Mi a mélyvénás trombózis?
A mélyvénás trombózisról akkor beszélünk, amikor vérrög képződik a mélyen fekvő vénákban, leggyakrabban az alsó lábszárakban. A vérrög akár életveszélyes szövődmény – például tüdőembólia – forrása is lehet.
Tünetek
A mélyvénás trombózis előfordulása
Átlagosan évente 2000 ember közül egynél alakul ki a betegség. A nők körében valamivel gyakoribb. Az első trombózis után már sokkal nagyobb valószínűséggel alakul ki második, illetve többedik.
A mélyvénás trombózis okai
Az érpályán belül kialakuló véralvadás – egyben a mélyvénás trombózis – okait három csoportra sorolhatjuk:
- Érfalsérülés: bármilyen gyulladás, meszes plakk, külső behatás, sugárkezelés, stb. kapcsán létrejöhet az érbelhártya sérülése, melynek kapcsán az érfalból jelentős mennyiségű véralvadási faktor szabadul fel, és a sérülés helyén a vérlemezkék (trombociták) összetapadnak.
- A vérkeringés lassulása: Tartós ágyhoz kötöttség, sérült vagy operált végtag rögzítése, jelentős visszértágulat, szívelégtelenség, stb. kapcsán a véráramlás lassul, ami ma még ismeretlen mechanizmus útján segíti a véralvadást.
- A vér alvadékonyságának fokozódása következik be, pl. fogamzásgátló tabletták, dohányzás, szövetszéteséssel járó betegségek, veleszületett génhiba (Leiden-mutáció), stb. kapcsán. A vörösvérsejtek túltermelése (policitémia) szintén fokozza a vér alvadékonyságát.
A mélyvénás trombózis leggyakoribb formája a medencevénák és az alsó lábszár trombózisa. A láb vérkeringése ugyanis könnyen lelassulhat, ha izmai nem mozognak eleget.
A lábszár vénáinak két nagy csoportja a bőr alatt található, ún. felületes vénák és az izmok között elhelyezkedő mélyvénák. A felületes és a mélyvénákat rövid vénák kötik össze egymással. A testrészek közül – a nehézségi erő hatása és a testhez viszonyított alacsony helyzete miatt – a lábból a legnehezebb a vér visszaszállítása a szív felé. A megfelelő irányú áramlás segítésére a mélyvénákban található vénabillentyűk megakadályozzák a vér visszacsorgását. Mozgáskor, járáskor a vért az izom-összehúzódások pumpáló hatása préseli a billentyűkön – ezeken az egy irányba nyíló csapóajtókon – keresztül a szív irányába. A felületes vénákat nem veszi körül izompumpa, itt csak a billentyűk akadályozzák a visszaáramlást. A kétféle vénát összekötő ereken keresztül a vér ezért először a mélyvénákba továbbítódik, hogy végül a szívbe jusson. A mélyvénás trombózis egyik legfőbb oka ebből kifolyólag a lábak tétlensége, a mozgáshiány, a hosszan tartó ülés, megelőzése pedig a rendszeres testmozgás, séta, a lábak mozgatása.
A mélyvénás trombózis tünetei és lefolyása
Legjellegzetesebb tünete az alsó lábszár járásra fokozódó fájdalma. A láb duzzadt, kékesen elszíneződik. Az érintett alsó lábszár bőrfelülete a gyulladás miatt meleg, körfogata mérhetően megnő. A lábfej hátrafeszítésével a térdhajlatban a beteg erős fájdalmat jelez (Homan-tünet).
Késői tünet a bőr barnás elszíneződése a bokáknál, amit a kitágult vénákból kivándorolt vörösvértestek okoznak. Itt a bőr sérülékenyebb, könnyebben fekélyesedik.
A trombózis azonban minden tünet nélkül is bekövetkezhet, ez az úgynevezett néma trombózis, és csak a későbbi évek során bekövetkező lábszárödéma, visszértágulat, a bokatáj kötőszövetes megkeményedése és rozsdabarna elszíneződése (= poszttrombotikus szindróma) jelzi a vérrögösödés korábbi lezajlását. A vérrög leszakadásával kialakulhat masszív tüdőembólia, mely hirtelen halált eredményez.
Szívrendellenesség társulása esetén a trombus bekerülhet a tüdőszövetet ellátó artériás hálózatba, és tüdőinfarktust okozhat, amely erős, szúró jellegű mellkasi fájdalommal, heves köhögéssel és vérköpéssel jár. A folyamatosan leszakadó kisebb trombusok krónikus tüdőembóliát is okozhatnak, mely sokszor csak jelentéktelen alsó légúti panaszokban nyilvánul meg. A kisebb trombusok a tüdőn, mint elsődleges szűrőn, át is hatolhatnak, ilyenkor agyembólia is lehet a következmény.
