A félelem velünk született alapérzés. A félelem az ősidők óta a a német Focus magazin online kiadása.
A cikk valójában a félelem evolúciós szerepével foglalkozik, azzal, hogy ez az alapérzés milyen szerepet játszott az emberi nemen belüli kiválogatódásban.
Félünk attól, hogy lekéssük a vonatot. Félünk az atomenergiától. Félünk a pókoktól. A félelem egyfajta betegséget is jelenthet. Az aggodalom ma már népbetegség? - teszi fel a kérdést a lap. A válasz: nem. Már a hírhedt kardfogú tigrisek idejében is a félelem érzése segített a túlélésben. A félelem miatt szaladunk el, de ha kell, akkor harcolunk, és akár a halállal is szembenézünk.
Ideális esetben a félelem alapérzése segít a helyes stratégia kiválasztásában. Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy mikor "használandó" ez az érzés. Buta módon ugyanis a félelem olyankor is fellép, és riadót fúj, amikor erre nincs szükség. Rendkívül érzékeny vészreakcióról van ugyanis szó.
Bizonyos emberek számára már születésük után elég egy kisebb stressz a túlzott félelemérzéshez. A nevelés is elősegítheti a félelmeket. Aki egy póktól megijed, az a gyerekeinek is átadhatja ezt az érzést.
Ugyanakkor a traumatikus félelmek azok, amelyek valóban reálisak és valódi okai későbbi félelmeknek. Tanulmányok szerint a traumák még a következő generációra is átöröklődnek. Végül szót kell ejteni a tényleges pszichikai betegségekről, bizonyos gyógyszerekről és drogokról, amelyek félelemérzést idéznek elő.
Milyen a jó félelem?
A "jó" félelem minden érzékünket "kiélesíti". A félelem diffúz érzelmi állapot, ami a test akut változásaiban is tetten érhető. A légzés és a szívverés felgyorsul, a pupillák kitágulnak, az izmok vérellátása javul, a figyelem és a koncentráció szintje emelkedik. A test ilyenkor stresszhormonokat szabadít fel, az emésztés, a táplálékfelvétel és a szex ilyenkor semmilyen szerepet nem játszik. Szervezetünk mindent mozgósít ahhoz, hogy készen álljunk a gyors reakcióra. Amint túl vagyunk e helyzeten, a szervezet visszatér a normális állapotába.
Az aggódás és a szorongás a félelem különleges formája. Ha a hétköznapokban sokszor félelemről van szó, sokan inkább a szorongást értik alatta. Ám aki Európa békéjéért aggódik, az nem érez semmiféle testi reakciót. Az emberek nem érzékelnek pánikreakciót, ha Ukrajnában háború fenyeget, ám éreznek ilyet akkor, ha például nagyközönség előtt kell felszólalniuk - mondja Borwin Bandelow. A testileg is érzékelhető félelem ugyanis csak akkor van jelen, ha valakit közvetlenül érint egy bizonyos szituáció.
A félelmek az életkortól is függnek. A gyerekek kitalált szörnyektől félnek, a fiatalokban a társas-szociális kapcsolatok váltanak ki hasonló érzéseket. A felnőttek viszont pánikrohamokkal, szorongásokkal küzdenek. Ez különösen 30-40 éves kor között lép fel. Az idősebb emberekben általában már nem lépnek fel hasonló reakciók, "félelembetegségek", ők ugyanis a reális veszélyektől félnek. Ez "túl óvatossá" teszi őket, ami olyan benyomást kell, hogy aggodalmaskodóak.
Hogy meddig a pontig egészséges reakció a félelem, és hol kezdődnek a zavarok? - erre nehéz válaszolni. A szakértő szerint például a repüléstől való félelem egy ősi, archaikus "túlélési félelem" maradványa. Az ősidőkben ugyanis a nagy magasságtól alapvetően óvakodni kellett - az ember végül is nem madár, tehát elvben ez egy normális reakció. Más kérdés persze, hogy egyesekben ezek az ösztönök kifejezetten erősen nyilvánulnak meg.
