Mivel a bőr a test legszembetűnőbb része, és sokszor ezzel azonosítjuk magát az embert, ezért teljesen kézenfekvőnek tűnik, hogy ezt a felületet is önazonosságunk növelésére használjuk fel. A tetoválás divat, önkifejezés, lázadás és művészet egyben, elkészíttetését viszont még számos egyéb tényező is motiválhatja – például emlékállítás, önsegítés, a többiektől való eltérés (egyediség érzése), vagy a mással (barátainkkal, szerelmünkkel, családtagjainkkal) való összetartozás kifejezése.
Arról, hogy a friss tetoválás megfelelő kezelése miért nagyon fontos a különböző fertőzések megelőzése érdekében, már a HáziPatika.com-on is megjelentek cikkek. Az alábbiakban azonban inkább a tetoválás pszichológiájáról lesz szó: a Mélylevegő Projekt közelmúltban megjelent posztja alapján bemutatjuk, milyen hatásokat gyakorolhat a mentális egészségünkre a tetováltatás.
„Minek ilyen látványosan lázadni?”
Az utóbbi évtizedekben egyre elterjedtebbé és megszokottabbá vált a tetováltatás, leginkább a fiatalok körében – egyes becslések szerint például a 18 és 29 év közöttiek csaknem 40 százalékának van legalább 1 tetoválása. Így ma már kevésbé fogadja megrökönyödéssel a társadalom a bőrre varratott – fekete-fehér, vagy akár élénk színekben pompázó – mintákat. Mégis sokakban felmerülhetnek kérdések:
- Miért „kell” ezt csinálnod a bőröddel?
- Minek ilyen látványosan lázadni?
- Hogyan fogsz majd kinézni, amikor megöregszel?
- Mit szólnak majd a munkahelyeden?
- Nem félsz, hogy később megbánod?
Mint már fentebb utaltunk rá, sokan nem csupán „lázadás” céljából vagy divathullám miatt készíttet tetoválást. A nők leginkább a szexualitásuk kifejezésére és függetlenségük hangsúlyozására, míg a férfiak inkább az egyediség és különbözőség iránti igény kielégítésére „használják” a tetoválásokat – mutatott rá Mélylevegő Projekt posztjában a témát kidolgozó Csikos Csenge Alíz. Mint írta, az sem egyedi eset, hogy a tetoválás elkészítését valamilyen élethelyzeti krízis előzi meg. A hosszú tervezési idő, az utógondozás és az elköteleződés miatt pedig mélyebb pszichológiai jelentést is tulajdoníthatunk a tetoválásoknak.
Fejlődhetünk és gyógyulhatunk általa
A Mélylevegő Projekt gyűjtése az alábbi, egyértelműen pozitív hatásokat társítja a tetováltatáshoz:
- Egy jól sikerült tetoválás növelheti az egyén önértékelését.
- Úgy érezhetjük, hogy ha a tetoválás mellett döntünk, akkor visszanyerjük a kontrollt saját magunk és életünk felett. Ez tehát sokaknak egy megküzdési mechanizmus, amikor egy olyan helyzetben vannak, amelyet nem tudnak irányítani.
- Az érzelmek kifejezése, illetve a traumák elfogadása és feldolgozása is könnyebbé válhat a tetoválások segítségével.
- A bőrre varratott minták személyes jelentésének elemzésével és tudatosításával jelentősen fejlődhet az önismeret is.
- A tetováltatással a tűrőképességünket is tesztelhetjük, fejleszthetjük.
Ezekről is fontos tudni
Nem mehetünk el azonban szó nélkül a mellett, hogy a rendszeresen tetováltatók körében előfordulhat, hogy függőség alakul ki a fájdalom hatására felszabaduló endorfin iránt. Az sem ritka továbbá, hogy a nehéz érzésekkel való szembenézés helyett inkább tetoválásokat gyűjt valaki.
Emellett tulajdonképpen a tetováltatás is az önsértés egyik fajtájának számít, hiszen szándékosan okozunk fájdalmat és sebet magunknak – ez azonban a társadalom szemében elfogadott formája az úgynevezett nem öngyilkos szándékú önsértésnek (NSSI). Sokan tehát ilyen módon élik meg a sérelmeikből származó dühöt és fájdalmat.
Az érintettek többsége egyébként jellemzően nem bánja meg, hogy elkészíttette a tetoválását. Ettől viszont még fontos megjegyezni, hogy egy nem jól megválasztott minta kellemetlen érzéseket, súlyosabb esetben pedig akár szorongást is kiválthat. A leginkább a túl fiatalon, elhamarkodott döntés után, illetve az olcsóság miatt nem kellően képzett szakemberrel elkészíttetett, rossz minőségű tetoválások hatnak negatívan a viselőjük lelki és mentális jóllétére.
Pro és kontra
Az említett Facebook-poszthoz egyébként több komment is érkezett. A hozzászólók egyike például azt írta, hogy az egyik leggyakoribb kérdés, amit tetoválásai kapcsán feltesznek neki, az, hogy mit szólnak majd azokhoz a munkahelyén. „Soha nem akarok, és nem is fogok olyan helyen dolgozni, és egy percet is az életemből adni, ahol ez probléma, és nem az embert nézik, hanem a tetkót” – fejtette ki véleményét a kommentíró.
Egy másik hozzászóló ugyanakkor rámutatott arra is, hogy amikor az előítéletekről beszélünk, akkor arról is nagyon fontos beszélni, hogy milyenek azok a tetoválások. A nő például inkább nem bízta rá gyermekeit egy bébiszitterre, mert annak „sátánista szimbólumokkal volt tele a karja”. Mint írta, őt maga a tetoválás ténye egyáltalán nem zavarja, hiszen neki is van több – az viszont igenis számít, hogy a bőrre varratott minták milyen üzeneteket hordoznak.
