Élete során mindenkinek van néhány rosszabb éjszakája, amikor nem tud úgy és annyit aludni, amennyit szeretne. Ilyenkor a másnap kifejezetten gyötrelmes lehet: fáradtnak, energiaszegénynek érezzük magunkat, koncentrációképességünk romlik, ingerülten, türelmetlenül viselkedünk, fájhat a fejünk, sőt az étvágyunk is megnőhet. Szerencsére az esetek többségében a következő éjszaka már zavartalanul szunyókálhatunk, és búcsút inthetünk a kínzó tüneteknek is. Az alvászavarral élők helyzete azonban nem ilyen egyszerű. Gondoljunk csak bele: ha egyetlen nehéz éjszaka ilyen negatív hatással van ránk, mi mehet végbe azoknak a szervezetében, akik hetekig vagy akár hónapokig nem pihenik ki magukat?
Minden harmadik embert érint
Az alvászavar olyan állapotok összefoglaló neve, amelyek befolyásolják azon képességünket, hogy rendszeresen jól és eleget aludjunk. Igen elterjedt problémáról van szó, hiszen minden harmadik ember szenved valamilyen alvászavarban. Az alvászavarok négy nagy csoportba sorolhatók: inszomniák (álmatlanság, alváselégtelenség), hiperszomniák (nappali aluszékonyság), paraszomniák (alvás alatti rendellenes mozgásjelenségek, pl. nyugtalan láb szindróma, alvajárás) és az alvás-ébrenlét ciklus zavarai (ilyenkor a pácienst nappal, nem kívánt időpontokban nyomja el az álom).
Honnan tudhatjuk, hogy érintettek vagyunk? Ha legalább egy hónapja tapasztaljuk az alábbi tüneteket, nagy az esélye annak, hogy alvászavarral élünk:
- nehezen alszunk el, vagy gyakran felébredünk éjszaka;
- akkor is fáradtak vagyunk napközben, amikor úgy érezzük, eleget aludtunk;
- nappal is bármikor mély álomba tudnánk szenderülni;
- folyamatosan ingerlékenyek, depressziósak vagyunk, vagy szorongunk;
- alvási közbeni légzés- vagy mozgásproblémánk van;
- nem vagyunk képesek koncentrálni.
Súlyos következményei lehetnek
Az alvászavar mielőbbi felismerése nem csak azért fontos, hogy az egyénre szabott terápia megkezdésével a páciens életminősége javuljon, panaszai enyhüljenek, és idővel akár meg is szűnjenek. Ha a probléma sokáig kezeletlenül marad, vizsgálatok szerint sérülhet a többi között a szív- és érrendszer, az endokrin-, az immun-, valamint az idegrendszer is, amely komoly egészségügyi következményekkel járhat. Ezek a teljesség igénye nélkül a következő betegségekben nyilvánulhatnak meg: elhízás, diabétesz, szív- és érrendszeri betegségek, szorongásos zavar, depresszió, alkoholizmus.
Elhízás
A kevés alvás és a hízás kapcsolata régóta ismert. Kutatások kimutatták, hogy ha nem pihenünk eleget éjszaka, az hatással van a ghrelin és a leptin nevű hormonok szintjére. Ez a súlygyarapodás szempontjából azért lényeges, mert a ghrelin fő feladata az éhségérzet kiváltása és az energia zsírszövetben, valamint glikogénként való raktározása, míg a leptin az étkezések utáni teltségérzésért felelős, és az étvágy, a jóllakottság, a zsíranyagcsere szabályozásában játszik szerepet. Az alváshiány egyébként amellett, hogy növeli az étvágyat, erősíti a magas zsír- és szénhidráttartalmú ételek iránti sóvárgást is, ami szintén szaporíthatja a kilókat. Diagnosztizálatlan alvászavar miatt tehát nemcsak egy kis túlsúlyt szedhetünk fel, hanem idővel elhízás, más néven obezitás is kialakulhat, amely jóval több, mint egyszerű esztétikai probléma: az egészséget súlyosan veszélyeztető, kóros állapot.
Diabétesz
A 40 évesnél fiatalabb, tartós inszomniában szenvedő alanyoknál 31 százalékkal nagyobb a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának esélye, mint azok esetében, akiknél nem áll fent alvászavar - derült ki egy tanulmányból, amelyet a Diabetes/Metabolism Research and Reviews című szaklapban publikáltak. A 41 és 65 év közöttieknél ez az arány 24 százalék, míg 66 év felett 4 százalék volt a vizsgálat szerint. A kutatók állítják: a cukorbetegség rizikója azért lehet magas azoknál, akik nem alszanak eleget vagy elég jól, mert ilyenkor csökken a szervezet inzulinérzékenysége, amely negatív hatással van a vércukorszint szabályozására. Álmatlanság esetén ráadásul a test a folyamatos stressz állapotában van, ami a diabétesz mellett az elhízás kialakulásának, progressziójának kockázatát is növeli: a szervezet nem tud regenerálódni, helyette állandóan reakciómódban működik.
