Nagy Abonyi András, az Életmód Orvosi Központ mozgásterapeutája, gyógytornász beszélt a részletekről és azokról a további életmódbeli lehetőségekről, amelyek segíthetik a 40 felettiek megnövekvő egészségi kockázatainak csökkentését.
A sétálgatás nem elég
Ausztrál kutatók cáfolták nemrégiben azt a korábbi vélekedést, miszerint a 10 percnél rövidebb fizikai aktivitás nem számít az egészség szempontjából. Több, mint 13 ezer nőt és 9 ezer férfit megvizsgálva ugyanis arra jutottak, hogy a magas intenzitású mozgás – tehát a magas pulzussal és lihegéssel járó aktivitás – nagyon jelentős hatással van a középkorú nők szív-érrendszerének egészségére. Ilyen típusú mozgások közé sorolták például a gyors lépcsőzést és a busz utáni futást is.
Az eredmények szerint, ha naponta többször is előfordul ilyen intenzív mozgás, amely leggyakrabban 1 percnél rövidebb és csak ritkán lépi túl a 2 percet, az kivédheti egy későbbi szívinfarktus, stroke vagy más komoly esemény kialakulását a nőknél. A vizsgálatban 40-69 év közti nők eredményeit vették górcső alá, akik 7 napig accelerometert, vagyis gyorsulásmérőt viseltek a csuklójukon, és a napi gyalogláson kívül nem végeztek edzést. A döbbenetes eredmények szerint már napi 2 percnyi intenzív mozgás is csökkentette a rizikót, de napi 3,4 perc még jelentősebb redukciót jelentett kardiovaszkuláris események szempontjából.
A hétköznapi mozgás is számít
A kutatás egyik legérdekesebb pontja, hogy jóval inkább vonatkozik az emberek viselkedésére, mint a rendszeres szokásaikra, például az edzőtermi vagy máshol végrehajtott edzéseikre. Ez pedig azt jelenti, hogy nem csak az utóbbinak lehet jó hatása a szív-érrendszerre, bár ez többszörösen bizonyított. A nagyon rövid, nagyon intenzív mozgás ugyanis terhelést, stresszt jelent a szív-érrendszernek, ami fiziológiai adaptációt követel meg a szervezettől. Ez pedig naponta többször végrehajtva nyilvánvalóan edzést jelent a kardiovaszkuláris szisztémának.
Tehát ez az eredmény azoknak is jelenthet egyfajta biztatást, akik nagyon nehezen szánják rá magukat a rendszeres és tervezett edzésekre, hiszen ez olyasféle mozgás, ami természetes, a mindennapok része lehet. Hosszú távon a rendszeresség és a biztonság a döntő.
Az új eredmények igazán figyelemre méltóak, de egyáltalán nem befolyásolják a már rég evidenciának számító tényeket: a rendszeres fizikai aktivitás hosszútávon akár felére is csökkentheti a szívinfarktus kockázatát és jelentős szerepet játszik a többi közt a szív-érrendszeri betegségek megelőzésében és a cukorbetegséggel összefüggő halálozás kivédésében.
Azoknak, akik tartanak az edzésektől, nehezen veszik rá magukat a mozgásra vagy egyszerűen csak nem tudják, pontosan mit és hogyan csináljanak, nagy segítség az életmód orvoslás, és ezen belül a mozgásterápia. Különösen fontos ez a korábban sosem mozgóknak és a krónikus betegséggel élőknek, akiknek elsősorban a biztonságot, másodsorban a hatékonyságot kell szem előtt tartaniuk – hangsúlyozta Nagy Abonyi András.
Számos olyan tényező van ugyanis, amelyeket figyelembe kell venni, ha például egy mozgásszervi betegnek, egy szív-érrendszeri betegséggel vagy cukorbetegséggel élőnek állítunk össze egy mozgásprogramot. A legtöbb esetben a már meglévő leletek és szakorvosi állapotfelmérés is szükséges ahhoz, hogy egy krónikus beteg biztonsággal belevághasson a mozgásprogramba. Fontos megtalálni az edzésterhelés összetevőinek arányát, egyén és betegség szerint – éppen ez az, ami a szakember feladata. A megfelelően felépített életmódprogram ugyanis – amelynek a mozgásterápia mellett a táplálkozásterápia és akár a pszichés támogatás is része – nemcsak a megelőzés, de a gyógyítás fontos eszköze is, amely akkor a leghatékonyabb, ha tudjuk, mit miért, hogyan és milyen rendszerességgel kell végezni.