Ágynyugalom és alvadásgátló kezelés hatására a vérrög (trombus) növekedése megáll, és a szervezet vérrögoldó enzimjei a jelentős részét fel is oldják. A trombus másik részét kötőszöveti sejtek járják és szövik át, aminek következtében a trombus – orvosi kifejezéssel – szervül.
A mélyvénás trombózis diagnózisa
A jellegzetes tünetek alapján, a lábszárak körfogatának azonos szintben történő mérésével a diagnózis általában egyértelműen megállapítható. Olykor szükség lehet a mélyvénás rendszer ultrahangos, vagy érfeltöltéses röntgenvizsgálattal (flebográfia) történő vizsgálatára is. A tüdőembólia a jellegzetes tünetek esetén, mellkasröntgen és EKG segítségével igazolható. Kétes esetben izotópos vizsgálat (tüdő szcintigráfia) is szóba jöhet.
A mélyvénás trombózis kezelése
A kezelés célja a véráramlás helyreállítása az érintett területen. A gyógyszeres kezelés célja a vérrög növekedésének megakadályozása. A vérrög feloldásáról a szervezet saját vérrögoldó (fibrinolítikus) rendszere gondoskodik. Ma már többnyire a laboratóriumi beállítást nem igénylő véralvadásgátlók, úgynevezett alacsony molekulasúlyú heparinok adását végzik, napi egyszeri injekció formájában, 3-6 hónapon keresztül. A heparint természetesen fel lehet cserélni tablettákra is (K-vitamin-antagonisták, pl. kumarinok), ilyenkor azonban rendszeres laboratóriumi vizsgálatokkal nyomon kell követni a véralvadási paraméterek alakulását.
Két-három hétig, amíg a már kialakult vérrög (trombus) nem szervül, szigorú ágynyugalom szükséges, a trombus leszakadásának megelőzésére. A lábat rugalmas pólyával bekötve, felpolcolt állapotban kell tartani a vénás keringés gyorsítása érdekében.
A vénák sohasem gyógyulnak meg a trombózist követően. Az újabb trombózis megelőzésében fontos a rugalmas harisnyanadrág, zokni viselése, mert így a vénák összeszorított állapotban maradnak.
A mélyvénás trombózis gyógyulási esélyei
Önmagában a trombózis nem halálos betegség. Masszív tüdőembólia esetén a betegség halálozási aránya viszont igen magas. Nagyon sok esetben a beteg életkilátásait az alapbetegség határozza meg. Csontritkulás miatti törések miatt ágyhoz kötött idős betegeknél a mélyvénás trombózis halálozási aránya eléri az 50 száazlékot.
A mélyvénás trombózis megelőzése
A trombózis megelőzésének leghatékonyabb módja - legalábbis erősen trombózisra hajlamosító körülmények között (például baleset kapcsán törött végtag rögzítése, ágyhoz kötöttség, stb.) – a tartós véralvadásgátló kezelés (például alacsony molekulasúlyú heparinok napi adásával). Korábbi érelzáródásos betegségek (például szívinfarktus) megelőzésében hatékony az alacsony dózisú aszpirin adása is.
A dohányzás rendkívüli mértékben növeli a trombózis kockázatát, mert érfalsérülést okoz, lassítja a vérkeringést, és fokozza a vér alvadékonyságát is. Különböző rendszeresen szedett gyógyszerek hatása is lehet véralvadásra hajlamosító.
A fogamzásgátló tabletták önmagukban ritkán okoznak trombózist (1-2/100000 fő/év), de más kockázati tényezők (pl. visszértágulat, dohányzás, stb.) hatását felerősítik, ezért elengedhetetlen a gondos gyógyszerválasztás.
Hasznos tudnivalók a mélyvénás trombózisról
A mélyvénás trombózis nem azonos a felszíni trombotizáló vénafalgyulladással (tromboflebítisz). A két állapot elkülönítése természetesen felelősségteljes orvosi feladat. A visszértágulat oka és következménye is lehet a trombózisnak. A jelentős visszértágulat megnyugtató módon műtéttel gyógyítható.
Trombózis bárkinél kialakulhat. Ezért, ha valaki arra utaló tüneteket tapasztal, az feküdjön le, polcolja fel a lábát, és értesítse az ügyeletes orvost. Saját lábán ne közlekedjen mindaddig, amíg a betegséget ki nem zárták, illetve meg nem gyógyult!
Aki fogamzásgátló tablettát szed, ne dohányozzon. Évente legalább egyszer meg kell jelenni orvosi vizsgálaton annak érdekében, hogy a tablettaszedés ellenjavallatait – a többi között a mélyvénás trombózis lehetőségét – kizárják.
***
A cikk szerzője, dr. Elek Csaba elsősorban szülész-nőgyógyász, de családorvosként és sürgősségi betegellátóként is dolgozik. 1983-ban szereztem meg orvosi diplomáját. 5 évig az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Magyarországi Programigazgatója volt, valamint 8 évig a gyógyszeriparban is dolgozott.