Szívátültetés

 Szabó Emese

 

 prof. dr. Szabolcs Zoltán

 

Mi az a szívátültetés?

A szívátültetés vagy szívtranszplantáció tulajdonképpen egy szervcsere. A beavatkozás egyfajta nyitott szívműtét, amely nemcsak azért nyitott, mert a mellkas megnyitásával jár, hanem azért is, mert amíg elvégzik, a keringést egy szív-tüdő motor biztosítja a szervezeten kívülről.

A műtét során a beteg szív helyére egy agyhalott donor jól működő szívét ültetik be. Magyarországon évente 50 körüli felnőtt szívátültetést végeznek a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. A beavatkozás egyéves túlélési esélye 80 százalék fölötti, ami nagyon jónak számít. A 10 éves túlélés 60, a 20 éves 45 százalék körüli. Gyermekeknél 4-8 ilyen műtét történik, azokat a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben végzik.

Milyen betegségeknél végeznek szívátültetést?

Szívtranszplantációra akkor van szükség, ha valaki végstádiumú szívbetegségben szenved. Ez azt jelenti, hogy kezelésére már minden lehetőséget kiaknáztak - a gyógyszereseket és az eszközösöket is -, de nem vezettek eredményre. Ilyen esetben már csak a beteg szív eltávolítása, majd egy agyhalott személyből származó, jól működő szív átültetése jelenthet megoldást. A végstádiumú szívelégtelenség egyre gyakoribb, elsősorban amiatt, mert egyre magasabb az átlagéletkor, így megéljük azt az időt, amikorra ez a probléma egyáltalán kialakulhat.

A szívelégtelenséget okozó kórképek a leggyakrabban iszkémiás eredetűek, tehát valamilyen koronária (koszorúér) betegség következtében alakulnak ki. Hasonlóan gyakori a dilatatív kardiomiopátia miatt kialakult szívelégtelenség. Utóbbi egy olyan szívizom-elfajulás, amelynél a kamrák kitágulnak, így a szív nem képes elegendő vért pumpálni.

Az előbbiek mellett lehet a végstádiumú szívelégtelenség billentyűbetegség következménye, de állhat a háttérben vírusfertőzés és terhességi toxikózis is. Előfordul, hogy nem tudják megmondani, minek a következménye a végstádiumú szívelégtelenség.

Hogyan végzik a szívátültetést?

A folyamat első lépése, hogy a végstádiumú szívbeteg a szívtranszplantációs várólista-bizottság döntése alapján (a bizottság elsősorban az életkort, a szív állapotát és az egyéb betegségeket veszi figyelembe) fölkerül a szívtranszplantációs várólistára. Ezt követően megfelelő donorszervre kell várakozni. Hogy a donor megfelelő legyen, a vércsoportegyezésen túl - egyebek mellett - megközelítőleg azonos testsúlyra van szükség. Egy 80 kilós beteg például nem kaphatja meg egy 50 kilós donor szívét, mert az képtelen lenne biztosítani a számára szükséges perctérfogatot és így a megfelelő keringést.

Azonos vércsoport és testsúly esetén az új szívet az a beteg kapja meg, akinek az állapota sürgősebbé teszi a szervcserét. Ha ebből a szempontból is több azonos várakozó van, akkor a döntő a várólistán eltöltött idő hossza. A várólistán eltöltött időt csak becsülni lehet. Volt már példa arra is, hogy valakit a listára kerülés napján műteni tudtak, mert olyan szerencsés testsúly- és vércsoportegyezéssel érkezett donorfölajánlás.

A donor nem feltétlenül a beültetés színhelyén van: amióta Magyarország csatlakozott az Eurotransplanthoz, a szerv akár 2-3 ezer kilométerről is érkezhet. A két beavatkozáshoz két külön csapat kell: egy a beültetés helyén, egy pedig ott, ahol a donor van. A két csapat összehangolja a tevékenységét: először megnézik, hogy megfelelő lesz-e a szerv, és ha igen, akkor megszervezik a szállítást és a műtéteket. A magyarországi felnőtt szívtranszplantációkat végző Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikára külföldről elsősorban Németországból, 1500-2000 kilométerről érkezhetnek a szívek.

Amikorra a donorszerv megérkezik a beültetés helyszínére, a csapat már előkészíti a pácienst a szív eltávolítására. A mellkast a szegycsont megfelezésével nyitják meg, azt követően pedig megnyitják a szívburkot is. A beteg szívet az új szerv megérkezését követően, megállítás után távolítják el, helyére pedig 5 varratsorral ültetik be az új szervet. Erre az időszakra szív-tüdő motorra kapcsolják a beteg keringését. Ez a szerkezet veszi át a szív és a tüdő munkáját, úgymond pótolja a keringést.

