Pitvarfibrilláció esetén a szív pitvara sokkal gyorsabban húzódik össze, mint a kamrák. Ez általában gyors, szabálytalan szívverést okoz tünetként, de előfordulnak olyan esetek is, amikor tünetmentesen van jelen ez a szívritmuszavar. Miért lehet mégis fontos a diagnosztizálás és a kezelés, ha a páciens nem érzi rosszul magát? Dr. Müller Gábor, a Kardioközpont kardiológusa válaszolt a kérdésre.
A pitvarfibrilláció jellegzetes tünetei
A pitvarfibrilláció a szívritmuszavar egyik leggyakoribb típusa, amely bár általában jellegzetes tüneteket okoz, bizonyos esetekben tünetmentesen is jelen lehet. Ilyenkor nyilvánvalóan sokkal nehezebb a felismerés, mint amikor az alábbi panaszok hívják fel a figyelmet a kórképre:
- kimerültség, extrém fáradtság,
- ájulásközeli állapot,
- légzési nehézség, ami mozgás során és lefekvéskor felerősödik,
- mellkasi fájdalom,
- alacsony vérnyomás, ami miatt hányinger, szédülékenység is felmerülhet,
- erős szívdobogás érzés, ami gyorsabbnak, de akár lassabbnak is tűnhet,
- lebegő érzés a mellkasban,
- annak az érzése, hogy a szív kihagy egy ütemet.
Ezek a tünetek jelentkezhetnek ritkábban, gyakrabban, de mindenesetre feltűnő jellegük miatt előbb-utóbb többnyire orvoshoz fordulnak vele az érintettek.
Normális szívműködés esetén egy elektromos jel hatására a szív pitvarai a vért az kamrákba préselik, mielőtt újra megtelnek. Ennek eredménye a szabályos szívritmus, ami lehetővé teszi, hogy a vér folyamatosan keringjen a testben. Pitvarfibrilláció esetén azonban az elektromos jeltovábbítás hibája miatt a bal pitvar sokkal gyorsabban pumpál, mint a kamrák. Ha pedig a pitvar összehúzódása rendkívül szapora, ezzel a kamrákat is gyors, kevésbé hatékony összehúzódásra készteti. Így a kamrákból kevesebb vér kerül a vérpályákba, mint normális szívritmus esetén. A pitvarfibrilláció veszélye kettős: egyrészt a ritmusváltás kapcsán felléphet embólia, amely a tüdőbe vagy agyba jutva okoz maradandó károsodást vagy halált. Másrészt a tartósan szabálytalan szívműködés szívelégtelenséghez vezethet. Egyes esetekben a pitvarfibrilláció lehet teljesen tünetmentes és csak rutin kardiológiai vizsgálat, vagy egy más célú kivizsgálás során ismerik fel, ami nagyon fontos lépés, hiszen az embóliaveszély ilyenkor is fennáll. Kiemelt fontosságú a véralvadásgátló szedése és a rendszeres kardiológiai ellenőrzés.
Kik tartoznak a nagyobb kockázatú csoportba?
Kutatások szerint nagyobb a csendes, vagyis tünetmentes pitvarfibrilláció kockázata azoknál, akik idősebbek, korábban már átéltek iszkémiás eredetű stroke-ot vagy átmeneti rohamot, cukorbetegek, szívelégtelenséggel, koszorúér-, pajzsmirigy betegséggel vagy krónikus vesebetegséggel élnek, esetleg magas vérnyomással küzdenek. A férfiakat és az elhízással élőket ugyancsak erősebben veszélyezteti ez a betegség. "Általában a szív elektromos jeleit ellenőrző EKG az, amelynek eredményei kapcsán fény derülhet a csendes pitvarfibrillációra. Ez után szükséges és fontos lehet az akár 7 napos Holter EKG, amely kis méretének, praktikusságának hála, egyáltalán nem zavar a mindennapokban. Ezzel az eszközzel akár a ritkább tüneteket okozó problémák is kiszűrhetők. Ugyancsak fájdalmatlan eljárás a szívultrahang, amellyel ma már akár terhelés mellett is megfigyelhető a szív munkája. Ugyanakkor manapság gyakran okosórák, okostelefonok detektálják a ritmuszavart, amit természetesen mindig kardiológusnak kell valójában diagnosztizálnia" – ismerteti dr. Müller Gábor, a Kardioközpont kardiológusa. Ha tünetek híján is sikerül felismernünk a pitvarfibrillációt, a kezelés ugyanúgy néz ki, mint a tipikus esetekben. A cél mindenképpen az, hogy csökkentsük a tromboembóliás kockázatot véralvadásgátlókkal, ezután dönthetünk arról, reális cél lehet-e a szabályos szinuszritmus helyreállítása, vagy csak a szívfrekvencia kordában tartására kell törekednünk. A cél a leghatékonyabb, biztonságos kezelés elrendelése és a személyre szabott életmód kialakítása, optimális esetben életmód orvoslás segítségével.
