A csiklandozásnak kétféle fajtája van. Az egyik, amikor például egy tollal finoman érintve a bőrt simogatnak, ami ettől viszketni kezd, ilyenkor az ember odakap, mintegy védekezőleg. Ezt magunkon is kiválthatjuk. A második típussal, vagyis amikor a test bizonyos pontjait gyorsan, többször egymás után megnyomkodják, megérintik, ezzel csak más tud minket nevetésre sarkallni. Ilyen például, ha valakinek az oldalát két ujjal megbökjük, garantáltan fel fog nevetni – írja a National Geographic.
De miért nem tudjuk magunkat megcsiklandozni?
Igen, erre vonatkozóan is végeztek kutatást, aminek során kiderült: az emberek 98 százaléka nem alkalmas arra, hogy magát megcsikizze. És hogy miért? A válasz egészen egyszerű: az agyunk tudja, hogy mire készülünk, így nem ér meglepetésként az érintés, ráadásul el is nyomja a várható saját érintéssel járó érzületet.
Ma már tudjuk, hogy agyunk mozgás közben felkészít minket a várható érzékszervi következményekre. Ennek az a feladata, hogy az ilyenkor esetlegesen külső forrásból érkező, fontos, vagy veszélyt jelző ingerekre képesek legyünk reagálni. Ezt a folyamatot már agyi képalkotó vizsgálatok is igazolták.