Miután a szívet beültetik, ráengedik a vért. Ezt követően egy reperfúziós időszak veszi kezdetét, amely olyan átmeneti periódus, mely alatt még a szív-tüdő motor is dolgozik, de már a beültetett szív is megkezdi munkáját, komolyabb terhelés nélkül. Ez az átmeneti időszak 40-60 percig tart. A szív-tüdő motor működtetését ezt követően hagyják abba - de csak fokozatosan. Ha ez megtörténik, a munkát átveszi a beültetett szív. Ha az új szerv a feladatot teljesen át tudja venni, megfelelő vérnyomást és perctérfogatot tud biztosítani, akkor a beteget leválasztják a keringéstámogató eszközről. Ekkor már csak vérzéscsillapításra és a műtétet záró mellkassebészi lépésekre van szükség. Ha az is megvan, a beteget áthelyezik az intenzív osztályra.

Mennyi időt vesz igénybe a szívátültetés?

A szív szállítási ideje nem szokott hosszabb lenni 2-3 óránál, de a hazai szívek esetében ennél lényegesen rövidebb is lehet ez az időtartam. Maga a beültetés maximum 70-80 percet vesz igénybe, de általában nem tart tovább 50-60 percnél. Összességében a szívtranszplantáció hideg iszkémiás ideje (ami a donorszerv kiemelése és a recipiens mellkasába történő beültetése, illetve a vérkeringés újraindítása között eltelt időt jelenti) 4 óra körüli - a helyzet annál jobb, minél rövidebb ez az idő. Ha ennél tovább tart a teljes művelet, akkor számolni kell a beültetett szerv esetleges működési zavarával: a 6-8 órás idő már komolyan veszélyezteti a beültetett szerv megfelelő működését.

Hogyan kell készülni a szívátültetésre?

Aki rákerült a szívtranszplantációs várólistára, jó, ha felkészül a műtétre. Aki például túlsúlyos, annak szerencsés lefogynia, mert nagyobb testsúly mellett biztosan hosszabb idő alatt lesz elérhető számára megfelelő szív. Aki szerencsés vércsoporttal rendelkezik, és testtömege 60 kilogramm körüli, akár 3 hónapon belül is kaphat új szervet.

Fontos, hogy az érintettek folyamatosan bekapcsolt telefon mellett, mindig összekészített bőrönddel várják annak jelzését, hogy indulhatnak a szívátültetésre. A kórház általában a többi családtag elérhetőségét is elkéri, hogy a riasztás minél gyorsabb lehessen. Fontos az is, hogy a várólistán lévő beteg folyamatos kardiológiai ellenőrzés alatt álljon. Erre azért van szükség, mert aki például már egy éve várólistán van, annak állapota romolhat. Javasolják a betegek pszichológiai vezetését is, mert az új szív beültetése lelkileg mindenkit nagyon megérint. A beteg soha nem tudhatja meg, hogy kinek a szívét kapja meg, még a nemzetiség is titkos.

Ha a szívre váró beteg szociálisan vagy anyagilag rosszabb helyzetben van, jellemzően az önkormányzatok is segítenek a lakókörnyezet helyrehozatalában. Például kifestik a lakást, fürdőszobát építenek, vagy éppen tüzelőanyagot biztosítanak. Ez azért fontos, hogy ne növekedjen a várólistán lévők halálozása, a beteg a műtétig a lehető legjobb állapotban maradjon. A megfelelő lakókörnyezet amiatt is fontos, hogy a műtétet követően is kisebb eséllyel történjenek fertőzések.

Az új szívre váró betegeknek már a transzplantációt megelőzően meg kell kapniuk minden szükséges védőoltást, mert a transzplantáció után immunrendszert gyengítő gyógyszereket kell szedniük, ami miatt fogékonyabbak lesznek a fertőzésekre.

Mire kell figyelni szívátültetés után?

A beteg a műtét után az intenzív osztályra kerül, ahol 1-2 napig még lélegeztetőgépen tartják, úgynevezett steril szobában. Ha a szerv a beültetést követő első hét végén nem mutat kilökődési reakciót, akkor a beteg áthelyezhető a szívsebészeti osztályra, külön szobába. Ott három hetes rehabilitáció következik, a beteg pedig jellemzően a beültetés utáni negyedik hét végére kerül olyan állapotba, hogy haza lehessen bocsátani. Ekkorra már meghatározzák, milyen gyógyszereket kell szednie, hogy a kórházból ténylegesen távozhasson.

A betegek életkortól függően általában 3-5 hónap múlva kerülnek olyan állapotba, amilyenben a végstádiumú szívbetegségük kialakulása előtt voltak. Ilyenkor már ugyanazt a tevékenységet tudják végezni, mint a transzplantációt megelőzően. Ez alól csak az kivétel, aki olyan munkát végzett, ahol nagyobb volt a fertőzésveszély - például állattenyésztőként dolgozott. Ezt leszámítva a rehabilitáció 3-5 hónap múlva olyannyira teljes, hogy amikor a transzplantáción átesett beteg kontrollra visszamegy a klinikára, a medikusok pedig megvizsgálják, akkor sem az EKG, sem a mellkasröntgen, sem a szívultrahang alapján nem merül föl bennük, hogy a beteg éppen szívtranszplantáción esett át.

