérbővebbé válását. Biztos jelként csak és kizárólag a terhesség közvetlen igazolását, az ébrény (embrió) vagy már a magzat kimutatását tekinthetjük. Ez napjainkban leggyakrabban ultrahang-vizsgálat útján érhető el, illetve előrehaladottabb terhességi kor esetén a magzat szívműködésének igazolásával, a magzat mozgásának észlelésével történhet.
A magzati élet kezdete
A természetes emberi kíváncsiságon, érzelmi igényen túl a terhesség mielőbbi felismerésének számtalan orvosi javallata is lényeges. A terhesség korai szakaszában a méh üregébe beágyazódott ébrény gyors, intenzív és igen bonyolult fejlődési folyamaton esik át. A beágyazódást követő két hónapon belül kialakulnak a szervek, szervrendszerek, létrejön az emberre jellemző alak és szerkezet. A magzati élet kezdetére (a beágyazódást követő 2. hónap elejére) az úgynevezett minőségi fejlődés már szinte teljesen befejeződik, innen kezdve lényegében a mennyiségi fejlődésé, a növekedésé a főszerep.
A beágyazódás folyamata nagyjából az első elmaradt menstruáció idejére fejeződik be, innentől kezdve az új élet egységként kapcsolódik az anya szervezetébe, tőle már nem függetleníthetően folytatja fejlődését. Az első elmaradt menstruációt követően szinte napról napra változik alakja, szervrendszerei létrejönnek. Bonyolult, sérülékeny folyamat ez. Bizonyos ártó hatások (gyógyszerek, káros környezeti hatások, sugárzás, alkohol, fertőzések) ekkor okozhatják a legnagyobb kárt a fejlődő ébrény szervezetében. E fejlődési zavarok egy része a szervezet pusztulásához vezethet, ekkor korai spontán vetélés jön létre, egyes esetekben azonban magzati fejlődési rendellenesség lehet a szomorú következmény.
Idejében észlelje
A szokottnál kevesebb menstruációszerű vérzés okának tisztázása szintén alapvető jelentőségű lehet: ilyen esetekben a diagnózis felismerése egyéb kórállapotok (pl. méhenkívüli terhesség !) korai felismerését is segítheti.
A korai és viszonylag jó hatékonyságú, egyszerű felismerés napjainkban a terhességi gyorstesztek használatát jelenti.
A forgalomban lévő gyorstesztek közös jellegzetessége a beágyazódott ébrény-kezdemény kezdetleges "lepényszövete" által termelt hormon, a HCG (humán chorio-gonadotropin) vizeletből történő kimutatása . A HCG termelődése a kezdetleges lepényszövet, a chorion megjelenését követően kezdődik meg. A beágyazódás folyamata már az első elmaradt menstruáció előtt megkezdődik. Igen érzékeny laboratóriumi módszerekkel tehát már a vérzéskimaradást megelőzően igazolni lehet HCG termelődését, ennek azonban csak ritka esetekben van komoly gyakorlati értéke (pl. lombikprogram esetén).
A gyakorlatban általában a vérzéskimaradást követően néhány nappal éri el a vizeletből kimutatható HCG mennyiség a gyorstesztek érzékenységét. Bár a legtöbb teszt esetén nem előírás, mégis javasolhatjuk, hogy a vizsgálatot a reggeli első vizeletből végezzék: ugyanis a vizeletben ekkor éri el a legmagasabb koncentrációját a HCG.
A tesztek megfelelő használat esetén igen jó találati biztonsággal jelzik a HCG jelenlétét. Álpozitív eredményt adhat vesebetegség , immunrendszeri kórállapot, illetve az agyalapi mirigyben termelődő és a HCG-hez igen hasonló kémiai szerkezetű hormon (LH) túltermelődése. A tesztek pozitivitása tehát nem jelenti a terhesség bizonyítását: valószínűségi jelként értékelhetjük. Pozitív terhességi teszt azonban minden esetben további vizsgálatok elvégzésének szükségességét jelenti. A gyorstesztek tehát igen nagy segítséget jelentenek mind a paciensnek, mind az orvosnak. A kapott lelet - legyen az pozitív vagy negatív - értékelése az adott egyedi eset kapcsán azonban mindig az orvos feladata! Minden vérzéskimaradás esetén tehát indokolt terhességi tesztet végezni, és ennek eredményével felkeresni a nőgyógyászt.
