A csontkovácsolás a legrégibb gyógyító tevékenységek közé tartozik. Száz évvel ezelőtt szinte minden faluban élt egy csontrakó ember, aki a balesetben elmozdult csontokat rakta helyre. Mellettük a kenőasszonyok „gyömöszöléssel”, vagyis masszírozással kombinálták a helyrerakásokat. Az 1960-as években aztán az ősi tudásból és a modern tudomány ismereteiből kialakult az orvosi irányzat, a manuális medicina. 1997 óta csak orvosok és gyógytornászok használhatják ezt a technikát, de például gerincmanipulációt az utóbbiak nem végezhetnek.
A csontkovácsok pedig ma már nem működhetnének hivatalosan, hiszen ilyen szakma nincs. Ha mégis ilyen hirdetéssel találkozik, tudnia kell, hogy az illető biztosan nem orvos, tehát nem valós végzettségű és legálisan működő személyről van szó. Az engedélyeztetési eljárás és az ellenőrzés azonban még hiányos, így rengeteg a jogtalanul tevékenykedő, félig laikus személy, akik néha több kárt okoznak, mint amennyit segítenek.
Ijesztő hang
Rántások, lökések, egy nagy reccsenés, és a beteg máris ruganyos és friss. De vajon fáj is? Megfelelő kivitelezéssel nem, nyugtatja meg a félősebbeket dr. Ormos Gábor reumatológus főorvos, fizioterápiás és rehabilitációs szakorvos, manuálterapeuta.
– A hanghatás lehet ijesztő, de valójában éppen a fájdalom választja el a szakembert a laikus, önmagukat csontkovácsnak hirdetők kezelésétől. Ők ugyanis csak néhány egyszerű nyomásos, rántásos fogást ismernek. Az igazsághoz tartozik, hogy ezek a fogások sokszor valóban hatásosak, viszont nagy fájdalmat okozhatnak. Ezzel szemben a manuális medicina fogásai a fokozatos kezelések alatt fájdalommentesen fejtik ki hatásukat.
A laikus beavatkozásoknak azonban van egy másik, sokkal nagyobb kockázatuk: mivel nincs mögöttük az a tudás, amivel egy orvos vagy gyógytornász rendelkezik, könnyen előfordulhat, hogy kárt okoznak. Ormos doktor találkozott már válltöréssel, combnyaktöréssel, bordatöréssel, sőt tapasztalata szerint a nyakcsigolya sérülése miatti bénulás sem ritka jelenség. A jól képzett manuálterapeutánál azonban nem kell tartanunk ilyesmitől.
A lumbágótól a porckopásig
– A manuálterápiás műfogások bizonyos esetekben nagyon hatásosak, különösen a kopásos, meszesedéses eredetű panaszoknál, és a hiedelemmel ellentétben a gerincen kívül a végtagok ízületeinél is nagyon jó hatásfokú beavatkozások végezhetők – állítja Ormos doktor.
A hatékonyság természetesen változó, a váll- és a könyökízületnél például eredményesebben lehet működni, mint a csípőnél, de a térd terápiájánál is jó eredményeket lehet elérni. Kevesen tudják: nagyon sok olyan ál-belszervi probléma van, ami ugyan mozgásszervi eredetű, mégsem ott jelentkeznek a tünetek. Megjelenhet például olyan kismedencei vagy hasi fájdalom, aminek az eredete a gerincben keresendő, bár ez a terület teljesen fájdalommentes.
Furcsán hangzik a neve, de a manuálterápia olyan betegségeken is segíteni tud, mint a lábrövidülés. E meglehetősen gyakori jelenségnek a hátterében sokféle probléma meghúzódhat. Fontos tudni, hogy akinek valódi alsóvégtag-rövidülése van, azon nem lehet változtatni. Léteznek azonban funkcióbeli, úgynevezett relatív rövidülések, például a gerinc ferdülése vagy a medence bizonyos részeinek az egymástól való elmozdulása miatt. Létezik olyan fájdalmas görccsel járó deréktáji izomhúzódás is, amit a test ferde tartással igyekszik kompenzálni. Emiatt látszik rövidebbnek az egyik láb. Ilyenkor a húzódás megszüntetésével szintén egy látszólagos lábrövidülés szüntethető meg.
Nagyon fontos, hogy csak akkor alkalmazzunk ilyen kezelést, ha valóban szükséges. Arról, hogy ajánlott-e az adott problémánál a manuális medicina, az etikus szakember már előre tájékoztatja a beteget, de tény, ez a pénz hajszolása miatt sokszor elmarad. Holott nem lenne szabad hiú reményeket kelteni, hiszen ahogyan semmilyen egyéb eljárás, úgy ez a gyógyító módszer sem tehet csodákat.
A kezelés menete
A kikérdezés után Ormos doktor szerint illik levetkőztetni a beteget, majd a megtekintést követően következhetnek a nagyobb, orientációs mozgások, az aktív mozgások és a mozgathatóság feltérképezése. Ilyenkor a terapeuta megkéri a beteget, hogy hajoljon előre, hátra, sétáljon, majd speciális mozgatásokat végez vele, végül teszteli a nyomásérzékenységet, és egyéb diagnosztikai műfogásokat alkalmaz. Az első alkalom a diagnózis felállítása miatt nyilván hosszabb, bár ez a kezelő tapasztaltsága okán le is rövidülhet 20-30 percre. A nagy gyakorlat sem jelenti azonban azt, hogy a diagnózis minden esetben tökéletesen elkészül, ezért érdemes magunkkal vinni a meglévő leleteinket, persze csak ha nem először jelentkező problémáról van szó.
Ha ilyen egyszeri, hirtelen kialakult fájdalom miatt keressük föl a szakembert, mert például megemeltük magunkat, gyakran elég egy alkalom is a gyógyuláshoz. Amennyiben azonban krónikus vagy évtizedek óta ki-kiújuló problémáról van szó, nyilvánvalóan nem lesz elég egyetlen kezelés. Dr. Ormos Gábor ezt mondja erről:
– Én a praxisomban általában két-három kezelést javaslok, mert ha ennyi idő alatt jól lesz valaki, nem szükséges folytatni, ha viszont nem változik az állapota, több kezelés alatt sem fog. Ilyenkor további diagnózisra vagy másik terápiára van szükség.