Bizonyos vizsgálatok egyébként kapcsolatot találtak az alváshiány és a csökkent glükóztolerancia (IGT) között is. Az IGT az egészséges szénhidrát-anyagcsere és a cukorbetegség közötti állapot, amely kezelés nélkül diabéteszhez vezet.
Szív- és érrendszeri betegségek
A megfelelő minőségű és mennyiségű alvás hozzájárul a szív- és érrendszer egészségéhez: segít fenntartani a normál vércukorszintet és vérnyomást, megakadályozni a gyulladások kialakulását, és nélkülözhetetlen a szív és az erek regenerációjához. Nem véletlen, hogy az alvászavarban szenvedőknél nagyobb eséllyel alakulhatnak ki szív- és érrendszeri betegségek, ennek hátterében a vérnyomás emelkedését, a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitását vagy a csökkent glükóztoleranciát sejtik. Egy tanulmányban például arra az eredményre jutottak a szakemberek, hogy inszomnia esetén magasabb a stroke vagy szívroham rizikója. Az alvási apnoé által okozott légzéskimaradások is szív- és érrendszeri betegséghez vezethetnek: a légzéskimaradások alatt a vér oxigénszintjének hirtelen csökkenése megemeli a vérnyomást, ami extra terhet ró a kardiovaszkuláris rendszerre.
Depresszió
Az alvászavarok mentális képességeinket, érzelmi állapotunkat ugyancsak negatívan befolyásolják. Kezdetben ez "csupán" időnként jelentkező ingerlékenységben, türelmetlenségben, hangulatingadozásban nyilvánul meg, később azonban elkezdhetünk szorongani, hallucinációink lehetnek, és akár depresszió is kialakulhat. Egy 2005-ös felmérésben, amely Sleep In America néven ismert, kiderült, hogy azok, akiket depresszióval vagy szorongással diagnosztizáltak, nagyobb valószínűséggel alszanak 6 óránál kevesebbet.
Bár súlyos esetben például a paraszomniák közé tartozó nyugtalan láb szindróma is okozhat depressziót, sőt, ritkán öngyilkossági kísérletet is kiválthat, szakemberek szerint az alvászavarok közül az inszomniának van a legerősebb (egyébként kétirányú) kapcsolata a depresszióval. Az alváshiány felerősítheti a már meglévő depresszió tüneteit, a depresszió pedig nehezebbé teszi az elalvást. Egy 2007-es vizsgálat során 10 ezer embert analizáltak, és azt találták, hogy azoknál, akik álmatlanságban szenvednek, ötször nagyobb a valószínűsége a depresszió megjelenésének, mint azoknál, akiknek nincs alvászavaruk. Az inszomnia egyébként gyakran a depresszió első tüneteként jelentkezik.
Alkoholizmus
Az alvászavarok és az alkoholizmus közötti kapcsolat is kétirányú. Vizsgálatok alapján az alvási rendellenességgel küzdőknél jelentősen nagyobb valószínűséggel fordul elő valamilyen "anyaghasználat", mint azoknál, akiknek nincs alvászavara. Az alkoholizmusban szenvedők pedig gyakran tapasztalnak alvásproblémákat, hiszen az alkohol gátolja a normális alvásciklust. Bár csökkenti az elalváshoz szükséges időt, és mélyen alszunk tőle, zavart okoz a REM-fázisban, amely az alvás egyik legpihentetőbb szakasza. Ugyancsak lényeges megemlíteni, hogy az alkoholizmus kialakulásánál egyértelműen nagy szerepet játszanak egyes pszichodinamikai tényezők, bizonyos személyiségvonások. A szorongó személyiség, a depresszióra való hajlam, az ellenséges és akár önpusztító indulatosság kvázi megágyaz a problémának, ezek egyébként hosszan tartó, kezeletlen alvászavarok esetén egyértelműen jellemzőek lehetnek a betegre.
Minél jobban elhanyagoljuk, annál veszélyesebb lehet
Mivel az alvászavar lehet valaminek a tünete és önálló betegség egyaránt, diagnosztizálása, kezelése komplex feladat: általában több, különböző szakterületen dolgozó orvos összehangolt munkájára van hozzá szükség. A megfelelő terápia kialakítása számos tényezőtől, így az alvászavar típusától és a háttérben álló lehetséges okoktól is függ, mindazonáltal elmondható, hogy a szakemberek leggyakrabban különféle gyógyszerek, gyógynövénytartalmú készítmények szedését írják elő és/vagy életmódbeli változtatásokat, stresszkezelést, pszichoterápiát javasolnak a betegnek. Minél súlyosabb az alvászavar (vagy az azt kiváltó probléma), és minél tovább marad diagnosztizálatlanul, ezáltal kezeletlenül, annál veszélyesebb szövődményei lehetnek. Semmiképpen se halogassuk tehát szakember felkeresését!
