Az aggodalmaskodás valójában a szorongás?
Az aggodalmaskodók között lehetnek állandóan idegeskedő, feszült emberek, olyanok, akik számára az idegeskedés pesszimizmussal és rossz hangulattal jár együtt, és olyanok is, akik elrejtik az érzéseiket, magukban rágódnak, ezért depressziósnak vagy apatikusnak tűnnek.
A szakemberek szerint az állandó aggodalmaskodás valójában a szorongással van szoros kapcsolatban: ez a pszichológiai zavar több millió embert érinthet (egy amerikai felmérés szerint csak az USA-ban negyvenmillió ember szorong krónikusan), és jóval többről van szó, mint a rövid ideig tartó idegeskedésről egy munkahelyi interjú vagy egy vizsga előtt. A szorongás, illetve a krónikus aggodalmaskodás jellemzője, hogy nem múlik el, és egy idő után teljesen megmérgezheti az életünket, ugyanis egyre több és több életterületen veszi át a hatalmat felettünk.
A szorongásos zavarok fő tünetei közé tartozik az állandó idegességérzet, az irracionális félelem attól, hogy valami rettenetes dolog fog történni és nem tehetünk ez ellen semmit. A szívverés felgyorsul, szaporábban vesszük a levegőt, izzadunk, remegünk. Állandóan gyengének, fáradtnak érezhetjük magunkat, és nehezünkre esik a koncentrálás, a gondolatainkat ugyanis csak az aggodalmaskodás köti le.
Hogyan kezeljük a szorongást?
Az aggodalmaskodás és a szorongás ráadásul azzal fenyeget, hogy eltávolodunk másoktól: gyakori érzés lehet a szégyen, a megalázottság, a kritikától és elutasítástól való félelem. Ez pedig időnként olyan mértéket ölthet, hogy a mindennapi "működésünket" is jelentősen megnehezíti.
A szorongást azonban lehet kezelni , ezért ha úgy érezzük, hogy az állandó aggodalmaskodás megakadályoz minket abban, hogy a leghétköznapibb feladatokat is ellássuk, vagy a félelem annyira eluralkodik rajtunk, hogy már semmi mással nem tudunk foglalkozni, mindenképpen keressünk szakorvosi segítséget!