A szerv megtartását immunszupresszív gyógyszerek segítik. Ezeket teljes élethosszon át kell szedni, ugyanis ezek biztosítják, hogy a szív ne lökődjön ki. Ha szedésüket a beteg 20 év után abbahagyja, a kilökődés ugyanúgy bekövetkezik.

A szívkilökődésnek többféle súlyossági foka van. Fulmináns (heves, nagy erejű) kilökődés akár órákkal a beültetést követően is bekövetkezhet, de nagyobb eséllyel történhet ilyesmi az első években is. A kilökődés oka, hogy a megfelelőség nemcsak a vércsoport-azonosságon múlik, hanem függ sok immunológiai tényezőktől is. Magyarán a szervezet olyan szervek ellen is "védekezhet", amelyeket a szakemberek minden szempontból megfelelőnek tartanak. Az immunszupresszív szerek elvileg erre hatnak, de nem minden esetben megfelelően.

Az esetleges kilökődési reakciókat - ezek a kontrollvizsgálatokból kiderülnek - az orvosok megfelelően agresszív immunszupresszív kezelésekkel az esetek döntő többségében uralni tudják, vissza tudják szorítani. Ritka, hogy a gyógyszerek annyira hatástalanok, hogy a kilökődés miatt mechanikai keringéstámogató eszközre (műszívre) is szükség van. Ezeket csak kórházi körülmények között, intenzív osztályon használhatják, ott várják meg, hogy a tehermentesített szív keringése rendeződjön, az emelt dózisú immunszupresszánsok pedig leállítsák a kilökődést. Ez az eszköz általában 4-5 nap után eltávolítható, a szív ennyi idő után általában "magához tér". Magyarországon a műszív-terápia 2012 óta érhető el, azóta sokkal jobbak a transzplantációs eredmények.

Ha minden jól megy, akkor a transzplantált betegeknek a gyógyszerszedés mellett csak a rendszeres kontrollra kell figyelniük. Kezdetben hetente, majd 3 havonta, végül évente egyszer kell vizsgálatra járniuk. A transzplantáltaknak az immunrendszert gyengítő gyógyszerek miatt törekedniük kell arra is, hogy a fertőzéseket elkerüljék.

A betegeknek az elbocsátás előtt transzplantációs oktatáson is részt kell venniük. Ezen elmondják nekik, hogy azonnal a transzplantációs intézetben kell jelentkezniük, ha nehezebben kapnak levegőt, kisebb terhelésnél jobban fulladnak, hőemelkedésük vagy hasmenésük lesz, vagy véres a székletük. Ilyenkor az érintetteket kivizsgálják, és megmondják nekik, hogy bagatell dologról van-e szó, vagy pedig a transzplantáció utáni gyógyszeres kezelés szövődményéről, alul- vagy felüldozírozott terápiáról, esetleg infekcióról. A kivizsgálás azért fontos, mert azok a kezdeti szövődmények, amelyek ilyen panaszokkal járnak, kezdeti fázisban jól kezelhetőek.

Jár vele fájdalom?

A fájdalom a műtét miatt természetes, de nem komolyabb, mint bármely mellkas-felnyitással járó operáció után.

Milyen szakorvos végzi a szívátültetést?

A szívátültetést szívsebész végzi, az altatásról aneszteziológus gondoskodik. Mellettük szükség van műtős és technikai személyzetre is.

Kinél végezhető szívátültetés?

Magyarországon a szívtranszplantáció felső életkori határa 65 év, a beavatkozást csak ennél fiatalabb végstádiumú szívbetegeknél lehet elvégezni. Ennél idősebb betegek csak egyedi elbírálás alapján - akkor, ha biológiailag alkalmasak a műtétre - kerülhetnek föl a várólistára. A legidősebb hazai beteg 70 éves volt, de sportos előélettel rendelkezett, semmilyen társbetegsége nem volt, és mentálisan is jó állapotban élt. 

Milyen szövődményei lehetnek a szívátültetésnek?

A szívátültetés miatt szükségessé váló immunszupresszív gyógyszereknek lehetnek mellékhatásaik. Egyebek mellett okozhatnak csontritkulást, magas vérnyomást, cukorbetegséget, de emelik a daganatos betegségek rizikóját is. Emiatt az orvosok a lehető legkisebb dózisban adják ezeket.

Hasznos tudnivalók a szívátültetésről

Magyarországon 1992-ben történt az első szívátültetés, a beteg pedig 26 évvel a transzplantáció után is jól van. Jól van az a páciens is, akit másodikként operáltak, azzal a különbséggel, hogy ő pár évvel 2018 előtt ismét új szívet kapott, mert a beültetett szerv érrendszere tönkrement. A magyar programban 6-7 olyan beteg van, aki kétszer is kapott új szívet.

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük prof. dr. Szabolcs Zoltán szívsebésznek.



Utolsó módosítás: 2018.05.03.

Kövesse a Házipatikát:

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Hidegfront

Maximum:
+17, +25 °C
Minimum:
+11, +18 °C

Hazánkban hétfon délelőtt észak felől átmenetileg erősen megnövekszik a felhőzet, szórványosan alakulnak ki záporok.

Egészséget befolyásoló hatások:
gyenge, közepes

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!
GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag