Funkciós kapcsolati mágneses rezonanciavizsgálatból (fMRI) származó adatok azt mutatták, hogy minél gyorsabban biciklizett a beteg, annál több kapcsolat alakult ki az agy motoros funkciókért felelős területein. A Parkinson-kór a központi idegrendszer krónikus, progresszív elváltozása. A korai tünetek között szerepel a remegés és a járás nehezítettsége. Később viselkedészavarok és elbutulás is kialakulhat. Világszerte mintegy 7-10 millió ember él ezzel a betegséggel, fedte fel a Parkinson-kór Alapítvány. A legtöbben 50 éves koruk körül betegszenek meg. Ahogy a beteg állapota romlik és egyre több mellékhatás jelentkezik, annál kisebb az esélye annak, hogy a kezelések használnak. A kései stádiumokban a mély agyi stimuláció segíthet, de ez egy invazív és költséges beavatkozás.
A testmozgásról közismert, hogy javít a betegek állapotán. Jay L. Alberts, a Cleveland Klinika Lerner Kutatóintézetének idegtudósa 2003-ban első kézből tapasztalta mindezt, mikor egy Parkinsonos emberrel biciklizett végig egy tandem kerékpárral Iowán, hogy felhívja a figyelmet a kórra. Az illető tünetei javultak a túrát követően. “Véletlenszerűen jöttem rá a titok nyitjára" - emlékezett vissza Dr. Alberts. "Én gyorsabban pedáloztam, mint a hölgybeteg, így ő is erőteljesebb teljesítményre kényszerült. Ennek hatására fejlődést tapasztalt a felső végtagok funkciójában, ezért elkezdtük vizsgálni a háttérben rejtőző lehetséges mechanizmusokat."
Ennek keretében dr. Alberts, Chintan Shah kutató és munkatársai az fMRI segítségét vették igénybe 26 Parkinsonos beteg esetében. "Megmértük a vér oxigénellátottságában bekövetkező változásokat, így betekintést nyerhettünk a különböző agyi területek közötti funkcionális összeköttetésekbe" - mesélte Shah. A betegek nyolc héten át heti háromszor szobabiciklis edzéseken vettek részt. Néhányan közülük kedvük szerint végezhették el a feladatot, másoknak ezen felül kellett teljesíteniük. A kísérlethez speciálisan átalakított sporteszközöket vettek igénybe. "Egy algoritmust fejlesztettünk ki a kerékpár motorjának irányítására, egy kontroller érzékelte a beteg erőfeszítéseit, a motort pedig az inputnak megfelelően állította be" - magyarázta dr. Albert.
Az fMRI vizsgálatot elvégezték a kísérlet megkezdése előtt, majd megismételték az edzésidőszak végeztével, illetve négy héttel később. A készülék adatai alapján megállapították az agyi aktivitás mértékét és a kapcsolati szinteket, majd összevetették azokat az átlagos pedálozási aránnyal. A feladattal összefüggő agyi kapcsolatok növekedést mutattak az elsődleges motoros kéreg, valamint a talamusz hátsó részének területén. A gyorsabb tempó volt a kulcstényező, ami még a nyomon követés időszakában is világosan látszott. "Az eredményekből leszűrhető, hogy a fokozott tempójú kerékpározás hatékony és olcsó terápiás lehetőség a Parkinson-kórosok számára" - összegezte dr. Shah. Dr. Alberts azt is hozzátette, hogy nem minden betegnek kellett túlhajtania magát a kedvező hatás eléréséhez.
