Relax

Ismét becsengettek az iskolába, de az Ön tinédzser gyermeke csak lenyomja a vekkert, és alszik tovább. Később folytatja az iskolapadon. Ismerős, ugye? A tinédzserek biológiai órája nem igazodik a család, az iskola menetrendjéhez. Nézzük, mit tehet ellene!

Drámaian megnőtt a balkezesek száma az elmúlt száz évben: míg egy évszázada csak a népesség három, ma 11 százaléka balkezes.

Végeláthatatlan kórtörténet, betegségek, sérülések, kezelések hosszú sora. És mindezekről persze drámai történetek. A háttérben: figyelemfelkeltés és szeretethiány. Ez a Münchausen-szindróma, mely egy nagyon nehezen felismerhető, rejtélyes kór.

Kitartó gyakorlással elérhetjük, hogy felébredés nélkül képesek legyünk megnyugtatni az álomszínpad szereplőit, elsősorban saját magunkat. Ha például álmunkban gyakran rémisztő zuhanásokat élünk át, megtanuljuk ezeket repüléssé "szelídíteni".

Álmaink megértésének az a haszna, hogy jobban elfogadjuk elfojtott érzelmeinket és vágyainkat, ami jót tesz a lelki egészségnek. De legyünk megfontoltak az álmokból levont következtetésekkel. Ne hozzunk fontos döntéseket pusztán álmainkra hagyatkozva.

...a legnagyobb borzalom. Akár fel voltunk készülve arra az eshetőségre, hogy elveszítjük gyermekünket, akár nem, az elképzelhetetlen megtörtént! Gyönyörű, drága gyermekünk halott. Életünk kettétört, álmaink szertefoszlottak. Mi lesz velünk ezután?

A testi tudatosság szavak nélkül, közvetlenül ad hírt arról, hogy éppen miként állnak a dolgaink - legbelül. Ha ráhangolódunk erre a belső érzésre, megtapasztaljuk finom változásait, nagyhatású önsegítő technika birtokába jutunk. Ezt hívják fókuszolásnak.

Kiáltványban tiltakoznak magyar közéleti személyiségek - színészek, zenészek, televíziósok - az utóbbi időben mindinkább elharapózó szélsőséges gyűlölet ellen.

Gondolataink, érzéseink folyton változnak, csak úgy tudjuk alaposabban megfigyelni és megőrizni őket, ha rögzítjük. Igaz ez az egész életünkre: az események egymás sarkát tapossák, a múló pillanatot nem lehet megállítani, de képét bezárhatjuk a naplónkba.

A mai ember szinte mindig a "fejében" tartózkodik, gondolkodik, kombinál, elméleteket, magyarázatokat gyárt, a múlton rágódik és a jövőt tervezi, vagy retteg tőle és közben alig van érzékletes, pontos képe az itt és mostról, a valóságról.